„Valóban nincs Önökben természetes, belső vágy nyelvünk vadhajtásainak mellőzésére vonatkozóan? Nincs Önökben természetes igény a szép magyar beszéd művelésére? Nem gondolják, hogy Arany János forog a sírjában?” – írta a héten lelkes olvasónk.

Dehogy nincs! Olyannyira, hogy éjszakánként a Kazinczy utcai bulinegyedet járva jóideje azon törjük a fejünket, hogy hogyan és mivel emlékezhetnénk meg stílszerűen a nyelvújítás két nagyágyúja, Kazinczy és Kölcsey Ferenc halálának 177., illetve 175. évfordulójáról.

Aztán jött a szikra: úgy döntöttünk, válasz helyett kvízt állítunk össze, amelynek résztvevői most végre megmutathatják, hogy mitől döglik a rovar, él a nyelv és dagad az Index olvasóinak műveltsége.

Pénzcsűrnökről és mindeményedelemről keveset hallunk manapság, bankárról és egyetemről annál többet – az utóbbi kettő is nyelvújításkori szó, csak rokonértelmű elődeikkel ellentétben el is terjedtek. A sort folytathatnánk: valaki sokat agyalt vele, mégsem hívjuk útnaklatnak a küldetést, tevepárducnak a zsiráfot és élenynek az oxigént.

A nyelvújítás sikersztorijairól sokat olvashattunk, hallhattunk, érettségizhettünk: hova lennénk ma vizsga, gyár, ipar, kapa, olyasmi és irka-firka nélkül... Kvízünkben mégis főleg a másik csoportra koncentrálunk: a fura szavakra, amelyek mégsem terjedtek el, felidézve a nyelvújítás történetének leghátborzongatóbb epizódjait.