Először is engedjék meg, hogy a névtelenséget kérő szerzőtársam, és az Index-lista valamennyi feliratkozójának nevében megköszönjem azt a cirka száz beérkezett pályaművet, amelyek Mariann nevű kedves olvasónk transzcendens felhőészlelését gondolták tovább. Aki rajzolt, aki elmélkedett, aki az asztalt csapkodva anyázott, aki emiatt emigrált, ők, pontosabban mi mind egy nagy közös élménynek lehettünk a részesei, amit úgy hívnak: művészet. És az élet, a természet, a színek, a formák és a hallucinációk szeretete. Ezek a dolgok oly' elválaszthatatlanul kötnek össze bennünket, hogy nincs az a békediktátum, ami éket verhetne az egy üstben (az univerzum végtelenjében) pillanatra sem megnyugvó, háborgásával az emberiséget szüntelenül előre vivő szellemeink közé.

Különbözőek vagyunk
mégis egyformák
így szép az élet
s kerek e nagy világ.

- írta egyszer valaki, és milyen igaza volt. Az Önök egyszerű, de elmés műalkotásai kéz a kézben lebbentették fel, hogy mi van levédeiai népünk eurázsiai arcberendezései mögött; minden képpel egy balzsamosan kavargó ezüsttálcából pillanthattuk meg, milyenek is vagyunk mi magyarok. Mire gondolunk 2015 nyarán, ezekben a tikkasztó és történelmi időkben. Bár a szinte végtelennek tűnő levéláradat kiölte belőlünk a józan ész megmaradt emlékezetét is, arra a megdöbbentő kutatási eredményre jutottunk, hogy a kreativitásáról messze földön híres magyar ember leginkább három "dolgot" lát, ha felnéz az égre:

1. Cicákat
2. Pinákat
3. Orbán Viktort

Ezzel meg is dőlt a sziszifuszi munkával összetákolt hipotézis, amin annyit töprengtünk a szerzőtársammal. Na jó, valójában nem volt hipotézis. Szerzőtársam viszont igen, de kerüli a rivaldafényt. Egy szónak is száz a vége, vegyék ki a nyalókájukat a szájukból, az urbánus pszichedélia peronján már utolsó figyelmeztetésként sípolt a kalauz: elkészült a várva várt szpiritós, jó étvágyat, mellé pedig fogyasszák egészséggel az Index "felhők" munkacímre hallgató összművészeti pályázatának legkiválóbb darabjait.