A Városháza park helyén egykor álló, évekkel ezelőtt lebontott bazársoron volt egy bolt, amit a kollektív emlékezet „a város legjobb kürtőskalácsosaként” őrzött meg. Fogalmam sincs, tényleg az volt-e, a kürtőskaláccsal való ismerkedésem ott zárult, ahol kezdődött, a fóti bányató büféjénél a nyolcvanas években, mindenesetre, ha akarunk, bele tudunk látni némi szimbolikát, mármint hogy ugyanide szervezték meg az első kürtőskalács-fesztivált.
Elképesztő mázlija van a rendezvénynek a véletlenül idetévedt késő nyári idővel, most még az is kimegy az utcára, aki az októberi hétvégéket leginkább egy pokrócba burkolózva, kakaóval a kézben, a tévé előtt tervezte eltölteni. A Városháza tér erre a három napra összenőtt a Madách tér-Gozsdu udvar-Kazinczy utca kocsmakomplexummal, amibe szombatra becsatlakozik egy Erzsébet téri ingyenkoncert is, aminek eredményeképpen italokkal és kürtőskalácsos szatyrokkal a kézben hömpölyög ide-oda a tömeg.
A fesztivál szervezői talán alul is tervezték az érdeklődést, legalábbis mindegyik kalácsos stand előtt jó hosszú sorok állnak. Ott helyben, frissen sütik az édességet, ami szintén nem gyorsítja meg a dolgokat, de úgy tűnik, az embereket ez nem nagyon zavarja.
Nyilván kérdés, hogy egyetlen, kevéssé variálható édességre fel lehet-e húzni egy fesztivált, de úgy tűnik, igen: természetesen nem csak kalácsosstandok vannak, egyéb – többségében erdélyi jellegű – ételt is lehet venni, például csurgatós kenyeret (ez egy hagymás, sonkás, kolbászos kenyérszelet, amire forró szalonnazsírt csorgatnak, táplálónak látszik) vagy kolbászt, sült húst és persze a bármilyen fesztiválról elmaradhatatlan kenyérlángost. Van pálinkás és boros bódé is, illetve a sarokba száműzve egy klasszikus vásári gumicukros-kókusztekercses standot is találunk, ha hazafelé még tutira be akarjuk biztosítani a cukorkómát. Nem maradtak el az erdélyi faragványok, ruhák sem, de persze vehetünk lekvárt vagy padlizsánkrémet is.
Az erdélyi tematika nemcsak annak köszönhető, hogy a kürtőskalács erdélyi eredetű, hanem maguk a szervezők (a Vitéz Kürtős nevű cég tulajdonosai) is innen származnak. Ez a zenei programon is meglátszik: nyilván nem véletlen, hogy a szombat délután-kora este fellépő három x-faktoros, Csobot Adél, Antal Tímea és Baricz Gergő mind erdélyiek, ahogy az utánuk következő Keresztes Ildikó is.
Visszatérve a kevéssé variálhatóságra: azért nem lehet mondani, hogy nem próbálkoznak, a klasszikus változatokon (például fahéjas, vaníliás) kívül lehet kapni olyat, amiben csokidarabok vannak, teljes kiőrlésű lisztből készültet („fitnesz” verzió) vagy úgynevezett kürtős csapágyat is, ami nem egy szellőzőjárattal ellátott precíziós gépelem, hanem két réteg kalács között tekintélyes mennyiségű nutella, amibe mogyorók vannak nyomkodva. Az egyik szervezőnek, András Tündének ugyan felvetettük az ötletet, hogy a kortárs gasztrotrendekhez igazodva készíthetnének medvehagymás – persze tudom, az annyira 2012 – vagy mondjuk pizzás változatot, de ő mereven elutasította a sós elhajlásokat, és ortodox módon ragaszkodott hozzá, hogy a kürtőskalács az bizony édesség. Jó, egy próbát megért.
Aki mondjuk nagyon kísérletezne, az vehet otthoni kalácssütőszettet is, ami itt debütált – érdekes, hogy van arra igény, hogy az emberek a kertben a grill mellé felállítsanak egy ilyet is, de ezek szerint van. Szombat délelőtt egyébként hatalmas közös sütést is rendeztek száz résztvevővel, szóval már biztosan megállíthatatlan lesz a háztáji kürtősforradalom.
I. Kürtőskalács-fesztivál, 2013. október 11-13., Budapest, Városháza park