A főműsoridőben adagolt tudományos ismeretterjesztés ma már reménytelen vállalkozás lenne, de a hetente 20-25 perces adásokkal jelentkező Deltából több mint 1500 részt forgattak, milliók nézték minden héten. Ötvenéves a Delta, Magyarország legismertebb tudományos műsora.
Tudományos ismeretterjesztés főműsoridőben, részenként 20-25 perces adásidővel. Több mint 1500 adással, összesen több mint 40 ezer percnyi műsoridővel. Ma valószínűleg egy tamponreklám is népszerűbb lenne az M18-49-es korosztályban, mint a hard science, de az 1964. január 31-én indult Delta nem csak azért volt sikeres évtizedeken át, mert nem volt konkurens tévécsatorna.
A Magyar Televízió korábban is próbálkozott tudományos magazinműsorral, de azok rövid ideig sem húzták, nemhogy évtizedekig. Sokáig a Delta volt az egyetlen hírforrás Magyarországon, ahol a nyugati tudományos és technológiai fejlesztésekről is beszámoltak. Noha a tudomány alapvetően nem közönségbarát téma, a Deltát mégis 4-5 millióan nézték hetente.
Pedig a tudománnyal foglalkozó kommunikáció igen nehéz: optimális esetben kapcsolatot tud teremteni a laikusok és a szakértők között. (Hasonlóval foglalkozik a Popular Science is, csak nyomtatott formában.) A Delta viszont a témaválasztása miatt ablakot nyithatott a világra a Kádár-rendszer konszolidációja alatt. Sokan voltak kíváncsiak arra, hol tart a Nyugat; hiszen a többség nem láthatta a saját szemével.
A Delta sikeréhez valószínűleg az is sokat hozzátett, hogy a hatvanas években – részben a hidegháború hatására – rengeteg tudományos és technikai előrelépés történt. Már tartott az atomkor, a szárnyait bontogatta az űrkutatás, és az ajtón kopogatott a mikroprocesszor. Vagy, ahogy a műsor készítői fogalmaztak:
A Holdra szállás előtt indult és a Mars-kutatás korában is tájékoztatja a nézőket.
Ilyen témákból műsorszerkesztői tapasztalat nélkül is össze lehetett vágni húszpercnyi izgalmas anyagot. A Deltánál viszont nem ez volt a helyzet, profi stábbal dolgoztak. Az első adás szerkesztője az íróként és műfordítóként is ismert Szuhay-Havas Ervin volt. A rendező, Konrád József nevéhez fűződik a műsor arculatát meghatározó főcím.
A hatvanas években valószínűleg nem tartottak korosztályok szerinti próbavetítést, mert akkor feltűnt volna, hogy a gyerekek frászt kapnak a Delta intrójától. A hátborzongató főcímhez Konrád válogatta össze a filmrészleteket, részben a Nagy pillanatok – nagy felfedezések című filmből, részben egy angol játékfilmből, a Scott kapitányból. A képek önmagukban nem voltak sokkolók – a deltaszárnyú repülőgépek, a csillagos égbolt, a Himalájáról készült légi felvételek vagy a Vezúv kitörése –, de a zenével együtt már igen.
Kid Baltan és Tom Dissevelt rémisztő elektronikus zenéje, a Song of the Second Moon remekül illett a műsor témájához. Az Electrosonics pszeudó alatt kiadott közös lemezükön hallható elektronikus morajlást még a szintetizátorok felfedezése előtt, pusztán analóg eszközökkel készítették. A lemezt 1957-ben, Csehszlovákiában vásárolta meg Belohorszky Károly, a Rádió technikai rendezője. A Televíziónál sokáig nem is tudták, hogyan készült a lemez, mégis a műsor főcímdalának választották.
A városi legenda szerint a a műsorvezető Kudlik Júlia egyszer betért egy vendéglőbe, ahol egy cigányzenekar eljátszotta neki a műsor főcímdalát brácsán, cimbalmon és hegedűn. Az tény, hogy létezik egy Delta csárdás című instrumentális dal, ami nagyjából megfelel a leírásnak.
A műsor eredetileg Tudományos figyelő néven futott volna. Az első adásba ez alcímként még bekerült, de a szerkesztők – elsősorban Szuhay-Havas nyomására – végül a kevésbé papírízű Deltánál maradtak. Ez egyszerre több dologra is utalt:
Az első adást még Poór Klári és Kovács P. József vezették, őket Lénárd Judit színésznő, majd Kudlik Júlia váltotta. Kudlik 1965-től kisebb-nagyobb megszakításokkal harminc éven át volt a Delta műsorvezetője.
A Delta 1975-ben állt át a színes adásokra - ekkor került oda rendezőként ifj. Kollányi Ágoston. Ő mesélte el egy interjúban, hogy a Delta végleges arculatát elsősorban Várhelyi Tamás alakította ki. Kollányi szerint Várhelyi szigorú, kemény kezű, de eredményes vezető volt, és bár csak forgatókönyvíróként jegyezték a stáblistán, igazából ő volt a műsor rendezője.
A Delta első adását 1964. január 31-én sugározták. Az első rész sajnos már nem tekinthető meg: a Televízió akkor még külön szalagon tárolta a tévéműsorok hangsávját, és ez azóta elveszett. (A műsor régi epizódjai közül sokat egyáltalán nem is archiváltak.)
Az első rész témái:
Ekkor már Sós Árpád volt a vágó-rendező, Kudlik Júlia pedig a műsorvezető. Várhelyi írta Kudlik szövegeit is, 1967-től 1994-ig; mint megjegyezte, valószínűleg még a tisztítótűzben is ezt fogja csinálni. A Delta ekkor már hetente jelent meg. Külső segítséget ritkán vettek igénybe, de előfordult; az orosz témájú anyagokat például Greguss Ferenc jegyezte.
A Delta rengeteg, máshonnan átvett anyagból készült, de a bemutatott filmeket mindig újravágták és új szöveget is írtak hozzá; az átszerkesztett anyagok jobban megfeleltek a magyar nézők ízlésének.
A műsorban a szovjet fejlesztéseket alaposabban tudták bemutatni, mert a Szovjetuniótól a Televízió szinte kópiaáron tudott jól felhasználható tekercseket vásárolni. A szocialista országokban nyilván jó propagandaértéke is volt a szovjet tudományos újdonságoknak, de Kollányi szerint nem volt nyomás a szerkesztőkön, így azt, hogy mi jelenhet meg a műsorban, csupán a nyersanyagforrás korlátozta.
A műsor igényes, mégis érthető nyelvezetét a maga idejében sokan dicsérték, de ma már rettentő mesterkéltnek hat; a szövegek néha MTI-közleményeket idézően szárazak, hiányzik belőlük az élő beszéd könnyedsége, ami jó kenőanyag lenne a fajsúlyosabb témáknak. De ez csak manapság tűnik szokatlannak, akkoriban ez volt az elfogadott és értett sajtónyelv.
A műsor szerkesztői közül többnek is volt tudományos előélete, de Kollányi szerint ez csak véletlen. Ez viszont sokat segített abban, hogy megértessék magukat a szakértőkkel, illetve közérthetően mutassanak be egy-egy folyamatot. Annak ellenére, hogy a szerkesztők sokszor nem vizsgálhatták meg testközelből a külföldi tudományos és technikai fejlesztéseket, csak hozott anyagból dolgozhattak, jó érzékkel válogatták össze a fontos témákat.
A Delta helyszíni riportjaiból lehetett értesülni a magyar tudományos fejlesztésekről, ami akkor is pozitív, ha nem mindig sikerült nyilatkozatképes szakértőt találni. Ami lényeges, hogy a Deltában a legtöbbször érthetően tudták elmagyarázni az ok-okozati összefüggéseket – például azt, hogyan működik a jereváni kardiológiai intézet telefonos szívdiagnosztikai eszköze. Emiatt a műsorban tárgyalt témák nemcsak érdekesnek tűntek, hanem érthetők is lettek. A működési mechanizmus bemutatása teszi az átlagember számára is érthetővé a tudományos folyamatot.
És a nézők láthatóan mindezt nemcsak értették, hanem fontosnak is tartották. Eleinte nem tudták, hány nézője lehet a műsornak, de az 1979-es mérések szerint a Delta nézettségaránya 60-65 százalék volt, vagyis minden héten 4-5 millióan nézték. Nem csoda, hogy a hatvanas-hetvenes évek fordulóján Delta klubok alakultak és még Delta újságot is kiadtak – ezt szintén Várhelyi szerkesztette.
A kilencvenes évek elejére digitálisan feljavították a Delta főcímét – megtartva az eredeti motívumokat –, de a műsoron ez már nem segített. Az évtized közepére a Delta már nem a nyugatra nyitott ablak, hanem egy, a szocializmusból visszamaradt ismeretterjesztő műsor volt, egy olyan korban, amikor komplett ismeretterjesztő csatornák futottak. Borítékolható volt a megszűnése.
Bár a műsor az ezredfordulón Delta 2000 néven ismét újraindult a szombat reggeli műsorsávban, a korábbi sikereit soha nem tudta se elérni, se meghaladni. És soha többé nem fordult elő, hogy ötmillió magyar nézett egyszerre tudományos ismeretterjesztő műsort a tévében.