Noha a legtöbben a Beugróból ismerhetik az improvizációs színházat, az idén tizedik születésnapját ünneplő Momentán Társulat honosította meg a műfajt itthon. A közönséget alapvetően a szerelem, a szex meg a hentesek érdeklik, a színészeknek pedig nagy adag gátlástalanságra, önbizalomra és nyitottságra van szükségük.
Őszintén szólva, nem gondoltam, hogy bárki felkel azért, hogy munka előtt még színházba menjen, ehhez képest telt ház volt a Momentán Társulat Ó utcai színházában, hétfő reggel hétkor. Alig tudtam egy kávét kérni magamnak. Mindenhol jókedvű irodisták falatoztak; volt, aki nem is először érkezett a Nulladik órára hétfő reggel, sőt olyan is, aki hetven kilométert levezetett azért, hogy munka előtt még ide beugorjon. Használhatnánk rá talán az őrült szót, ha nem lenne tiszteletlen. Nem akarok belegondolni, hogy hánykor kelt fel.
Nemes Takách Kata, a Momentán egyik alapító tagjai is bevallja, hogy a Nulladik óra ötletét pusztán viccnek szánta, nem gondolta, hogy valóban megvalósul. „Azt gondoltuk, milyen vicces lenne reggel játszani, aztán addig beszéltünk róla, hogy lett belőle egy előadás. Azt hittük, lesz belőle kettő, ehhez képes azóta is mindig telt ház van.” Ennél jobb visszajelzés mondjuk egy társulatnak nem kell, hiszen ha valaki elmondhatja magáról, hogy ennyien felkeltek miatta, az már valami. Kiskovács Attila szerint azonban, aki szintén jelen van a Momentán tíz évéről szóló beszélgetésen, ez a nézőnek is jó visszajelzés, hiszen kimozdult a komfortzónájából, és tett valamit azért, hogy jobb legyen a hete. A komfortzónából mondjuk ők is kilépnek, öt harminckor már a pékségben vannak, hogy a közönségnek reggelit vegyenek. Nemes Takách Kata szerint ezt már inkább egy halálközeli élményhez lehetne hasonlítani.
„ A Nulladik órának az a legfontosabb üzenete, hogy az
játékosan kezdjük el a hetet. Az első előadás előtt beállítottunk egy kamerát, és felvettük a közönséget, amikor jönnek, és amikor mennek, és nagyon nagy különbség volt. Hidegben, fázósan érkeztek, és a végén mosolygós emberek távoztak. Látszott az arcokon, hogy történik velük valami.”
Az improvizációs szórakoztató show műfaját itthon kétség kívül a Momentán kezdte el, bár a legtöbben a műfajt valószínűleg a televízióban is népszerű Beugróból ismerik, ahol ismert színészek kapnak improvizációs feladatokat – bár a Momentánnak is volt hasonló tévéműsora, igaz, a közszolgálati televízióban, délelőtt. Adódik hát a kérdés, hogy tulajdonképpen mi is a különbség a színészet és az improvizáció között. A hangsúly Nemes Takách Kata szerint azon van, hogy míg a színházban egy történetet fogad be a néző, az improvizációnak sokkal inkább egy kreatív feloldás a célja, vagy egy közösségi élmény. „Együtt teremtünk meg úgy egy előadást, hogy én
és a többi 120 ember ugyanazt látja oda. Kicsit olyanok vagyunk, mint az akrobaták. A néző ad egy feladatot, és azt figyeli, hogy abból hogy tudunk kijönni. Meg tudjuk-e csinálni, vagy megbicsaklunk. Megvan az attrakció jellege és az izgalom is. A színészek arra vannak trenírozva, hogy megkapják az adott darabot, és a figurákon, a motivációkon dolgozzanak. Mi viszont úgy működünk, hogy ha van egy ötletünk, akkor arra szituációkat írunk. A mi agymunkánk ezért közelebb áll egy íróéhoz, mint egy színészéhez.”
A Momentán Társulat tagjai büszkén vállalják, hogy hozzájuk nevetni járnak az emberek, bár ez szerintük nem feltétlenül azt jelenti, hogy az improvizációs színház egy könnyű, bulvár műfaj lenne. Ahogyan a társulat tagjai mondják, a sokféle előadás közül van, amelyik kikapcsol, de olyan is, amelyik bekapcsol. Itt a cél nem feltétlenül csak a szórakozás. A Rögvest vagy a Nulladik óra impróshow például inkább egy kikapcsoló élmény: a közönség leül, és mindent elfelejt. Ehhez képest a Fröccs című előadáson együtt gondolkodnak, és próbálnak pszichológiai problémákat megfejteni és megoldani. „Az improvizáció eszközként nagyon sok mindenre használható, és terápiás eszköznek is nagyon jó. Az Fröccsnél az érezhető, hogy tényleg megfejtik magukat egy kicsit a nézők, ilyen módon van ennek egy terápiás hatása. Arra nagyon alkalmas, hogy megmutassa:
Egy kicsit magukra ismerve megvilágosodnak, és előjön az a fajta felismerés, hogy nemcsak velük van ilyen gond, hanem másnak is ugyanez a problémája.”
Az improvizáció a társulat tagjainak is jó terápia, hiszen szerintük megszokásból sok hülyeséget csinál az ember, így ha valaki mindennap improvizál, olyan nyitottságot ad a személyiségének, hogy valóban arra az adott helyzetre tud reagálni az életben is, nem pedig panelekből építkezik. Az improvizáció miatt az ember jobban tud működni, mert valóban benne tud lenni a pillanatban. Nem véletlen, hogy hozzájuk egyre többen járnak játszani is – állítják a társulat tagjai.
A közönséget amúgy is nagyon érdeklik az intim párkapcsolati dolgok, na és persze a szex, így az aztán minden előadásnál előkerül. Csakúgy mint a sílift meg a hentes, a közönségnek ugyanis ezek a dolgok jutnak a leggyakrabban eszébe, ha helyszínt vagy foglalkozást kérnek tőlük. Érdekes, hogy aktuálpolitikát egyáltalán nem hoznak fel, látszik, hogy ide nem azért jönnek az emberek.
De lehet-e folyton improvizálni? Tíz év után nem érzi úgy az ember, hogy kiégett, és nem tud már semmi újat kitalálni? Azt a Momentán tagjai is elismerik, hogy a biztonsági játék egy idő után nagyon unalmas, ezért is kell kitalálni új dolgokat. Most jutottak el például arra a pontra, hogy kipróbálják az improvizációnak egy másik, sokkal hosszabb változatát is.
„Voltak mélypontok, és biztos lesznek is, de nagy biztonsági háló, hogy a szituációkat is mi teremtjük, és ugye mi is öregszünk, ezért aztán nagyon más helyzetekben találjuk magunkat. Amikor lekezdtük, még egyetemisták voltunk, és akkor olyan jelenetek voltak, hogy diákhitel meg vizsgák, ma már inkább olyan témák jönnek fel, mint számlabefizetés, párkapcsolat, gyerek.”
És öregszik velük persze a közönség is, de azért mindig jönnek újak. A kedvencük az operás bácsi. „A környéken lakik, egyszer bejött, és mondta, hogy sajnos az Operában ma este a Rigoletto megy, amit ő már sokszor megnézett, látja, hogy itt előadás van, és beülne. Aztán visszajött még négyszer.”
Az improvizáció szerintük nem adottság, hanem tanulható és tapasztalható. Kell hozzá gátlástalanság, önbizalom és nyitottság, meg egy olyan felfogás, hogy ha nincs jó ötleted, akkor sincs semmi. Az improvizációban nagy az egymásrautaltság, el kell fogadni a másik ötletét, miközben a magunkét el kell engedni, ha már rég máshol jár a történet. Nem szabad előre megírt poénokkal operálni, mert az csak hátráltatja az embert. „Fontos az az üzenet a közönség felé, hogy a mi generációnk, amelyik azt tanulta az iskolában, hogy csak egy jó megoldás létezik, jöjjön rá, hogy ez nem így van. Ha hagyja magát az ember az áramlatba belekerülni, akkor születnek tök jó imprós dolgok, ha rágörcsölünk, akkor nem.”
A Momentán Társulat tagjai is érzik, hogy itthon is egyre népszerűbb ez a műfaj, ami szerintük nem kis részben a Facebooknak köszönhető. Hiszen van már egy generáció, ami az internet révén úgy nő fel, hogy sokkal nyitottabban él, és ez az improvizáció műfajának kifejezetten jót tesz. Ez egy 21. századi műfaj, hiszen percről percre meg tud változni, folyamatosan kap a néző valami újat. A műfaj folyamatos megújulásához a Momentán szerint utánpótlás is nagyon fontos, ezért is szerveznek képzéseket. „Ez nyilván nem könnyű, hiszen az ember exhibicionista és hiú, de muszáj ezt meglépni” – mondja Nemes Takách Kata.
Kívülről nézve az egész Momentán egy sikersztori, mondom, de a társulat tagjai gyorsan hozzáteszik, hogy belülről is. „Kitaláltuk, megcsináltuk, játszottunk, és most mindenféle állami támogatás nélkül itt vagyunk. Van egy saját színházunk, amiben havonta tíz estét játszunk. Tök jó lenne húsz estét játszani.”