Letűnt évtizedek ruháiban vonultak fel az első webes vintage shop estjén. A lakásüzletként is üzemelő LoveBug laza és kötetlen bemutatóval vitte kifutóra kínálatának legjavát.
Még a bodzás welcome drinket is alig húzom le, amikor az Iskola belső termébe érve, máris szédületes látvány fogad: az este házigazdája, Kertész Violetta a színpadra helyezett műbőr kanapén, fotósok kereszttüzében közt pózol vidáman. A fényképezőgépek villanásai megcsillannak a vidáman szállingózó szappanbuborékokon, és úgy tűnik, mintha erre a néhány percre velük együtt csillogna Violetta is.
Mindenki nagyon vidám a közel hároméves LoveBug Vintage első divatbemutatóján. Az önmagát az első magyar online vintage shopként definiáló vállalkozás 2010 áprilisa óta létezik, fejlődik és gyarapszik. Alapítója és tulajdonosa, Violetta bazárokat, turkálókat és bolhapiacokat látogat, majd ezek kínálatából jó érzékkel válogatja ki a mai trendekhez is illeszkedő darabokat. Olyan ruhákat, cipőket, táskákat és egyéb kiegészítőket, amelyek kiállták az idők, évek és divatszezonok próbáját. Tehát nemcsak hogy egyedi darabok, hanem valódi régiségek ezek, amik a reklámszövegek szerint remekül illeszkednek a modern nagyvárosi mindennapokba is. Hát ja.
2012 közepe óta az egyes darabok már nem csak a weben keresztül és az alkalmi vásárokon szerezhetőek be, a LoveBug ugyanis a Mechwart liget közelében, egy Margit körúti lakásban rendezett be egy boltot. Mindössze heti három alkalommal ugyan, de telefonos egyeztetés után akár a hétvégi látogatás is megoldható, és akor tényleg olyan, mintha egy nagyon drága butikban válogatna a vevő. Ez a fajta rugalmasság jól jelzi, hogy a LoveBug egyrészt hobbi, másrészt egy szubkultúra része is. Violetta a teendők többségét egyedül végzi: árukat szerez be, termékeket fotóz, igazgatja az internetes jelenlétet, elad, segít és postáz.
A megjelentek családias tömege tehát a divatvilág szerethető oldalát libbenti fel. Hiányoznak a zavarba ejtően sikkes trendhuszárok, nem affektál és szerepel mindenki. Szimpla városi huszonévesek gyűlnek össze, akiknek a kényelem és a praktikusság legalább olyan fontos, mint a külcsín. Na ja, lényegében erről is szól a street fashion!
Negyed tíz körül a tradicionalista rock-DJ-k felhangosítják a zenét, majd a színpadot füst lepi el, és a magasból leereszkedik a kanapékkal, dohányzóasztallal és alkoholos italok üvegeivel megspékelt díszlet. Sorra csendülnek fel a rockklasszikusok, miközben a modellt álló lányok a berendezett nappaliból egymás után lépnek a kifutóra. A tucatnyi főt számláló hölgykoszorú tagjai – csakúgy mint a hajak, a sminkek, az ékszerek és a koreográfia felelősei – szintén LoveBug-közeli arcok, akik közül a szólóban és a Venus nevű zenekarával egyaránt híressé vált Varga Zsuzsa és Oltai Kata, a Ludwig Múzeum tavaly leköszönő kurátora magasodik ki nemcsak életkorban, hanem ismertségben is. „Úh, milyen jó csajok!” – kiált fel mellettem lelkes laikusként egy a divat világában vélhetően kevésbé járatos férfi.
Közben a lányok nemcsak az általuk viselt vintage darabokkal, hanem színpadi játékukkal is megpróbálják hozni a rock and rollt. Nagy hangsúlyt kapnak például a szekrények mélyéről előbányászott zenekaros pólók, de feltűnik még néhány szokatlanul látványos nyaklánc és mutatós táska is, valamint egyéb fesztiválkompatibilis ruházatokból és kiegészítőkből is kapunk ízelítőt. A partikonform eleganciát további flitteres és csillogó darabok tükrözik.
Mivel nem egy szokványos divatbemutatón vagyunk, teljes mértékben hiányzik a nagy divatheppöningek kifutóinak ridegsége, elitizmusa és mesterkéltsége. Ez sokkal inkább szól a buliról és a közös ünneplésről, mintsem a karót nyelt szakmaiságról. Itt nem akasztja meg, sőt, csak tetézi a hangulatot, ha a kifutó végén két modell úgy dönt, hogy leszboszi csókkal kedveskedik a közönségnek, vagy egy üveg amerikai viszkit szlopálva vonul végig a színpadon. Girls just wanna have fun – dübörög a hangfalakból, és tényleg nincs is szó másról.
Egy ponton a színpad megüresedik és elsötétül, a lemezlovasok pedig lassabb dalokat tesznek fel, amire újra felbukkannak a már megismert lányok, hogy a LoveBug esküvő kollekcióját is bemutassák. A megnyugvás nem sokáig tart, a fináléban mindannyian megőrülnek, a kanapékon ugrálva, táncolva és vasvillázva próbálnak nagyon lazák lenni. „Te, ezek szétszedik a kanapénkat!” – neveti el magát lemondóan valaki mögöttem.
Hogy mennyire buli, ami történt, talán az érzékelteti a leginkább, hogy még a műsor végeztével is többen hangosan hümmögik tovább Alan Merrill és Jake Hooker dalát, az I Love Rock'n'Rollt. Csakúgy mint a bemutatót követő Cherry Bomb koncertje. A női feldolgozászenekar a szégyenlős közönség ellenére sem kéreti magát, és az este ívéhez alkalmazkodva, illetve annak szellemében, játszik tökös, kifejezetten férfias rockzenét. Nemcsak a nagy rockklasszikusok kerülnek elő, hanem például a rádióbarát Pink, a glam-alapvetés T. Rex vagy épp Britney Spears egy-egy dala is. A gondosan összerakott fellépés alatt a nemek aránya felcserélődik, és a divatorientált lányok dominanciája helyett a szájukat tátó férfiak többsége érvényesül.