Bár a magyar filmalap nem találta érdekesnek, Svájcban úgy gondolták, hogy elég fontos a probléma ahhoz, hogy film készüljön az országban dolgozó magyar prostituáltak sorsáról. 1,3 millió frankkal támogatták a Viktória – A zürichi expressz című filmet, amit magyar szereplőkkel részben Svájcban forgattak. A film egyik főszereplője Stefanovics Angéla, ő játssza Blondie-t, a magyar lányt, aki azért dolgozik kint, hogy egyszer kihozhassa az intézetből Magyarországon hagyott gyerekét. Zsótér Sándor ajánlotta a film forgatókönyvírójának, Maros Annának a szerepre. Azt mondja, hogy csak a harmadik nyáron sikerült leforgatni a Viktóriát, olyan sok időbe telt összeszedni rá a pénzt. „Pedig mindannyian alig vártuk, hogy elkezdjük a munkát.”

A film egy pesti roma lány, Viktória (Farkas Franciska) története, aki egy ideig próbál itthon boldogulni, de egyre kevésbé bírja a nyomort. Látja már kinn dolgozó ismerőseit, akik azzal dicsekszenek, hogy ott mennyivel könnyebb az élet. És persze tudnak valakit, aki segít kimenni. Így kerül Zürichbe, ahol papírok, szállás és strici (Nagy Zsolt) gyorsan akad. A szobatársa, Blondie már régóta csinálja, ahogy Marina (Pölöskey Erika) is, aki a stricijük barátnője és a lányok felügyelője. Szabadnap nincs, a pénz jó részét le kell adniuk, a munka undorító, megalázó és veszélyes.

A címszerepet játszó Farkas Franciska többek között úgy készült a filmre, hogy maga is beállt az engedélyre váró magyar lányok közé. A profi színészek mellett amatőr vagy többé kevésbé amatőr szereplőket láthatunk, Franciska jelnyelvi tolmácsként végzett, de dolgozott a Független Színházban is. Pölöskey Erikát pedig csak egy ismerősét kísérte el a válogatásra. Angéla és Nagy Zsolt viszont profi színészek, sok filmmel a hátuk mögött. „Nem volt ebből semmilyen nehézségünk. Inkább nekik volt nehéz, sokkal jobban izgultak, mint mi. Annyi mindenre kell oda figyelni egy felvételben, szövegre, mozgásra, instrukcióra és közben még az érzelmek hitelességére is. De szerencsére Franciska és Erika is ösztönösen jól játszott. Így partnerek tudtunk lenni.”

A filmben a két főszereplő lány minden létező rosszon keresztülmegy, Stefanovics Angéla mégis azt mondja, hogy lelkileg nem terhelte meg a szerep. „Sokkal inkább meg tud viselni egy munkafolyamat, annak a nehézségei, hogy lehet a legjobbat kihozni egy adott jelenetből és a rendező elvárásainak is megfelelni. A film a pillanat művészete. Ha csapó elcsattan, a lehető legjobbat kell kihoznunk magunkból, ami az adott körülmények között lehetséges. A korán kelés és a napi 12 óra munka is elég fárasztó tud lenni. De jó társaságban röpül az idő, és a Viktória stábja igazán jó csapat volt. Még nem láttam a filmet, de nagy izgalommal várom az első itthoni vetítést.”

Ahhoz képest, hogy még csak a harmincas évei közepén jár, elég hosszú a filmográfiája. Már a főiskola alatt elkezdett forgatni, méghozzá saját filmeket két társával, Végh Zsolttal és Kálmánczhelyi Zoltánnal. Az uristen@menny.hu, A legkisebb film a legnagyobb magyarról vagy a Libiomfi a mozikba is eljutottak. „Ez egy baráti csapat volt, főleg nyáron dolgoztunk. Egy idő után már pályáztunk minimális pénzekre, de ezek szinte mind önköltséges filmek voltak, volt hogy csak az eszközöket tudtuk kifizetni vagy ingyen jöttek játszani a színészek, szívességből". Az uristen@menny.hu a Filmszemlén is díjat nyert, bár Angéla szerint ez a főiskolán nem igazán számított.

Csak jóval a főiskola után gondoltam bele, hogy mekkora nagy dolog, hogy már főiskolásként díjat nyertünk, de érdekes, hogy ott ez egyáltalán nem volt fontos.

Kálmánczhelyi Zoltán Szombathelyen dolgozik, Végh Zsolt pedig most tér vissza a reklám világából a színházhoz. Elképzelhető, hogy dolgoznak még együtt. „Zsolttal többet találkozom, mindig vannak ötleteink. Valószínű, hogy fogunk csinálni egy előadást a Jurányiban.”

Angéla a főiskola befejezése óta folyamatosan forgat, bár ő nem érzi úgy, hogy nagyon sok filmet készített volna. Játszott többek között Till Attila Pánikjában, amit nagyon szeretett, de olyan kevéssé sikerült filmekben is, mint a Szuperbojz.

Az a nehéz egy filmnél, hogy igazán nem lehet sosem tudni, hogy milyen lesz. 

Éppen erről beszélgettem Csákányi Eszterrel, hogy vele is kevésszer volt olyan, hogy egy forgatáson előre tudta, hogy jó vagy rossz lesz a film. Volt, hogy azt érezte, hogy nagyon jó munka volt, aztán mégsem úgy sikerült, aztán volt, hogy úgy gondolta, hogy ez iszonyú lesz, mégis jól sült el. A Szuperbojz azért is rossz emlék, mert történt egy ocsmány visszaélés a készítők részéről. Volt egy félmeztelen jelenetem, az arról készült fotóval visszaéltek, forgatás közben is rossz volt a hangulat, és persze akkor már bántam. Ráadásul a forgatókönyvhöz képest is sokat változtak a dolgok".

Mégis azt gondolja, hogy egy magyar színész filmet, különösen főszerepet, már csak anyagi okokból sem utasíthat vissza. „Egy főszerepajánlat nem sokszor fordul elő, meg kell becsülni, és az emberben van egy alapvető jóhiszeműség.” Legközelebb az új Fliegauf Bence-film főszerepében láthatjuk, a Liliom ösvényben. A rendező a 42. hét című Pintér Béla-darabban látva döntötte el, hogy övé lesz a főszerep. Egy anyát játszik, akinek nyolcéves fiával való kapcsolatáról szól a film.

Köszönjük Emese!

– ezt a mondatot egy időben sokszor kiabálták utána, amikor ő volt Emese, a Budapest Bank-reklámok szereplője, a lelkes banki alkalmazott. Senki nem sejtette, a készítők sem, hogy Emesének ekkora kultusza lesz, még rajongói klubja is alakult. „Nem gondoltam, hogy ilyen hosszú távú dolog lesz, akkor talán nem is vállaltam volna. De most már nem bánom, sikeresebb lett, mint vártuk, nyilván Paczolay Béla rendező és a reklámok írói miatt, meg persze miattam is, sikerült elkapnom azt a karaktert.” Egyébként annyira nem akarta vállalni ezt a munkát, hogy egy olyan összeget kért érte, amiről azt gondolta, hogy ezt egészen biztosan nem adják meg. De megadták, igaz, a forgatás előtti este derült ki, hogy nem három reklámfilmről, hanem egy éves keretszerződésről van szó. A mai napig felhozzák az emberek Emesét. „Igen, előfordul, bár főleg a hangomról ismernek meg.”

Az egyetem után tíz évig a Budapesti Kamaraszínház tagja volt, annak megszünése után, pedig a Pintér Béla Társulatnál kezdet játszani. A Kaisers Tv Ungárn cÍmű darabban alakított Üregi Szidoniáért legjobb mellékszereplőnek járó díjat kapott a Színikritikusok céhétől. Játszik még a 42.hétben és az ügynökkérdéssel foglalkozó Titkainkban, amire hónapos várólisták vannak egy évvel a premier után is. „Béla egy unikum, folyamatosan nő a nézőtábora. Aki egyszer látta valamelyik előadását, biztos el fog menni a következőre is.” A Titkaink Németországban és Svájcban is sikeres volt. Emellett, hamarosan elkezd dolgozni egy közös előadáson a dumaszínházasokkal is.