Kénytelenek vagyunk felhívni az érintettek figyelmét, hogy nevünket ne szerepeltessék sem a sajtóanyagokban, sem a hivatalos honlapon, mert ez ránk nézve kompromittáló
– írják az Építészfórumon megjelent nyilatkozatukban a milánói világkiállításon szereplő magyar pavilon tervezői: Ertsey Attila Dla, Dr. Herczeg Ágnes, Stocker György DLA, Podoski György és Borsiné Arató Éva. A csak Sámándob néven megismert, valódi nevén Életkert nevű építmény ellen nagyon sokan tiltakoztak, esztétikailag értékelhetetlennek tartva azt. Ráadásul vitatott módon szerezte meg az expón szereplés jogát, hiszen a versenyből nem is a Sámándob, hanem egy másik terv jött ki győztesen. Gettó Tamás és Hutter Ákos „A Malom” című tervét értékelte legjobbra a zsűri, de végül mégsem ez, hanem Sárkány Sándor és Ertsey Attila „Alakor” című terve fogja hazánkat képviselni a világkiállításon.
Szőcs Géza érzékelhetően ellenezte a győztes alkotást, és mindenképpen a Sámándobot szerette volna látni Milánóban. Szerinte a Malom tervének megvalósíthatóság időbeni korlátai, valamint a nehezen tervezhető költségek miatt döntöttek úgy, hogy nem a győztes, hanem a második helyezett munkát valósítják meg.
Szőcs egyébként az őt ért vádakra azt mondta, hogy kormánybiztos egyébként nem köteles pályázatot kiírni a megvalósítandó tartalomra – tehát a pavilonépületre sem –, csakis a kivitelezésre. Megtehette volna tehát, hogy felkér egy építészt, és arra bízza a tervezést.
A Sámándob ellen nagyon sok építész tiltakozott. Győri építészek azt mondták, hogy „ha a győri tanszéken hasonló munkát adna le bármelyik hallgatónk, a legkevesebb az lenne, hogy azonnal hazazavarnánk”. A BME Kossuth- és Ybl-díjas tanárai szerint a terv „giccsbe hajló építészeti paródia”.
Hiába védte meg Szőcs Géza tűzön-vízen át az Alakort, most már maguk a tervezők is kiakadtak. Nyílt levelük szerint az építkezés kezdete óta mindenből kihagyták őket, a terveket többször módosította az építtető, nem is nézhették meg, csak a médián keresztül látták.