Elsik László vezette azt a Balatonszemesre tartó vonatot, amelyik elé 1976 június 4-én beugrott Latinovits Zoltán. A tragédiáról Elsik a Borsnak beszélt:

A Nagykanizsáról Budapestre tartó vonalon haladtunk. Ketten voltunk a mozdonyfülkében az egyik kolléganőmmel. Este fél nyolc után értünk Balatonszemesre. A pálya mellett a bal oldalon egy férfi sétált, majd megállt a kitaposott zugátjárónál. 

Elsik szerint Latinovits semmi jelét nem mutatta annak, hogy öngyilkosságra készülne, azt hitte, a férfi csak arra vár, hogy a vonat elhaladjon. 

Közeledtünk az állomáshoz, lelassítottam 50 kilométeres sebességre. Hirtelen a kollégám felsikoltott, hogy „jaj, beugrik!”. Egy koppanást hallottam. Fékeztem, leugrottam a vonatról és hátraszaladtam.

A mozdonyvezető tisztán hallotta, hogy a kitekert végtagokkal a vonat alatt fekvő ember még életben van, szuszogott. Elsik hívta a mentőket. Elsik csak akkor tudta meg, ki az áldozat, amikor Pestre ért.  

Ez volt az első gázolásom. Csak négy éve voltam mozdonyvezető, nagyon megviselt az eset. Hosszú évekbe telt, mire feldolgoztam. Sokáig tévét sem néztem. Már nyugdíjas vagyok, de a mai napig kísért

- mondta a Borsnak. Szerinte egyértelmű, hogy Latinovits öngyilkos lett, nem is érti, mások miért kételkednek ebben.