Maratoni hosszúságú interjút készített a 24.hu Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, egyben a kormány művészetpolitikájának atyaúristene. Az interjúból többek között kiderül, hogy miért szükséges többmilliárd forintos luxusépületben költöztetni a szervezetet, mi számít művészetnek és mi nem, illetve mit gondol Fekete a kormánypárt politikusairól.

Én és Orbán

Hiába liberálisozta le 2000-ben az akkor már magát évek óta konzervatívként meghatározó Fideszt, ma 15 évvel később szerinte már egyes kifejezések mást jelentenek. Orbánt államférfinek tartja és a tények változtatták meg a vele kapcsolatos véleményét. Azt viszont tagadta 2012. januárjában írt nyílt levélben Orbán mellett álltak volna ki, csak a magyar kormány szuverenitását védték.

Én mondom meg ki akadémiai tag

Fekete abszolút büszke rá, hogy három éve a Demokratában három ponthoz kötötte kik lehetnek a MMA tagjai:

• ne legyen fiatal = "tagság feltétele a beérett és már méltányolt művészeti életmű"
• átlagon felüli közéleti tevékenységet végezzen = "részt venni a társadalom szerkezetének átalakításában, a nevelésben, a népművelésben, a kulturális píár-tevékenységben" - ebbe a Békemenet is beleszámít
• nyílt és megvallott nemzeti elkötelezettsége legyen = "akinek mindegy, hová tartozik, melyik országban él, kik azok, akikre föltekint, abban valószínűleg fel sem vetődik az akadémiai tagság szükségessége"

Azt is elmondta, hogy olyan még nem fordult elő, hogy liberális vagy balos akart volna az akadémia tagja lenni, de azoknak egyébként is elég nehéz dolga lenne a harmadik ponttal, mert

hadd határozzam meg én, hogy elkötelezettség alatt személy szerint mit értek!

Vagyis ennél a résznél Fekete György voltaképpen bevallja, hogy igenis alapvetően ő dönti el, ki lehet tag és ki nem.

Ha egy versenyben a teljesítmény egyenlő, hadd szeressem jobban a magamét! Ennyi!

Ennyike.

Én és Széchenyi

Az interjú alatt elég sokszor elhangzik, hogy kik és miért támadták Feketét, köztük a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia. Ezzel kapcsolatban fontosnak érezte kiemelni, hogy a Magyar Művészeti Akadémia bizonyíthatóan korábban alakult meg. És egyébként is, a Széchenyi nem is része az MMA-nak, csak társult szervezete. Ennyi!

Én és Szörényi

Szörényi Levente pedig kitűnő zeneszerző, de a velem kapcsolatos érthetetlen sajtómegnyilvánulásai után azt javaslom neki, gyógyíttassa magát. 

Én és a villám

Az MMA nemrég kétmilliárd forintért megkapott egy négyezer négyzetméteres, tíz plusz öt félszobás épületet a város egyik legdrágább környékének számító Andrássy úton, ami kissé túlzásnak tűnhet. Fekete György ezt egyáltalán nem érzi túlzásnak, ehhez egy remek példát hozott fel némi iróniával.

a bíboros sem falusi kápolnában, hanem bazilikában misézik!

Az új épület a - idézzük -  "legmagasabban kvalifikált magyar művészeti réteg otthona", bármit és bárkiket is jelentsen ez, de hely biztos lesz bőven.

Én és a kormánykultusz

A 24.hu újságírója kultuszberuházásnak nevezi a kastélyfelújításokat, a Liget-projektet, a múzeumfejlesztéseket és műtárgyvásárlásokat, amire Fekete a lehető legfrappánsabban reagál

nincs is semmi baj, hiszen kultusza csak a legmagasabb minőségnek szokott kialakulni.

Én, a művész

Egészen konkrét elképzelései vannak arról Feketének, hogy szerinte ki ma a művész. Aki ebbe nem illik bele, az nem művész. Ennyi!

• "jó tanácsokkal szolgáljon, így azon kell küzdenie, hogy a művészet segítse az emberi boldogulást, növelje az emberek boldogságérzetét, a maga eszközeivel tegyen a világkatasztrófák ellen"
• a művet elsősorban a hatása miatt csinálja
• ne a magyar állampolgár boldogtalanításában, keserűségérzetében vegyen részt, hanem az örömérzetében
• de alapvetően nem is ez a fontos, hanem, hogy Fekete György mit gondol, hogy Fekete György ilyenkor mit tenne

Engem most az érdekel, hogy nekem mi a fontos, nekem, aki bizonyos fokú tényezője vagyok annak, hogy a művészettől pozitív impulzusokat kapjanak az emberek!

Én és a Parlament

A már menesztett Műcsarnok-vezető, Gulyás Gáborral kapcsolatban felháborodik, hogy bárki is képes volt kiállítani egy alkotást, amiben húgylébe áztatják a Parlamentet. Ez mocskos dolog, mert

• "a Parlament szent hely"
• az az állítás nem igaz, hogy ami a Parlamentben zajlik az, "húgy" vagy "szar"
• nem való a Műcsarnokba
• és akár hatalmi eszközökkel is megakadályozza, hogy ilyen műtárgy a Műcsarnokban legyen
• meg egyébként is, az alkotó inkább triptichont csináljon, amin keresztül bemutatja az épület sokarcúságát
• "a Parlamenttel nem szórakozunk, ugyanis az időtlen"
• de jobb lenne az ilyet egyáltalán nem a nyilvánosság előtt csinálni
• és hát az se hagyhatjuk, hogy ezzel irtózatosan megsértsék "azokat a korszakos jelentőségű magyar politikusokat, akik valaha is megfordultak az Országházban, beleértve a mostani kiválóságokat is"

És egyébként is

Minden országnak van egy abszolút önbecsülése, amely azt diktálja: az én pénzemből, az én intézményemben szemetet nem állítunk ki