Ki vagy te és mit csináltál eddig? 

Fazakas Fanni vagyok, 23 éves audiovizuális művész. A lány, akinek mindig elírják a nevét.

És a Klipszemlén te nyerted a legjobb rendezés díját a Summer Syndrome klipjével. Eredetileg ez egy MOMÉ-s diplomamunka volt, mi volt a téma?

A téma az asszociatív videóklip volt, a címe eredetileg Birds volt, a Summer Syndrome csak később alakult ki. Először is kellett egy zene, de az akkori, mondjuk úgy, érdekes lelkivilágomhoz nem találtam megfelelőt, úgyhogy inkább készítettem egy sajátot. Ezután három hónap alatt le kellett forgatni a klipet. Úgy gondoltam, nekilátok valami olyan személyes téma boncolgatásának zeneileg és képileg is, ami kiborít, nem szokványos és feszegeti a határokat. Ez nem teljesen tudatos, de bármi, amit eddig alkottam, szélsőségesen megosztja a befogadóközönséget.

Íme a rendezési díjat nyert klip:

És az mennyire volt szokványos, hogy te csinálod a zenét is egy filmes projekthez?

A média design mellett elvégeztem az imProschool zenei produceri sulit is. Egyik nagyrabecsült egyetemi tanárom, Veres Bálint erősített meg abban, hogy saját számhoz készítsem el a diplomamunkát.

Hogy sikerült a védés? 

Amikor jelentkeztem, semmilyen programot nem tudtam használni, kétszer is visszautasítottak, tehát volt két "üres évem", ami alatt elvégeztem a Budai Grafikus képzést, majd a Kreában is tanultam egy kis web-designt. Amikor végül felvettek a MOMÉ-ra, még mindig nem voltam elég jó az osztályhoz képest, akik már fashion videókat és animációkat rendeztek. Iszonyú erős osztályom volt, nehezen sikerült megtalálnom a helyem benne. A második egyetemi évben végre nyertem valamit, az UNHCR által meghirdetett, osztályon belüli reklámfilmversenyt.

#1 - The UNHCR Driving Test from Supply Management Logistics on Vimeo.

Onnantól elindult a flow és a tanárok is máshogy tekintettek a munkámra. De nyilván a védésre tartva a kocsi anyósülésén még harcolt a gépem a renderrel. Fáradt voltam, a tanárok nem nagyon szerették, talán inkább nem értették. De sokan azért gratuláltak a kínos védés után.

Hogy érted azt, hogy nem értették? Szerinted mit kellett volna ezen érteni? Vagy neked ez nem volt furcsa, hogy mennyire magától értetődő a klip, és ezt magyarázni kell? 

Nem értették meg a mondanivalóját, és nem jött át nekik az összfeeling, de ez nem probléma, korábban is tapasztaltam, hogy a munkám megosztó. Egyesek szerint azzal lehetett a fő probléma, hogy angol nyelvű a szám, és néhány tanárom nem beszéli a nyelvet. Jó is ez így, úgy gondolom, egy olyan réteg fogja kedvelni a munkám, akiket egyébként is meg akartam találni a zenémmel és egyéb művészetemmel. Nagyon remélem, hogy akinek tetszik, annak viszont nagyon fog tetszeni. Ha értelmes kritikát és biztatást kapok, akkor szárnyalok és vagyok önmagam.

Hogyan készült a klip? Olvastam a nevezési lapon, hogy szinte mindent te csináltál benne, de azért meséld el, hogyan működött ez a gyakorlatban? 

Szigethy Márton volt a fantasztikus operatőr, aki még a puszta közepére is kivarázsolt közel 120 liter vizet. A pakoló srácok kicsit ellógtak a suliból, anyukám szabadságot vett ki, jó barátnőm,  Morvai Julianna pedig eljött sminkelni pacsira. A szereplők közül olyan barátnőim áldozták az idejüket a projektre, akikkel volt hogy évek óta nem beszéltem, a fiúkat pedig az unokatestvérem,  Krichenbaum Dániel hiphop tanár és táncos hozta. Külön köszönet a szomszédoknak, akik reggel 6-kor a saját halastavukból rendelkezésemre bocsátottak pár aranyhalat. Ezek nélkül az emberek nélkül soha nem jött volna létre ez a klip, nagyon hálás vagyok nekik. Személyesen is sokat jelent, hogy tudom, kikre lehet számítani. Az alvásmentes forgatás után Marcival trükköztünk, majd vágtam, még mindig nem volt jó, renderhibás volt, fényeltük, végül “varázsütésre” egy nyár alatt kész is lett ez a csoda.

Hol van benne trükk? 

Mindenhol, a helyszínek igaziak, de fel kellett tuningolni egy-két dolgot a látvány érdekében.

Szerinted miről szól ez a klip? 

Miután kész lettem a zenével, elkezdtem olyan helyzeteket keresni a saját és közvetlen környezetem múltjában, ami a kellemetlen nyári élményekkel kapcsolatos. Kaptam vicces megnyilvánulásokat, apukámat például nagyon zavarja, amikor a tipikus nyári műanyag szék nem egyszer összetört alatta. Kaptam mély, szomorú sztorit is, egy bizonyos operációval és az utána következő víztilalommal kapcsolatban, ami igencsak kellemetlen a dögmelegben.

De szerettem volna beugratni a nézőt. Vegyük például a mezős jelenetet, ahol a lány először mosolyogva közelít , majd megszabadul a fehér övtől. A nézők mire gondolnak? Hogy ez a csaj biztosan ledobja a textilt. Az ilyen jellegű tudatalatti “előitéletek” bonyolult módon tevődnek össze az agyban. Annak is köszönhetőek, hogy ezt szoktuk meg, ezt kapjuk egy tipikus nyári klipben, szép csajok tárgyiasítva, fagyi, homok, naptej. Itt ennek egy kifordított verzióját láthatjuk, a mezőn sétáló lány szemfedőt csinál az övből, és csobban egyet a halakkal teli üvegtartályba. De a klip nem kíván ráerőltetni semmiféle konkrétumot a nézőre. 

Én már kiválasztottam, hogy a cukorszórásos száj, a nyári szék és a lánykórus a kedvencem a klipből. Neked mi a három kedvenced, és miért?

A kórusjelenettől a mai napig kiráz a hideg. A halas lett a legprofibb jelenet, pont olyan, amilyennek elképzeltem. Végül nekem is a fagyinyalós,  de inkább azért, mert annak az utolsó része rendesen odavág. 

Az a lánykórus egyébként hogyan készült? 

Van egy szuperjófej húgom, az osztálytársai és néhány családi jóbarát nagyon lelkesen begázoltak a Balcsiba, annak ellenére hogy 12 fokos volt. A szomszédos wakeboard központból szereztünk nekik thermoruhát. Külön nagy köszönet a szülőknek a lazaságért, és a kiscsajoknak is, hogy ezt így be tudták adni otthon.

Azt mondtad a Petőfi TV-nek, hogy háromhavi fizetésedből készült a klip. Ezt hogy kell érteni? Egyrészt mit dolgozol, másrészt neked kellett fizetned a diplomamunkád költségeit?

Sajnos nagyon kevés pénzt kap a MOME,  és egyáltalán nem tudták támogatni a diplomamunkáinkat. Ez mindenkinek megnehezítette a dolgát, sokan, akikről tudom, mennyire fantasztikus gondolkodók, redukálták a saját elképzelésüket és emiatt nem volt “akkora durranás” a munkájuk. Ennek ellenére én naivan, de belevágtam ebbe a produkcióba, és kiderült hogy egy pénzorientált világban is vannak még csodák: azaz barátok és család. A háromhavi fizum kétszázezer forint volt, amit hollandiai videós melók kapcsán gyűjtöttem össze. Nem sok, de a benzinre, a szendvicsekre és a fenékre elég volt.

Az online megjelenés után a Youtube korhatárosra is tette a klipedet azzal, hogy “Ez a videó egyesek számára kifogásolható lehet.” Szerinted mi bajuk volt ezzel a klippel? 

Egy segg lehet hogy nem lett volna gond, de volt ott kettő is.

Te egyébként mire számítottál a Klipszemle előtt?

Arra, hogy páran majd bekövetnek a Youtube-on, és anyukám megveregeti a hátamat. Nem sokkal a Klipszemle határideje előtt estem haza egy munkáról, úgyhogy este 10-kor még Roczó Nagy Zoltán gépén a Budaörs rádióban rendereltük ki az általam tutorialok alapján fényelt verziót, mert az én gépem sokkot kapott. No-budget, legjobb zene és legjobb rendezés kategóriában indítottam, csak hüledeztem ahogy jutottam át a rostákon.

Sírtál már azóta? 

Elég béna, de a díjátadón a színpadon kezdtem, aztán hazáig sírtam, fülig érő mosollyal. A Toldi moziból hazafelé a taxisofőrnek is elbőgtem a sikerem.

Beszéljünk a zenélésről is. Hogy jött ez neked? 

A családom nagy része játszik hangszeren, apukám nagyon jól hegedül, nagymamám pedig még a Balettintézetben zongorázott, Bécsbe is hívták, annyira jól nyomta. Most hozzá járok heti egyszer gyakorolgatni, előtte 12 évig zongoráztam a világ legjobb zongoratanárnőjével, Ica nénivel, aki a Weiner Leo igazgatónője. Tini koromban sajnos abbahagytam a zenesulit, helyette bulizni jártam, majd DJ-zni. Rengeteget jártam Rewindra, ahol a dubstep őrületben kitaláltam, hogy na majd én csinálok olyan dubstepet hogy hú! Az ImPróban tök jó társaságban voltam, Yanktól, AMB-tól, Török Zsoltitól és Fodor Attilától tanulhattam az Abletont és társait, amit én nagyon-nagyon élveztem. 

Te voltál az egyetlen lány az ImPróban?

Együtt indultunk Vörös Renátával, aki a későbbiekben ugyan nem folytatta az ImPrót, viszont életreszóló barátságot kötöttünk, egy-két számot együtt is készítettünk. Ő eredetileg fantasztikus kortárs táncos, és a field-recording alapú sound designban tehetséges.

Te miben vagy tehetséges?

A moombahtontól kezdve a dubstepig mindent kipróbáltam, majd ahogy elkezdett benőni a fejem lágya, a zenei ízlésem is kezdett finomodni. A rotterdami erasmusos kintlétem kapcsán készült az első EP-m, a Cold NL, ami a mostani stílusomat elég jól bemutatja. Ez az album úgy készült, hogy többé kevésbé előadható legyen élőben is, a számok hosszabbak és letisztultabbak. Stílusilag ambientes glitches techno sok melódiával, valahogy így tudnám meghatározni. 

Jelenleg egy olyan egy órás előadáson dolgozom, ahol csak a saját zenéimet használom, valamint a szintit, a dobokat és az éneket a helyszínen rakom össze. 2016-ban pedig tervezek egy monumentálisabb előadás sorozatot,  ahol különböző klasszikus és nem klasszikus, de mindenképpen hangszeres zenészekkel dolgozom majd együtt.

Akkor jól értem, hogy te is énekelsz, ugye?

Igen. Két évvel ezelőtt az első számom kapcsán megkértem egy itthon már ismert énekes lányt, hogy énekeljen fel nekem pár sort. Mondott egy olyan összeget, hogy inkább beiratkoztam énekelni.

Van ez a neurodfeedback-dolog, amit szintén csinálsz. El tudod úgy magyarázni, hogy én is megértsem, mi ez, miért fontos, és hol tart most?

Tényleg csak erős idegzetűeknek ajánlom a témát! Idén februárban Berlinben megismerkedtem két agykutató sráccal, akikkel egy hacklab program kapcsán elkezdtünk kifejleszteni egy olyan applikációt, ahol agyhullámokkal - na itt most mindenki cicceg, de mondom tovább - lehet kontrollálni a zene egyes paramétereit, de akár egy drónt is. Amit csinálunk,  az nem tánczene, de nem is bullshit. Az agy, a koponya, a fejbőr bizonyos impulzusokra, mint hogy izgulsz vagy meditálásnál lemész alfába, másként reagál, egy elektromos eszköz segítségével mérni lehet a különböző hullámokat. Ezek a srácok a MuArtstól évek óta tesztelik, hogyan is működik az agy, az én szerepem az, hogy az ő technológiai tudásukat beépítem a művészetbe. Én szerzem a zenét, én csinálom a vizuált, legközelebb Bécsben lépünk fel a MusicTechFest eseményein. 

ShowReel 2015 from Fanni Fazakas on Vimeo.

Mint művész elengedhetetlennek tartom, hogy használjuk a legújabb technológiát és beépítsük azt egy esztétikailag értékelhető kontextusba. A NASA már ott tart, hogy ugyan homályosan és állat nagy gépekkel, de ki tudja vetíteni egy előzetes agytréningen részt vett ember gondolatát a képernyőn.