Lehet szeretni vagy akár a fenébe is kívánni, de annyi biztos, hogy a Valentin-nap nagyon hosszú utat tett meg, míg végre Magyarországra ért. Eva Six, a magyar Marilyn Monroe és lánya, Linda von Schmidt az Egyesült Államokból hozta magával az ünnepet, ami végig itt élt szinte a szomszédságunkban. A piros szívecskéktől duzzadó Bálint-nap tulajdonképpen kétszer kelt át az óceánon, mire végül helyet kapott a Kárpát-medencében is.
Bár a Valentin-nap gyökerei egészen az ókori Rómáig érnek, Magyarországon csak a rendszerváltás óta ünnepeljük a szerelmesek és a szeretet ünnepét. A ma ismert, amerikanizált Bálint-nap ősének a lupercalia nevű pogány pásztorünnepet tartják. A tisztító szertartások célja akkoriban az volt, hogy kiengeszteljék a rosszindulatú, farkas alakú Lupercus istenséget. Ez úgy történt, hogy leöltek két kecskét, majd a véres kést két "nemesifjú" homlokához érintették, akiknek ezután tejbe mártott kendővel letörölték az arcukat. Ezen a két fiatalnak nevetnie kellett (akár viccesnek találták az eljárást, akár nem), majd meztelenül, mindössze egyetlen övvel a derekukon, és a kecskék bőréből készült szíjakkal a kezükben, futásnak eredni, és az összes szembejövőnek jól odasuhintani egyet-kettőt.
A fiatal lányok és nők állítólag még csak meg sem próbáltak megmenekülni a megalázás elől, mert azt tartották, hogy az könnyebbé teszi a szülést, és hamarabb esnek tőle teherbe.
Kellemesebb része is volt azért a napnak: mivel ez egyben Júnó ünnepe is volt, a hajadonok a szülés és a házasság istennőjének templomába mentek, ahol megjósolták nekik, hogy ki lehet majd az igazi férfi az életükben. A férjek már akkor is virággal kedveskedtek feleségeiknek, a még nőtlen plebejusok pedig tombolán húzták ki a hajadonok nevét, akivel aztán egy ideig együtt is jártak, néha pedig akár igazi szerelem is szövődött a szerencsésebb felek között. A helyi arisztokrácia természetesen undorodott ettől az eljárástól.
Ezt váltotta fel idővel a Bálint-nap keresztény olvasata, természetesen Szent Bálintra emlékezve, aki II. Claudius római császár idején, a tilalom ellenére, titokban katonákat esketett össze szerelmeikkel, amiért időszámításunk szerint 270-ben, február 14-én kivégezték. Ilyenből – mármint mártírhalált halt Bálintból, Valentinből vagy Valentinusból – azonban legalább három is élt a harmadik században: az egyik pap volt Rómában, egy másik püspök Terniben, a harmadikról pedig csak annyit tudni, hogy Afrikában halt meg. Hogy melyikőjükre emlékezünk ilyenkor, máig nem tudni pontosan. (A titokzatos Szent Bálint egyébként az epilepsziások védőszentje is egyben, így 1997-től ekkor tartják az epilepsziával élők világnapját is.)
A 14-15. századi Nyugat-Európában Bálintot már az egyik legismertebb szentként tartották számon. Annak ellenére, hogy az egyház megpróbálta kisajátítani az ünnepet, a világi romantika és a szerelem továbbra is összefonódott ezzel a nappal, amelyről akkoriban azt tartották, hogy egybeesik a madarak párzási idejével is. Rövidesen megjelentek a kézzel készített, szívecskés üdvözlőlapok is, amelyek közül az egyik legelsőt, ugyan még szivecskék nélkül, Orleans hercege, Charles küldte feleségének a londoni Towerből 1415-ben. Ez a lap szerencsére megmaradt az utókornak, és a British Múzeumban ma is megtekinthető.
A szokás később átkelt az Atlanti-óceánon, és megvetette lábát az amerikai gyarmatokon is, ahol az 1840-es évektől kezdve – a kész lapok gyártásával – már kifejezetten a bizniszről szólt. Valentin-napkor a virágárusok, valamint az ajándék- és édességboltok óriási forgalmat bonyolítanak le. Ezt használta ki az a hollywoodi színésznő is, aki a Amerikából Magyarországra hozta a Valentin-napot.
A vicc az, hogy az ünnep szinte végig velünk volt, hiszen a Kárpát-medencében élő svábok körében Szent Bálint óriási népszerűségnek örvendett: képmása több templom oltárán vagy falán is feltűnt, a nyavalyatörésben, vagyis epilepsziában szenvedők pedig már akkor is úgynevezett bálintkeresztet viseltek a nyakukban. Ennek ellenére a Valentin-nap a nem is olyan messzi Rómából előbb átnyergelt Amerikába, majd onnan egy titokzatos magyar színésznő segítségével érkezett meg Magyarországra.
A színésznőt Eva Sixnek hívták, tavaly cikkeztünk is róla. A magyar Marilyn Monroe-ként emlegetett szexbomba '56-ban szökött át a vasfüggönyön, majd Frank Sinatrával barátkozott, hollywoodi filmekben szerepelt, és külföldi magazinok címlapján szerepelt. Emellett az egyik legizmosabb magyar, Mickey Hargitay ágyasa volt, amiért a kor legnagyobb szexszimbóluma, Jayne Mansfield is féltékenykedett rá. Six ezután váratlanul visszavonult, és ezzel az ígéretesen induló pálya hirtelen hamvába holt, számos kérdőjelet hagyva maga után.
Cikkünk végén arra kértük olvasóinkat, hogy amennyiben bármilyen információjuk van Eva Sixről, osszák meg velünk. A beérkező információmorzsák nyomán végül sikerült megtalálnunk a színésznő lányát, Linda von Schmidtet, a család utolsó életben maradt tagját.
Arisztokrata is, cigány is, magyar is, amerikai is
– írt róla a Spinoza ház évekkel ezelőtt.
Eva Six és lánya, Linda együtt honosította meg Magyarországon a Valentin-napot. Six férje a későbbi neves építész, Roy Schmidt volt, aki többek között San Francisco egyik legfőbb jelképén, a Transamerica piramison is dolgozott. A friss házasok '56-ban disszidáltak hazánkból – állítólag 20 üveg vodkával vesztegették meg a határőröket –, majd csak az osztrák erdőkben, a nő váratlan rosszulléte során derült ki, hogy valójában hárman menekültek el az országból.
Még azt se tudjuk, hová megyünk, de ezt a gyereket mindenképp megtartjuk
– mondta akkor az apa, és a család végül Amerika felé vette az irányt.
Engem tulajdonképpen exportáltak
– teszi hozzá utólag Linda, aki későbbi visszatérése kapcsán büszkén meséli, hogy ő volt az első disszidens, aki Amerikából Magyarországra költözött vissza.
Olvasónk, Lajos lepett meg minket egy történettel, aki keresztapja révén állt rokonságban a színésznővel. Six magyarországi látogatásának hírére a család apraja-nagyja összesereglett, hogy rácsodálkozhasson a távoli rokonra. Állítólag nem kis feltűnést keltett a Cadillacből kiszálló filmcsillag.
"Abban az időben a sorkatonai szolgálatomat töltöttem, és hogy találkozhassak az amerikai rokonokkal, hazaszöktem, amiből később egy kisebb legenda született. Roy felajánlotta, hogy elvisz autóval a fővárostól nem túl messzire található kisvárosba, ahol a laktanya volt. Késő este volt, a takarodót már vagy félórája elfújták. Lelkére kötöttem, hogy jóval a laktanya előtt álljon meg, és majd gyalog folytatom az utam.
Ez nem jött össze, mert nem talált alkalmas helyet a megálláshoz. Később, ahogyan elértük a laktanya vonalát, egy megállni tilos tábla tiltotta ezt. Elhaladtunk a laktanya előtt és csak a kerítés másik végénél tudott megállni. Abban az időben (1966) a laktanya kapuügyelete kötelezően bejegyezte az Eseménynaplóba a rendszámot. Maga az autó is feltűnő volt, hát még a rendszáma: USA California! Mivel civil ruhában másztam át a laktanya kerítésén keresztül, amit a kapuügyeletes távcsövön figyelt, így ez is bekerült az eseménynaplóba. Roy lazán megfordult és visszament a szállodába, mit sem tudva arról, hogy mi történt.
Amilyen gyorsan csak lehetett, visszaöltöztem katonaruhába, a civil ruhámat a matrac alá rejtve. Rövidesen az ügyeletes alegység és a készültség, nagy csatazajjal kereste a provokatőrt, de hála az éjszaka sötétjének és a katonatársaim szolidaritásának, eredménytelenül. Nekik sem árultam el részleteket, de másnap és még hosszú ideig az egész ezred a titokzatos amerikai kémekről beszélt. Csak a leszerelés napján mutattam meg társaimnak a képet, amit készítettem, és csak akkor meséltem el a hozzá kapcsolódó sztorit."
A családnak végül nem született több gyermeke, amit Linda egyáltalán nem bán még most sem:
Imádtam egyke lenni. Egyszerűen imádtam, hogy mindenki a kicsi Lindával foglalkozik! Apukám mindig azt mondta: bőven elég nekünk a Linda!
– meséli nevetve a színésznő lánya, aki gyerekként élte meg a szülei legendás partijait, amelyeken édesanyja (aki színészkarrierje előtt magyar éttermet is nyitott Amerikában) sokszor 100-150 főre főzött. A bulikon ott volt a kor számos fontos csillaga is, Dean Martintól a már említett Frank Sinatráig.
Nekem Éva Six nagynéném volt. 1980-ban nála laktam Los Angelesben. Nagyon jószívű és nagyon jó ember volt. Szeretett mulatni, szeretett élni
– emlékszik vissza rá unokaöccse, András is.
Anyukám csodálatos asszony volt! Egy igazi tünemény!
– teszi hozzá Linda, aki azt is elárulja, hogy édesanyja miért intett olyan hirtelen búcsút Hollywoodnak. Pedig csak annyit kérdeztem, igazak-e a róla és Sinatráról szóló pletykák, tényleg volt-e köztük valami.
Ha anyámnak volt egy kis esze, akkor igazak a pletykák. De épp ez volt a baj, hogy nem volt hajlnadó lefeküdni senkivel. Sem a producerekkel, sem a rendezőkkel... Tudjuk, hogy megy ez. Így hát feketelistára került a filmiparban
– mondja Linda.
A filmipar után rövidesen a magyar titkosszolgálat is felfigyelt az államokban már sztárstátusznak örvendő Eva Sixre. Gervai András Fedőneve: „szocializmus" című könyvéből kiderül, hogy 1965-től több ügynök is megfigyelte. Tudták, hogy két autót, egy Alfa Rómeót és egy DKW Juniort is behozott Magyarországra, amelyeket aztán összesen 50 ezer forintért adott el.
A jelentésekből kiderül, hogy sokat költ szórakozásra, illegálisan váltja be a devizáját, a külföldről hozott aranyat és különböző kurrens árukat pedig néhány ismerőse értékesíti.
– írja Gervai.
Sixet az ügynökök a jelentésekben a beszédes Didier fedőnévvel illették, és megpróbálták beszervezni is, a színésznő azonban kijelentette: sem Magyarország, sem az Egyesült Államok ellen nem tudna semmi rosszat elkövetni.
Értelmes, csiszolt beszédmodorú, nagy ambícióval tárgyal, gyors észjárású, kissé erős testalkatú. Külön egyénisége és világnézete van, keveredik benne a magyar és amerikai gondolkodás, politikai kérdésekben nem tipikus amerikai gondolkodása van, ért a politikához
– jellemzik a tisztek, akik hiába nyomoznak utána Amerikában is, végül belátják: Didier nem rendelkezik konkrét hírszerző lehetőségekkel. Dossziéját végül 55 sor-, illetve 101 lapszámmal lezárták, és Gervai szerint soha nem is tudta meg, hogyan menekült meg a beszervezés elől.
Másik olvasónk, Péter is szolgált egy megmosolyogtató történettel:
"Eva Six 1987-88 tájékán többször is járt Magyarországon – hogy mi okból, azt sajnos nem tudom. Én akkoriban a Fórum szállodában voltam londiner, és Eva Six VIP-vendég volt nálunk. Egy alkalommal a lányuk jött el hozzánk, talán '87 telén. Mindenkinek haptákban kellett várni a hölgyet, a londinereknek fehér kesztyűt kellett húzni, és minden ajtóban állt egy-egy belőlünk. A forgóajtó mellett volt egy kétszárnyú üvegajtó is, persze két ember állt ott.
Amikor megérkezett, szélesre tárták előtte a két ajtót, ő besétált, majd megállt a hallban, és hangosan csak annyit mondott:
– Annyira hideg van odakint, hogy befagyott a lukam!
Na, ezen jót mosolyogtunk."
A rendszerváltást követően az Államokat már hátrahagyó Eva Six hozta be Magyarországra az addig ismeretlen Dunkin' Donutsot, pontosabban az amerikai fánkot készítő automata gépsort. A fánkbiznisz azonban viszonylag költséges volt, így tovább kellett lépni. Hogy ezután miért épp a lufikkal kezdett el üzletelni az egykori filmcsillag, lánya csak így válaszol:
Mert kurva jó biznisz volt! De bajunk is származott belőle: majdnem összevertek miatta a Városligetben, amikor árultuk őket.
A figurás fólialufik ugyanis újdonságnak számítottak a hazai piacon. Az anya és lánya Lufiland név alatt üzletett nyitott az Andrássy út 5-ben, Six pedig az egyik első Friderikusz show-ban is vendégeskedett. A műsor végére az összes magukkal vitt lufit eladták.
Teljesen ledöbbentem, amikor anyukám elém állt, és azt mondta, ezen túl lufival kereskedünk majd. Lufival?! Hiszen egész életemben bróker és belsőépítész voltam, hát hogy jövök én a lufikhoz?! De végül azt mondtam: jó, akkor legyen a lufi! Ha Sylvester Stallone házát is megcsináltam, akkor ez is menni fog. Márpedig én maximalista vagyok: ha egyszer valamibe belevágok, akkor mindent beleadok.
Eva Six és Linda von Schmidt így a dekorációs üzlet révén hozta be hazánkba a Valentin-napot és a Halloweent is. Látva, hogy mekkora forgalmat eredményeztek a tengerentúlon, megpróbálták Magyarországon is elterjeszteni a két ünnepet.
Azt szerettük volna, hogy a magyar emberek is tapasztalják meg a szeretet napját. Tévedés azt gondolni, hogy ez csak a szerelmesek napja, ez a színtiszta szeretet napja! Ilyenkor kedveskedhetünk a kollégáinknak vagy épp a szomszéd néninek is, aki néha vigyáz kutyánkra. Azért szeretem annyira, mert nincs köze semmilyen valláshoz. Tulajdonképpen az apró kedvességek ünnepe
– magyarázza Linda, aki egyetlen pillanatig sem titkolja, hogy az üzlet és a pénzszerzés lehetősége is ugyanígy motiválta őket. Nemcsak ekkor dolgoztak, hanem ekkor kerestek is a legtöbbet minden évben. Sokszor egészen éjfélig az üzletben szorgoskodtak, de mindig megérte. Mármint pénzügyileg.
Mikor arról kérdezem, ő hogyan és kivel ünnepel, akkor elmondja: jelenleg nincs senki az életében.
Isten őrizz, bébiszittelést többé nem vállalok! Ennek ellenére imádom a férfiakat. Ilyenkor a csillagokat is lehozták nekem az égből: volt hogy limuzinnal vártak, és 300 szál rózsával leptek meg. Ebben a szakmában viszont nem nagyon érünk rá ünnepelni. Különösen, hogy a farsang gyakran egybe esik a Valentin-nappal is. Nálunk az az ünnep, ha másokat kiszolgálhatunk
– mondja a már Amerikába született Linda, aki édesanyjával szinte pontosan huszonöt évvel ezelőtt importálta nekünk, magyaroknak az "apró kedvességek napját".