2004-ben fotóriporterként lehetőséget kaptam Heller Ágnest fényképezni. A személyes találkozó alkalmával közölte velem, hogy a ruháját nyugodtan igazítsam meg, de a hajához nem hajlandó nyúlni. Érdekelni kezdett, hogy a magabiztos, a külsőségeket nem túldimenzionáló nő, a híres filozófus kicsoda valójában. Kik lehettek az ő példaképei, milyen életutat járt be, és a neme vajon mennyire meghatározó az életében?
A Nők Magyarországon 2 Fábián Évi portréi mellett szövegeket is tartalmaz, az alanyok rövid bemutatását és egy idézetet tőlük vagy egy általuk fontosnak tartott embertől. Ez kapcsolódhat a hivatásukhoz vagy a magánéletükhöz. Akadt olyan nő, aki a gyerekétől vagy a nagymamájától választott idézetet. A szövegeket Fiáth Marianna szerkesztő-újságíró írta, akit többek között a Ludditák együttes MC-jeként ismerhetünk.
Ezzel a fotózással indult az a már tíz éve tartó munka, melynek során Fábián Évi fotóművész ismert magyar nőket fotóz, egy kicsit másképp, mint megszoktuk. Most jelent meg a második, újabb 88 portrét tartalmazó kötete, Nők Magyarországon 2 címmel. Mindkét album képeiből nyílt kiállítás is, utóbbiból az Országos Széchényi Könyvtár Ars Librorum Galériájában. Amikor erről a kiállításról írtunk, minket is meglepett a hatalmas érdeklődés: 100 ezren olvasták, három és fél ezren lájkolták a beszámolót. Fábián Évi szerint azért, mert négynapos ünnep volt a cikk megjelenésekor, és különben is, a Facebooknak hatalmas ereje van.
„Nyilván volt egy olyan kíváncsiság az emberekben, hogy most megnézem XY-t Photoshop nélkül. De szeretném azt hinni, hogy az is benne volt a nagy érdeklődésben, hogy jók a képek.” A fotós szerint manapság annyira uralkodik a Photoshop, hogy az ő ódivatú látásmódja érdekesebbé válhatott.
Persze senkiről nem készült előnytelen kép, de olyan sem, amelyik meghamisítja a valóságot. A fotós utólag nem nyúlt bele a képekbe, senki nem lett megfiatalítva, a szeplők, anyajegyek, ráncok nincsenek leradírozva az arcokról, mint a magazinok portréin. Ha valaki, mint annak idején Heller Ágnes, nem akart foglalkozni a frizurájával vagy a sminkjével, az nem tette, de aki gyakran festi magát, az természetesen így állt modellt. Kérdés, hogy a fekete-fehérben fotózás nem szépíti-e meg már önmagában a valóságot. „Ebben van igazság, de szerintem inkább az a fontos, hogy a fekete-fehér ábrázolás segít abban, hogy a lényegre figyeljünk.
Az albumban látható nők között vannak olyanok, akiket sokat fényképeznek, akik sokat szerepelnek a médiában. Színésznők, mint Csákányi Eszter, Gryllus Dorka, Halász Judit, Kováts Adél, Molnár Piroska, Péterfy Bori, Schell Judit vagy Pogány Judit, énekesnők, mint Miklósa Erika, Szalóki Ági, Csengery Adrienne és Harcsa Veronika. Aztán vannak újságírók, mint Al Ghaoui Hesna, Cseke Eszter, Vajda Éva, Winkler Nóra, írók, költők, mint Karafiáth Orsolya, Marék Veronika, Tóth Krisztina és sportolók, Drávucz Rita vízilabdázó, Jakabos Zsuzsanna úszó, Monspart Sarolta tájfutó, Nagy Tímea vívó, Szász Kitti focista.
Fotóművész, aki 17 éves koráig három különböző országban élt és tanult. Miután hazajött, fotózást, germanisztikát és művészetmendzsmentet tanult. A portrék mellett megörökítette utazásait Ázsiában, Dél-Amerikában, és érdeklik a szociális témák is. Képei megjelentek többek között a Pester Lloydban, a Nők Lapjában, a Marie Claire-ben, az Art Rewiew-ban is. Három évig vezette az Origo fotórovatát, két éve Berlinben él és szabadúszó fotósként dolgozik.
De legalább ilyen fontosak azok a nők, akik közéleti szereplők, jogvédők, politikusok, tudósok, mint Alexa Noémi, a Transparency International korábbi irodavezetője, Ámon Ada, az Energiaklub igazgatója, Elek Dóra, a Baltazár Színház alapítója, Galajda Ágnes bíró, Geréb Ágnes szülész-nőgyógyász, bába, Kaufer Virág korábbi LMP-s képviselő, Kelemen Katalin, Magyarország első női rabbija, Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank volt alelnöke, Szappanos Nóra helikopterpilóta, Tétényi Éva esztergomi polgármester, T. Sós Vera matematikus, Udvarhelyi Éva Tessza, a Város Mindenkié hajléktalan érdekvédő szervezet egyik alapítója.
És voltak persze olyanok is, akik visszautasították a szereplést. Nagy színésznők, akik már annyira megszokták, hogy hozzányúlnak a képeikhez, hogy Fábián Évi szerint nem biztos, hogy jót tenne a lelküknek, ha utómunka nélküli kép jelenne meg róluk. De olyan is volt, aki annyira lelkesedett az ötletért, hogy meggyőzte szerepelni nem akaró barátnőjét, hogy mégis vállalja.
A fotós Pogány Judit portéjára a legbüszkébb, részben mert zseniális színésznőnek tartja, aki az ő generációjának éppúgy sokat jelent, mint a kislányáénak, részben pedig mert a színésznő ugyan aktív, sokat játszik és szinkronizál, de azt kifejezetten nem szereti, ha fotózzák. „A színpadon érzi magát otthon, magánemberként őrzi az arcát.”
A könyvet Fábián Évi most első osztályos kislányának, Elzának ajánlotta azzal, hogy ő ne ismerje meg a lehetetlent, bízzon magában és a képességeiben, és merje megvalósítani az álmait. Mert az album és a kiállítás célja nemcsak az utómunka nélküli női szépség bemutatása, hanem az is, hogy felhívja a figyelmet: rengeteg nő alakított nagyot, bármilyen szakmáról is legyen szó. És attól, mert valaki lány, még simán lehet helikopterpilóta, matematikus vagy bankelnök.