Foghíjasak a polcok és nagyon ritka a húsz évnél fiatalabb könyv a III. kerületben felállított KönyvMegállókban. A német kezdeményezés alapján létrejött nyilvános könyvtárból cserealapon lehetne elvinni a könyveket, és elsősorban azokat kellene otthagyni, amiket szívesen ajánlunk olvasásra akár saját családtagjainknak is. Ennek ellenére inkább vinyl lemezt, évtizedes tankönyveket, magazinokat és több évvel ezelőtti felvételi tájékoztatót találtunk a polcokon.
A KönyvMegállók Békásmegyer Önkormányzata, az Óbudai Platán Könyvtár és a KultúrMontázs Civil Egyesület összefogásában jöttek létre még június elején, a bennük lévő könyveket akkor Bús Balázs polgármester válogatta ki.
A nyilvános könyvtár szabályzata egyszerű: bármit el lehet vinni, de vissza kell hozni, vagy a helyére kell tenni egy másik könyvet, persze szigorúan olyat, amit másnak szívesen ajánlanánk elolvasásra. Újságot, magazint, tankönyvet tehát nem illik ott hagyni a polcon.
Az Aquincum KönyvMegálló a Római téren két hónap alatt kissé megváltozott. A könyvek között már mutatkoznak foghíjak, láthatóan jó pár kötetet anélkül vittek el, hogy bármit is a helyükbe tettek volna. Az üvegajtó mellett böngésző nyugdíjas nő szerint a sláger a detektívregény, azt nagyon gyorsan elviszik, de CD és DVD is szokott kerülni a polcokra, amit szintén hamar elkapkodnak.
Az alumíniumszekrény tartalma leginkább egy pályaudvari antikváriumhoz hasonlít. Alig találni húsz évnél fiatalabb könyvet, a szépirodalomért éles szemmel kell kutatni, de azért akad itt Passuth, Mikszáth és Feuchtwanger is.
Az alapvető szabályokat elfeledve kerültek ide érdektelen könyvek is: például egy 2008-as felsőoktatási felvételi tájékoztató, vagy egy 1980-as és egy 1986-os bélyegárjegyzék. Viszont Noth Zsuzsánna Kettőspont, avagy az élet életek tükrében című 1992-es könyvéből három példányt is találtunk a polcon. Sőt Szilvási Lajos-regény is van a megállóban, noha az író életművét az ELTE Egyetemi Könyvtára a Halott könyvtárba küldte, mivel 1989 óta senki sem kölcsönözte ki őket.
Külön problémája az aquincumi megállónak, hogy az ajtói már nem zárnak jól és a szigetelés is hiányosnak látszik, így egy nagyobb eső után a benne lévő könyvek komolyan megrongálódhatnak.
Csillaghegyen a helyzet valamivel biztatóbb. Itt találtunk szépirodalmat, például Jókait, de összefutottunk egy nyugdíjas asszonnyal, aki Tolsztoj Háború és béke négy kötetét egy nappal korábban tette fel a polcra, most éppen fóliába csomagolt, bontatlan könyveket helyezett el a könyvmegállóban. Szerinte a leggyorsabban a ponyvát és a gyerekkönyveket kapkodják el a keresgélők.
Modern kiadásokra is lehet bukkanni elvétve, de meglepetésekre is. Ott jártunkkor például egyedül árválkodott a polcon Koncz Zsuzsa egyik 1980-ban kiadott, 45-ös fordulatszámú kislemeze. A nagy melegben azonban a védelem nélküli vinyl korongnak nem sok esélye van, ráadásul nem is egy KönyvMegállóban lenne a helye. De sok ócskaság is van, egy könyvnek még gerince sincs, csak a lélek tartja össze a lapjait.
A két KönyvMegállónál töltött rövid idő alatt három lelkes böngészővel is találkoztunk. Mindhárman nyugdíjasok voltak, ketten visszajáró látogatók és csereberélők, egyikük pedig új látogató, aki még csak másodszor járt itt, és eddig csak vitt, nem hozott. A nyilvános könyvtár kezdeményezést mind pozitívnak találták, és igen optimistán látták a polcok helyzetét: szerintük rendeltetésszerűen használják a megállókat, nem igazán zavarja őket, hogy a könyvek életkora megnőtt az elmúlt két hónapban.