A Heti Válasznak adott interjújában Párkányi elmondja, hogy a szerződése egyik pontja tartalmazta azt a kitételt, hogy a mű felállításáig nem ad interjút, ezt ő kérte direkt a megrendelőtől, máskülönben a szobor nem készült volna el. A szobor körüli helyzet szerinte a 

balliberális bizniszpolitikusok, művészkörök és médiaholdudvaruk aknamunkájának következménye, 

akik a szobrász szerint azt teszik, amit a választási vereség után ígértek, azaz mindent támadnak, amit a kormány tervez. Párkányi elmondta, hogy a szoborról érdeklődő újságíróknak ugyan kinyomta a hívásait, de utána elnézést kért és elhívta őket az avatásra.

A német megszállás emlékművének nem volt avatása.

Párkányi szerint a rendszerváltás óta a művészet balliberális irányítói a megmondók az országban, és úgy érzi, hogy az ő ügye csak egy homokszem a gépezetben. A szobrász azt ígéri, hogy az emlékmű felállítása után készít egy tanulmányt erről a szűk társaságról, hogy a helyzet még érthetőbb legyen.

Párkányi szerint egykori mestere, az emlékművet nyilvánosan kritizáló Jovánovics György 

egyműves alkotó (…), ahogy a szobrászathoz, úgy a kategóriagyártáshoz sem ért.

Amikor szembesítik a szobrászt azzal, hogy Jovánovics György a bécsi neobarokk és a szocreál giccs elegyének nevezte az emlékművet, Párkányi kifejti, hogy

Az a kör, amelyikhez ő tartozik, létrehozta a „balliberális giccset”: munkáikban az általuk elképzelt szebb jövő jegyében rendszeresen aberrációt, prostituáltakat, egymással üzekedő férfiakat mutatnak be. Emellett ”lazításként” magyar-, és/vagy kereszténygyalázó munkákat hoznak létre.

Jovánovics György tervezte többek között a 301-es parcella emlékművét.

Párkányi ugyan saját bevallása szerint nem szereti magyarázni a szobrait, de a Heti Válasznak elmondta, hogy Gábriel arkangyalt a Hősök terén látható szobor alapján formázta meg, mint az államiság megtestesítőjét, aminek a kezéből kihulló országalma az áldozatokat szimbolizálja. A szoboregyüttesen szereplő birodalmi sas pedig nem birodalmi sas, ugyanis Párkányi nem akart egy népet megbélyegezni és nem a német címerállatot vette mintának.

A szobrász azt is elmondja, hogy az eredeti tervek szerint az emlékmű jobb és bal oldalaira jobb- és baloldali áldozatok neveit tervezték vésni, de az ötletet elvetették.

Párkányi úgy érzi, hogy az egész botrány jót tett a személyének, ugyanis szerinte a mai világban sikerhez botrány és balhé kell.

Ezt a rendszert a gyűlölködő kortárs művészvilág alakította ki – és ők most szépen megcsinálnak engem.