Három nő összejön, főzik a levest és beszélgetnek. Sejthető, hogy a békés szituációból hamarosan lelki zűrzavar lesz, de a K.V társulatnak és Rába Rolandnak köszönhetően mindezen hatalmasakat röhöghetünk.
Rába Roland, ahogyan a nekünk adott interjúban is elmondta, nagyon szeretett volna már nőkről készíteni egy darabot, mert úgy érzi, ritkán nézzük a társadalmi problémákat női szemszögből. Rendezett már a Nemzetiben és Radnótiban is, független társulattal azonban ez az első rendezése, a kizárólag nőkből álló K.V. (Külön Vélemény) társulat inspirálására.
Rába Roland elmondása szerint a húgán keresztül testközelből tapasztalta meg, mennyivel nehezebb a döntés sok kérdésben egy nőnek, mint egy férfinak. „Az egyik húgom kint él Angliában, és nagyon sokat beszélünk arról, hogy mennyire hiányzik neki, hogy hazajöjjön, de amikor itt van, akkor mennyire elmenne. A darab egyik kérdése, hogy miért akarunk elmenni, vagy, ha itt maradunk, akkor itt leszünk-e hagyva. De nemcsak erről szól a darab, hanem elsősorban a nőkről és a problémáikról." A K.V társulat pedig a másik alapötletet hozta a darabba: az ő fejükben egy olyan történet fogalmazódott meg, hogy három régi barátnő együtt él, egyiküknek nincs munkája, ezért egy főzőtanfolyamot indítanak.
Rába Roland a munkanélküli lányt és a főzést meghagyta, az egész darab egy konyhában játszódik, - nem véletlenül, hiszen a legtöbb nőnek a gasztro-őrülettel is fel kell vennie a versenyt. A darabot azonban nem írta meg senki, és ez benne a legjobb. A színészek (Bartsch Kata, Száger Zsuzsanna, Urbanovits Krisztina) többszöri improvizációiból született meg a szövegkönyv, amelyet végül Zöldi Gergely gyúrt egységes egésszé. Rába minden próbát felvett magnóra majd mindig újra hallgatva kiszűrte, melyek azok a témák és beszélgetések, amelyek nem kellenek, melyek maradjak, vagy éppen legyenek dominánsabbak.
A felszínen minden békés és vidám: összejönnek a csajok, fő a gazpacho, de ahogy az már lenni szokott, szépen lassan előtörnek a mélyből a rejtegetett dolgok: a munkanélküliség, a pénz hiánya, az alkohol, a szex, sőt egy ketrecharcos is. Az erős párbeszédek és a női gondolatok közben végig kísért a mai magyar társadalom egyik legfontosabb kérdése: menni vagy maradni? Elmenjen-e Londonba az, aki itthon nem boldogul? Elmenjen-e egy olyan helyre ahol nem csak a családja, meg a Túró Rudi, de még a nyamvadt hetes busz is hiányzik neki, viszont legalább pénzt keres? Bár a darabnak kétségkívül ez a legfontosabb kérdése, - amit még videóbejátszások is igyekeznek erősíteni, - mégsem erről szól, a történetet és az egész 80 percet sokkal inkább elviszi a három zseniális színésznő és a párbeszédeik. A nők életének központja Stefi (Urbanovits Krisztina ) lakása, ahová barátnői élősködni járnak, kihasználják, mindent elvesznek és megesznek, és soha semmit nem adnak vissza. A lehet-e itthon boldogulni kérdésnél (talán mert ez már egy kicsit túlbeszélt téma) minket sokkal jobban megérintett Stefi alakja, akinek, mint a darabban szép fokozatosan kiderül, határozott jelleme csak egy máz, és valójában jobban függ a magának kialakított anyáskodó szerepétől és élősködő barátnőitől, mint azok tőle. Rába Roland és a színésznők fricskát mutatnak az önmagukat kereső embereknek is, és rámutatnak: önmagunk keresése közben lehet elveszni a legjobban.
Bartsch Katán és Száger Zsuzsannán kissé még keresik magukat a szerepben, utóbbi néha túlzásba viszi a tünci-büncizést, Urbanovits Krisztina azonban olyan zseniálisan hasít végig a darabon, olyan mérnöki pontossággal formálja meg mindkét karaktert, ami neki jutott, hogy öröm nézni. A Dermedési pont már a bemutatón is remek szórakozást nyújtott, még ha kicsit egyenetlen is volt a darab, a némileg döcögős első részt egy erősebb második követte. De ebben a műfajban pont az a jó, hogy ahogyan összeérik a szöveg és a történet, az előadás is egyre jobb lesz.
Rába Rolandot Almodóvar női alakjai inspirálták és az ő filmjeihez hasonló darabot szeretett volna létrehozni, magyar nőkkel a színpadon. Egy olyan előadást, ami komikus, de azért mégiscsak összeszorul a gyomrunk tőle. Szerintünk ez sikerül neki. A Dermedési pont szórakoztató darab, lehet rajta nagyokat röhögni, meg persze drámázni is. De azért ha a későbbi előadásokban még tovább tolódik a hangsúly a humor irányába, az nem lesz baj.
A Dermedési pont további időpontjai: november 29 és 30. Thália Színház / Független Thália Projekt