A harmadik Street Food Shown gyorsan kiderül, hogy az utcán is lehet jót és finomat enni, és az utcai étkezés koránt sem az ördögtől való. A helyszíni tapasztalatok szerint a magyarok imádják a sült kolbászt, a nyers osztrigát, de leginkább még mindig a gyrosért rajonganak.
Pho-mánia ide, chevice divat oda, úgy tűnik a magyar ember az utcán leginkább gyrost szeret enni, - legalábbis ez az első benyomása annak, aki betéved a 2013-as Street Food Show-ra a Hold utcai piacra. Na meg az, hogy bár téli helyszínnek a Hold utcai vásárcsarnok üdítően ideális, ebben a koranyárban az ember szívesebben enné az utcai kaját valóban az utcán, főleg ha már a meteorológusok által beígért nagy esőzés sem érkezett meg. Persze van, akit nem zavar, ha irdatlan zsír szagban kell elfogyasztania az amúgy finom kajáját, miközben még háromszor oldalba is bökik a szűk galérián, de azért olyan is akad, akit meg igen.
Gyors villáminterjúnkból aztán hamar kiderül, hogy nem lőttünk mellé az első feltevésünkkel: a Gyradiko előtt, ahol nyolcszázért adnak egy kis gyros tálat, folyamatosan tömött sorokban állnak az emberek, hogy megkóstolhassák, a tulajdonos szerint a város legjobb gyrosát. Ők ugyanis nem bízzák a gyrost a véletlenre, a sertéshúson és a paradicsomon kívül mindent Görögországból hoznak, még a hagymát is mert egyszerűen más az íze. Sőt a pitát is, mert bár próbálkoztak itthoni pékségekkel is, mégsem lesz az állaga olyan, mert nem olyan a liszt minősége és nem olyan a víz. A Gyradiko már az első Street Food Shown is a legnagyobb forgalmat bonyolító stand, és a tömegalapján úgy tűnik, most is dobogón lesznek
Van azért persze pho leves is, a Funky Pho, ami annyira új, hogy még csak öt napja nyitottak, és Street Food Show mutatkoztak be először. Sor azért náluk is van, és bár ők is tudják, hogy a pho most hatalmas divat, elmondásuk szerint már évek óta tervezik, hogy nyitnak egy levesezőt, a recepteket egyenesen a vietnámi főzőiskolából hozták, ahol ők maguk is beleszerettek ebbe az ételbe. A pho lényege a hosszan, órákon át főzött fűszeres, marhahúsos alaplé, amit aztán telepakolnak rizstésztával meg zöldségekkel és ettől aztán jó laktató is. De a leveseknek amúgy is nagy divatja van most nálunk az utcai kaják körben, csodálkozunk is hogy nem találkozunk több levessel az eseményen. Ami egyébként a kissé szűkös helyszín ellenére is nagyon jó hangulatú, - hihetetlen, hogy mennyivel természetesebb és oldottabb közeget teremt egy díjtalan kajás rendezvény, mint egy több ezer forintos belépőhöz kötött Gourmet Fesztivál.
A Street Food idei meglepetései közé tartozik a Szimpla termelői piac, ami szendvicsekkel próbálkozik, és persze azt állítják, hogy minden alapanyag kizárólag őstermelőtől származik. Itt vannak még a most divatos Sonkakarcok Bereznay Tamás vezetésével, és itt van a Budaörsi Halpiac is, ami nagy örömükre úgy tűnik biztosítani tudta itthon is létjogosultságát. A fesztiválon valamiért a nyers osztriga a legnagyobb szám, darabja 500 forint, és viszik, mint a cukrot.
És ha már sznobizmus: az egyik standnál azt mesélik, hogy senkit nem érdekelt a kolbászkrémes szendvicsük, de aztán átnevezték magyar chorizokrémes falatkára. És persze elfogyott mind.
A másik kultikus szereplő a soroksári úti Bodega, akik végre kilépnek a lakókocsijukból és most három napig a Hold utcában sütik a hamburgert. Amire legalább fél órát kellett várni, de megérte. Szintén új részvevőként jelen van a kolbászos Pali bácsi, aki a biopiacosok körében már régóta nagy sztár, nem kezdődhet el a bevásárlás egy jó kis mangalica kolbász vagy debreceni nélkül. Pali bácsi a Street Foodon a fahéjas mediterrán kolbásszal mutatkozott be, ez az ízvilág azonban az elmondások alapján a magyaroknak nem nyerte el a tetszését. Pedig a spanyolok még a hurkát is fahéjjal eszik. A sok hús után levezetésként a Fragolában fagyizhatunk egyet, ami megbízhatóan hozza a jó színvonalat, de egyszerűen nem hisszük el, hogy nincs más jó fagyizó a városban, mert most már minden fesztiválon csak velük találkozunk.
És aki azt hinné, hogy az utcai kaja az valami modern kori találmány az bizony téved, hiszen mint annyi mindent, ezt is a rómaiak találták fel. A sűrűn lakott városban keveseknek volt ugyanis konyhája, így kénytelenek voltak az utcán enni. Igaz, inkább a kevésbé tehetős rétegek vetemedtek az utcai kajlásra, és most is a világ szegényebb felén van a street foodnak nagyobb kultusza. Egy öt évvel ezelőtti felmérés szerint naponta két és fél milliárd ember vásárolja meg ebédjét az utcán, - nem mindegy tehát, hogy mi az.