A magyarság önkritikus humorérzéke nagyjából a nullával egyenlő – állítja Szörényi Levente az István, a király Alföldi Róbert rendezte változatával kapcsolatban a Heti Válasznak adott interjújában. Szörényi, aki a darab zeneszerzője, egyébként semmi felháborítót nem látott az előadásban.

Azt is elmondta, hogy azért nem hajolt meg a budapesti előadás után, mert szervezési hiba miatt nem jutott fel a színpadra. Szerinte ebben a verzióban jelent meg végre az a történelmi háttér, amelyről évek óta beszél, amikor erről a korról tart előadást. Ezt eddig egy István-előadás sem tudta ilyen markánsan megjeleníteni. Hozzátette, hogy egyezséget kötöttek a rendezővel, mely szerint sem a zenéhez, sem a szöveghez nem lehet hozzányúlni, cserébe viszont sem ő, sem a másik szerző, Bródy János nem szól bele abba, hogy mi legyen a színpadon.

Szörényi szerint Alföldi rendezése „nem lett olyan jó, hogy teljes mellszélességgel kiállhasson mellette az ember, de a valóságábrázolás remek”. Semmi felháborító nincs benne, hiszen István valóban németeket hívott az országba hatalmának megerősítésére, ahogy az is tény, hogy a nép új hitre térítése tűzzel-vassal ment végbe. Ennek szerinte ma is van jelentősége, amikor „a ránk erőszakolt normákat a legnagyobb szigorral kérik rajtunk számon”.

Azt is elmondta, hogy a „Felkelt a napunk, István a mi urunk” rész megírásakor „Rákosi pajtásra” gondolt, ahogy integetett, ők meg gyerekként énekeltek neki. Szerinte ezt, az eredeti értelmezést a mostani rendezés minden eddiginél jobban adja vissza.

Ami a színészeket illeti, szerinte a Koppányt alakító Stohl András „remek megjelenésű, de hangban kevéssé erős”. Szerinte az új Koppány nem Stohl, hanem Vadkerti Imre, aki Kolozsváron alakította nemrég a szerepet. Ennek ellenére Szörényihez közelebb áll Alföldi modern feldolgozása, mint a kolozsvári, konzervatívabb verzió. Úgy látja, hogy ha később valaki más is hozzányúl a darabhoz, az origó már ez a változat lesz, minden hibája ellenére.