A Horkai Animal Training Centerben vagyunk Gödöllőn, a Discovery Channel sajtóeseményén. Az ilyen. külső helyszínre szervezett sajtótájékoztatóra vonakodva szokott menni a sajtó, messze van utazni kell, alkalmazkodni a többiekhez és még kaja sincs, de ide rém lelkesen jött el mindenki, mert mikor mehet farkast és medvét simogatni egyébként? Az apropó nem az volt persze, hogy a sajtómunkások rácsodálkozzanak a természetre és annak két csúcsragadozójára, hanem az, hogy június 16-tól egy újabb saját gyártású dokureality sorozatuk mutatkozik be a tévében, a Zoltán, a farkasember, amit nagyon remélem, hogy Európában Zoltán the Wolfman címmel forgalmaznak majd, mert ennél menőbb címet egyszerűen nem tudok elképzelni.

A farm Gödöllőn található, a Google térkép szerint a gödöllői erdő mellett, de lakott területen, az utcában egy csapágygyári raktár és lakóházak is állnak. A terület három és fél hektárnyi, karámok és kifutók mindenfelé, kettős kerítés és villanypásztor a biztonság kedvéért, megnyugszunk, nem ma fog szétkapni minket egy 400 kilós medve. Brumi, mondja Horkai Zoltán, a sorozat címszereplője, egy kedves, 22 éves maci, régóta dolgoznak együtt, és nem kell tőle félni, mert jámbor. "A másik medvénk határozottabb, vadabb karakter, de vele mégis több mindent meg lehet csináltatni." Minden attól függ, magyarázza Zoltán a sajtómunkásoknak, hogy milyen karakterű az állat. Mert személyiségük van, és ahány állat, annyiféle. Azt ezen a ponton mindenki reméli, hogy ha van köztük gyökér, az nem a mi programunkban kap helyet. 

Zoltán nagyon lelkes, negyvenes pali, a farmot ötödmagával működteti, és úgy 11 éve csöppent bele a nagyüzemi filmbizniszbe, előtte főleg reklámfilmekben forgatott. A vadállatok idomítása nem olyan, mint Fifikét megtanítani arra, hogy ne az alom mellett hagyjon ajándékot esténként, vagy Kántort apportíroztatni, más módszerekre van szükség, amikről (legalábbis Zoltán előadásában) az derül ki, hogy pofonegyszerűek, hiszen alapvetően az állatok két alapösztönére építenek, a kangörcsre és az éhségre.

Egy Nicolas Cage filmben például az volt a feladatuk, hogy egy farkas ugorjon át a kamera felett. Namármost ha az állat nem evett már pár napja, ami, még mielőtt valaki az állatvédők telefonszámát tárcsázná, teljesen normális egy vadállat esetében, akkor ha letesznek egy szelet húst a kamera mögé, az állat nem fogja azt átugrani, hanem átrohan rajta, ami nem jó. Zoltánék kitalálták, hogy egy keskeny asztalra teszik fel a húst, aminek elejét kivágják, alulról meg feltolják az objektívet, és tessék, máris úgy néz ki, mintha ugrana a farkas. A rendezőnek nem volt elég lendületes az ugrás, így előhoztak egy tüzelő szukát is, felzavarták az asztalra, a hús mellé, ezzel a bónusszal a farkas már lelkesebben ugrott, de a rendező szeretett volna még egy sebességi fokozattal feljebb kapcsolni. "A megoldás az volt, hogy a falka egyik alacsonyabb rendű hímjét is odaállítottuk az asztalra, a tüzelő nőstény mellé, a felvételben szereplő alfahím azonnal úgy rohant, mint a kisangyal."

Az egyik legkomplexebb feladatnak azt tartják, amikor egyszerre kellett három farkassal dolgozni, akiknek az volt a dolga, hogy kvázi szétszedjék Zoltánt. Az első feladat az volt, hogy a farkasokat (először egyet, utána kettőt, majd a harmadikat is) megtanítsák arra, hogy a csibészruhás Zoltánról csak egy bizonyos helyről szedjék le a húst - mondjuk a lapockájáról vagy a válláról. "Ehhez egy hét kellett, a gond viszont az volt, hogy a nem éhes farkas, vagy a forgatásra ráunó farkas nem dolgozik, mert nem érdekli. Mivel én nem tréner, hanem koordinátor vagyok, én csak irányítom az állatot, nem kényszerítem - ha nem akarja csinálni a feladatot, akkor nem csinálja." A jelenetet az első nap nem is lehetett felvenni, mert a farkasok között volt olyan, amelyik lefeküdt és csak nézett ki a fejéből, de másnap már flottul ment minden. Nem egy egzakt tudomány na.

A lényeg a természetes motiváció, ebben tud többet Zoltán, a farkasember, mint a többi európai tréner: úgy végezteti el a feladatot az állattal, hogy az természetesnek hat neki, és nem kényszerfeladatnak. Egy másik példában egy pingvinekkel forgatott reklámfilmről mesélt, amiben a rendező azt akarta, hogy a pingvinek menjenek át a kamera előtt, de a Hollandiából importált pingvineknek nem volt idejük akklimatizálódni, és nem volt biztos, hogy egynél többször fel lehet venni a jelenetet. Azt találták ki, hogy amikor kinyílt a hűtőszekrény ajtaja, amiből kitotyognak, a pingvinek egy tükröt láttak maguk előtt és ösztönösen megindultak az ott látott haverok felé. Pofonegyszerű, ugye? 

A Rítus című Anthony Hopkins-filmben legyekre volt szükség, pontosabban arra, hogy egy asztal felett sokan zsongjanak, mert hát az ördög beleköltözött valakibe, és ezt nem lehet szebben mondani, de odaszart az asztalra. A legyek meg szállnak a cuccra. Ehhez Zoltán fogott egy rakás legyet (jó, eddig mi is megfejtettük a dolgot), majd a stúdió hőmérsékletét lejjebb vetette kellemes hűvösre, az asztal feletti lámpák fényét feltekertette, hogy meleg legyen, az asztalra valami rémesen büdöset kent, és kinyitotta a befőttesüveget. A meleg+büdös+világos-kombó sikert aratott, a legyek ott dongtak az (ál)sátánszar felett, ahogy kell.

Mivel a sorozatot egész Európára rendelte be a Discovery, angolul vették fel az adásokat, a magyar tévében azonban magyarul kellene megszólalnia Zoltánnak és a többi szereplőnek is, viszont amikor bement a szinkronstúdióba, hogy a saját szövegét felmondja, szembesülnie kellett azzal, hogy saját magadat szinkronizálni egyrészt iszonyú szürreális és hülye feladat, másrészt, ha nem vagy színész, a világ egyik legnehezebb dolga. "Egyszerűen nem ment. Képtelen voltam átadni azokat az érzelmeket, amiket például egy verekedő farkasfalka szétválasztásánál éreztem." Ezért itthon furamód más hangján szólal majd meg a főszereplő, ami persze a műélvezetből nemigen von le semmit. A forgatás alatt rengeteg váratlan helyzettel találták magukat szemben, de megoldhatatlannal nem, bár mint Zoltán elmondja, vagy két epizódnyi anyag így is kimaradt a végső hatból. "Volt, ami túl vicces volt, máskor nem voltam szalonképes, de akkor is sajnálom, hogy ezek nem kerültek be a sorozatba." 

A forgatás az előkészületekkel együtt egy évig tartott, mondta el az Indexnek Iványi Péter, a farm üzleti ügyekért felelős vezetője. A cél az volt, hogy a farm és a meló mindennapjaiba nyújtsanak betekintést, és 2012 óta tervezték a forgatást, csak itthon, elsőre nem találtak partnerre. "Leforgattunk egy húsz perces pilotot, és kimentünk vele Cannes-ba, a MipTV nevű vásárra. Ott egy angol ügynöknek megtetszett, és azt mondta, lehet tud segíteni. A Discovery később jött a képbe, de azonnal közös nevezőre jutottunk, az ő elképzeléseik megegyeztek a mienkkel, így nem volt gond a melóval." Furcsa persze, hogy ilyen vargabetűvel kellett eljutni a magyar Discoveryhez, de ez tipikus ebben a szakmában, volt olyan film, amire egy német cég kérte fel őket, és Bulgáriában forgatták.

Évente több felkérésük van, hol nagyobb, hol kisebb filmeket forgatnak, de az évi egy hollywoodi produkció átlagban megvan. Iványi Péter azt is elmagyarázta, hogy nem egyszerű dolog egy ilyen farmot működtetni, hiszen a farkasok fokozottan védett állatok, így tenyészteni sem lehet őket, és effektíve nem is az ő tulajdonukat képezik, hanem a magyar államét. "Megélni ebből éppen meg lehet, mostanra eljutottunk oda, hogy amennyi munkánk van, az eltartja a farmot, az itt dolgozókat és a közel 300 állatot, de nem ebből veszünk házat Rózsadombon."

A látogatás alatt Zoltán két csoportban Brumihoz, a kissé kancsal, 22 éves barnamedvéhez és egy négyfős farkasfalkához vitte be az újságírókat, közben lelkesen mesélt a kötelező kellékekről, például a hordozható villanypásztorról, ami egy hosszú bot, rajta egy ruhaszárító kötéllel. Optikai tuning, mondja, régebben volt egy hordozható ösztökéje, amiről a medve megtanulta, hogy ha hozzáér, akkor fáj, így most már nem kell az "éles" villanypásztor, elég a kamu is. A kennelek kerítésén végig ott a vezeték, a farkasok, a szarvasok, a medvék mind tudják, hogy nem jó ötlet emberkedni arrafelé.

Egy 400 kilós, hátsó lábaira felemelkedő medve akkor is félelmetes látvány, ha közben egy citromos joghurtot nyalogat lelkesen a dobozából, így az eredetileg tervezett simogatás, legalábbis az én részemről, elmaradt, mert Zoltán tökre lestresszelt azzal hogy legalább három dolgot kötött a lelkemre, miközben ott állt egy bazinagy medve, akkora manccsal, mint Deutsch Tamás arca. Az etetés egyébként nagyon vicces volt, a szederlekvárfüggő maci Zoltán minden jelzésére, utasítására egyből mozdult, és láthatóan esze ágában nem volt közeledni hozzánk, pedig ebben csak egy villanypásztornak látszó színes madzag akadályozta meg.

A farkasok között egészen furcsán éreztem magam, mert megállás nélkül köröztek az emberek között, nem volt egy perc nyugtuk sem, egyedül a falkavezér, az alfahím nem haverkodott, tisztes távolból, látható rosszallással figyelte, ahogy a többi farkas egyre jobban feloldódik, és odadörgöli magát az előttük guggoló újságírókhoz. A simogatásra pont úgy reagáltak, mint a kutyák, viszont az érzelmek kimutatása sokkal kevésbé volt intenzív, nem volt farokcsóválás és lelkes arcnyalogatás, sőt, miután az  újdonság varázsa elült, ketten le is feküdtek, és ügyet sem vetettek ránk.

"Emberek között nevelkedtek, ezeket a farkasokat pár napos korukban elválasztották az anyjuktól, és a gondozók táplálták őket. Kölyökkorukban rendszeresen viszik őket emberek közé, be Budapestre, a metróba, a buszra, hogy szokják a tömeget, a szagokat"- mondja Zoltán, miközben Nelson kis híján felborítja, annyira örül neki, körbe is nyalja az arcát mint egy kutya. "Ő különösen barátságos, bezzeg az apja, na ő nem." Zoltán arcán 19 öltés bizonyítja, hogy mindegy, mennyire van jóban egy állattal, bizonyos esetekben, helyzetekben a ösztön mindent felülír. "Mondjuk azt, hogy egy életre megtanultuk, hogy párzási időszakban nem visszük oltatni a farkasokat" - mondja Zoltán, és gyorsan hozzáteszi, hogy ez a saját hülyeségük volt, és nem a farkasok hibája.

A képzeletbeli veszélyességi rangsorban az avatatlanok által hátrasorolt gémszarvasokról azt mondja, sokkal veszélyesebbek, mint egy farkas vagy medve. "Hiába nőtt fel veled, hiába tudja ki vagy, és ismer, három évesen tuti rád támad. És az agancsának 20-22 ága van, mint borotvaéles, és mered szanaszét - na ezt akarja beléd vágni. Nem egy életbiztosítás." A sorozat mellett is dolgoztak filmeken, az állatok mindennapjaihoz ez is hozzátartozott. Nem akartak elkenni semmit, mondja Zoltán, amit kivágtak, az leginkább praktikus okokból tették, nem azért, mert bármit titkolnának. Együttműködnek a többi hazai trénerrel vagy koordinátorral, de azt, amit a korábban a veresegyházi farkas- és medveparkot vezető Zoltán elért a farkasokkal nem sokan tudják utánacsinálni, nemhogy itthon, de egész Európában sem.