Tizennégy kamu emléktáblát helyezett el a romkocsma-negyedben egy magyar művészeti csoport, hangsúlyozva, hogy nemcsak arra lehet emlékezni, amit központilag előírnak nekünk, hanem annál sokkal viccesebb és fontosabb dolgokra is. A projekt keretében most bárki elkészítheti saját emléktábláját.
A Nem mi voltunk! művészeti csoport akciójának volt egy jóval kisebb prágai előzménye tavaly, amikor a csoport tagjai Csehországban töltöttek három hónapot. Ott merült fel bennük egy köztéri emlékmű projekt ötlete, amiben informális, a kollektív emlékezet számára fontos dolgokra emlékeznek. Tipikusan Prágára jellemző dolgokra fókuszáltak, így emléktáblát kapott a koldulás, a graffiti, a korrupció (egy emléktáblán például egy nokiás doboz van, mert ott is szokás kisebb dobozokba pénzt csomagolni). Emellett emléktáblát kapott egy speciális utcai mutatvány, a lebegés, amit a prágai rendőrség betiltott, mert szerintük ez nem művészet, hanem kéregetés.
A prágai táblákon felbuzdulva találták ki, hogy Budapestre is kellene hasonló kezdeményezés, a romkocsma-negyed pedig adja magát, hiszen Budapestnek jelenleg ez a legfelkapottabb, turisták és bulizók által is preferált része. Van, aki imádja, de van, aki utálja, és szívesen kitiltaná innen a vendéglátósokat és a kocsmákat, - bőven kínál tehát alapot a közös diskurzusra. Így jött létre a Memento Budapest projekt: június 5-én, csütörtökön a táblákat is felavatták.
„Az emléktáblákat egy fiktív jövő szempontjából képzeltük el” – mondta el Falvai Mátyás, a Nem mi voltunk! projekt egyik tagja. „Azt néztük, mi vajon mire emlékeznénk 50 év múlva. Ezért is van, hogy ezek a táblák valóban úgy néznek ki, mintha régiek lennének, és már több évtizede díszelegnének a házak falain.” Mivel a legtöbb köztéri emléktábla és emlékmű valamilyen hivatalos szemszögből készül, nehezen lép párbeszédre a nézővel. Ennek teljesen ellent mondanak a Nem mi voltunk! táblái, hiszen ezek a ma emberének mindennapi életére, és azon belül is a vigalmi-negyedre utalnak. A Nem mi voltunk! tagjai hangsúlyozták ugyanakkor, hogy tábláikkal nem akarnak a negyed hivatalos emlékezetére reagálni, csak a jelenére. Azt szeretnék, ha tábláik vitát indítanának a környék jövőjével kapcsolatban. Így aztán kapott emléktáblát a kultikus, nem rég megszűnt Rákóczi pékség, az angol legénybúcsúk áldozatai, és a szép nagy brit hányások. Kapott táblát az éjszaka sztárja, a 2011-es nagy rozéfröccs hullám, a hipszterek, de megemlékeznek minden olyan emberről, aki valaha itt élt.
A Nem mi voltunk! művészeti csoportot a fiktív, azaz a lehetséges dolgok izgatják. Van egy fiktív játékgyáruk, a fiktív játékokból kiállítást is rendeztek már, csakúgy mint egy fiktív szülői értekezletből. A csoport tagjai:
Brückner János
Fillér Máté
Falvai Mátyás
Szabó Ottó
Tóth Márton Emil
A projektet a Chimera galéria fogja össze a Klauzál téren, itt látható egy kiállítás az összes táblából, a prágai előzményekből is, illetve itt kaphatnak térképet az emléktábla-túrára indulók, aminek segítségével az összes táblát felfedezhetik. A legelső egyébként rögtön a Chimera falán van, amit a megnyitó estéjén, június 5-én lepleztek le, és a Bohócnak, azaz a független magyar sajtó utolsó mohikánjának állít emléket. A Chimérában mindenki elkészítheti saját emléktábla tervét, ezekből egy kiadvány készül majd, de megfelelő forrás segítségével akár az emléktáblák is megvalósulhatnak majd.
A Chimera-Projectet Mittich Bogi és Patrick Urwyler alapította, most éppen három aktuális kiállításuk fut: a Klauzál téren ez az emléktáblás dolog, a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben egy csoportos kiállítás, illetve a pozsonyi SODA Gallery-ben Koós Gábor egyéni tárlata valósult meg az ő szervezésükben. Idén hívták életre az InterArt nevű nemzetközi kiállítás-programot és megalapították a Chimera Art Award nemzetközi képzőművészeti díjat, erre június 25-ig lehet pályázni.
A projekt kiötlői hangsúlyozták, minden táblát úgy készítettek el, hogy a lehető legjobban belesimuljon a környezetbe, és ne kelljen ezért plusz lyukakat ütni a falakon. Minden táblát a már meglévő lyukakhoz méreteztek, azaz először körbejárták a környéket, megnézték, hol van táblára alkalmas hely, és célzottan az adott helyre készült el fából és plexiből a mű. A táblák valóban teljesen belesimulnak a környezetbe, amikor a térképpel a kezünkben körbejártuk a környéket, volt olyan, amit még a pontos cím ismeretében is nagyon nehezen vettünk észre. Ez jól jellemzi azt, mennyire érdektelennek tekintjük legtöbb esetben az emléktáblákat. El sem olvassuk, hiszen megszoktuk, hogy valami unalmas felirat van rajta. Láttunk azonban olyan táblát is, amit többen megálltak nézegetni és olvasgatni. Többször hangosan elmondták, hogy „itt ürített a legnagyobb magyar költő” de értelmezni szemlátomást nem tudták.
„Minket az a pillanat érdekel, amikor a járókelő felfedezi a táblát, és kiderül számára, hogy miről is van szó. Hogy ez nem egy valódi emléktábla, hanem valami más” – mondta el Falvai Mátyás. A táblák többsége egyébként vicces, de nem csak ezért érdemes körbejárni a környéket. A táblák után kutatva számos olyan dolgot is felfedezhetünk, amin előtte még soha nem akadt meg a szemünk.
A kiállítás június végéig látható Chimera-projekt galériában, a táblák azonban Budapest utcáin maradnak, emlékül a jövőnek.
A kamu-emléktábláknak egyébként van múltja Budapesten is. Kevesen tudják például hogy a Wichmann kocsma falán egy valódi márvány tábla állít emléket a magyar kártya feltalálásának, amit akár még komolyan is lehetne venni, ha nem olvasnánk el alatta a feliratot, hogy állítatta a Pató Pál Párt. Ez alá a tábla alá most egy újabb emléktábla került, amin egyszerűen csak a Köszönjük! felirat olvasható. A Nem mi voltunk! tagjai így akartak köszönetet mondani Wichmann Tamásnak, akinek 1987 óta áll itt a sörözője, és gyakorlatilag az első romkocsma volt a városban.
Van egy vicces emléktábla a Liszt Ferenc téren a Vian szórakozóhely falán is, ami egyébként régebben tisztító volt. Ezt a táblát Szentjóby Tamás készítette, és arról emlékezik meg, hogy amikor Allen Ginsberg költő Magyarországon járt, akkor ebben a tisztítóban mosatta az alsónadrágját 1993. szeptember 27-én (és ez valóban így történt.) Nem messze innen a Paulay Ede utcában pedig Tóth Endre állíttatott járda-táblát 1996-ban, amin ez a felirat olvasható: "Örülök, hogy itt álltam."