Egyetlen képtől sem válik meg önszántából Cornelius Gurlitt, akinek müncheni lakásában 1406 festményt, grafikát és nyomtatot, köztük feltehetően a náci diktatúra idején zsidóktól rabolt műkincseket - köztük Picasso, Matisse, Chagall alkotásait - találtak egy adócsalás gyanúja miatt indult eljárás során.
Az egyedül élő 80 éves férfi a Der Spiegel német hírmagazinnak azt mondta: apja, Hildebrandt Gurlitt jogszerűen jutott hozzá valamennyi alkotáshoz, ezért semmi oka arra, hogy megváljon a gyűjtemény bármely darabjától. Szerinte hamis beállításban, hazug megvilágításban mutatják be a képek ügyét, és érthetetlen a médiafelhajtás, ami körülötte folyik.
"Mit akarnak ezek az emberek tőlem, nem vagyok én Boris Becker" - mondta. Hangsúlyozta, hogy megküldte az augsburgi ügyészségnek az ártatlanságát bizonyító és a gyűjtemény jogi helyzetét tisztázó dokumentumokat, és reméli, hogy hamarosan visszakapja a gyűjteményt. Azt mondta, sok nehéz búcsún van már túl, hiszen az apja autóbalesetben, a testvére pedig rákban halt meg, és elvesztette az anyját is, de a legnehezebb az volt, amikor elszakították szeretett képeitől.
Mint ismert, a 80 éves Cornelius Gurlitt lakásban talált gyűjteményről először november elején írt a Focus című német lap, amelynek cikke szerint Gurlittnál még 2012 tavaszán jártak a vámnyomozók. A lakásban talált 1406, eddig eltűntnek hitt kép elsötétített, piszkos szobákban, házi készítésű polcokon hevert. A nyomozók évtizedes konzervdobozok és régi élelmiszerek között bukkantak rá többek között Pablo Picasso, Henri Matisse, Marc Chagall, Emil Nolde, Franz Marc, Max Beckmann és Max Liebermann alkotásaira, a gyűjtemény értékét egymilliárd euró értékűre becsülték.
A kormány a német lapok és a nemzetközi bírálatok hatására úgy döntött, hogy bevonja a nyilvánosságot a képek származásnak megállapítását célzó munkába. Az eddigi vizsgálatok szerint az 1406 kép nagyjából harmada biztosan nem tartozik a nácik által elfajzottnak bélyegzett művek, vagy a nácik által elrabolt műkincsek kategóriájába. A fennmaradó csaknem 970 festmény közül 380 az "elfajzott művészet" terméke, 590 kép esetében pedig meg kell vizsgálni, hogy a zsidóüldözés következtében került-e a gyűjteménybe.
A jövő héten az elveszett kulturális javak koordinációs állomásának (Lost Art Koordinierungsstelle) lostart.de címen működő portálján közlik annak az 590 alkotásnak a fő adatait és fényképét, amelyről feltételezhető, hogy a nácik által elrabolt, elkobzott vagy kikényszerített adásvétellel, jóval áron alul megszerzett művek kategóriájába tartozik.
A Focus szerint a berlini kancellári hivatal és a bajor igazságszolgáltatás azt szeretné elérni, hogy Gurlitt lemondjon az 590 kép tulajdonjogáról. Cserébe azt ajánlják, hogy vádemelés nélkül lezárják az ellene indított eljárásokat. A Der Spiegelnek tett nyilatkozat alapján Gurlitt nem hajlandó az alkura.
Cornelius Gurlitt egy neves műgyűjtő család sarja, apja az 1930-40-es években vásárolta fel a festményeket. Hildebrandt Gurlitt 1925 és 1930 között a zwickaui König Albert múzeum igazgatója volt, majd – zsidó nagyanyja ellenére – magángyűjtőként ő lett a náci rezsim egyik értékbecslője és kereskedője.
Joseph Goebbels propagandaminiszter megbízásából vásárolta fel zsidó gyűjtőktől a nácik által csak „elfajzott művészetnek” nevezett modern és expresszionista festményeket, amelyeket külföldön kellett értékesítenie, hogy a befolyó pénzből a háborús költségvetést támogassa. Hitler azzal is megbízta, hogy a megszállt Franciaországban műtárgyakat vásároljon a Linzben tervezett „Führer Múzeum” számára.
A háború után a Gurlitt család ellen részben zsidó származásuk miatt nem indult eljárás. Hildebrandt Gurlitt pedig azt állította, hogy az általa felvásárolt mesterművek egy drezdai bombázásban elégtek, de valójában fia vigyázott a képekre.