Péntek este mutatják be a Katona József Színházban Az olaszliszkai című darabot Máté Gábor rendezésében. A rendező nem először nyúl romákat érintő témához, a 2010-ben a rasszista gyilkosságsorozatot dolgozta fel a Cigányokban. A rendezővel a Roma Sajtóközpont szerzője, Drubina Kamilla beszélgetett.
Miért éppen most vitte színpadra a darabot? Közrejátszott ebben, hogy közeleg a lincselés évfordulója, vagy az író tavalyi halála?
Őszintén szólva, az évforduló eszembe sem jutott. Éppen amikor meghalt, kezdtem el dolgozni Borbély Szilárd Nincstelenek című regényén egy csoporttal a Színművészeti Egyetemen, elindult tehát egyfajta folyamat, ami színházcsinálás szempontjából érdekelt. Tegnap telefonált egy újságíró, hogy ennek kapcsán szeretne velem beszélgetni, akkor tudatosult csak. De ahogy az írót, engem sem igazából maga a tragédia fogott meg, hanem inkább a mögötte levő országos problémák. Egy olyan darabot kerestem, ami a mai magyarországi állapotokról szól.
A romák elleni sorozatgyilkosságokról szóló Cigányok kapcsán egy interjúban azt mondta, hogy talán kifogásolható benne, hogy a valós eseményeket követően hamar színpadra került. Az olaszliszkai ebből a szempontból jobban megérett?
Igen, de nem ez motivált engem. A szerző is a szereplőket valamiféle általánosságba próbálta belevonni. A férfi főszereplő neve Áldozat, a középső lányának Középső lány, maguk az elkövetők sem mint elkövetők vannak aposztrofálva, hanem Vádlott 1, Tettes 1, Tettes 2-ként. Szándékosan általánosabb érvényű akar lenni, minthogy arról az esetről, és csak arról az esetről beszéljen.
A dráma középpontjában az olaszliszkai tragédia áll: amikor a település romák lakta részén autóval áthajtó tanárembert lányai szeme láttára halálra rugdosta a feldühödött tömeg, mert azt hitték, elütött egy kisgyermeket. A darab a klasszikus görög dráma eszköztárával dolgozik, és Jób szenvedéstörténetét értelmezi újra. A darabot keretező nyitó- és zárójelenetekben a megidézett szerző, Borbély Szilárd saját történetén keresztül próbálja megérteni az emberi szenvedést. Az író, aki tavaly lett öngyilkos, 2000 karácsonyán vesztette el szüleit, szentestén brutális kegyetlenséggel meggyilkolták őket. Miért szenvednek az ártatlanok? Miért engedi meg Isten a rosszat? Mivé lett a közösség és benne az egyes ember? Mi szítja a mérhetetlen gyűlöletet? Ezek a darab kérdései.
A szöveg többnyire időmértékes verselésű, és rengeteget idéznek a Bibliából szó szerint, főleg Jób könyvéből. A görög tragédiák mintájára kart is szerepeltetnek, ettől erősen pátoszos lesz a darab. Mindez azonban – és talán éppen ezért – erősíti a hitelességet, ahogy az amúgy is didaktikusan kibontott mondanivaló már-már szájbarágós közvetítése is helyére kerül. Nem a konkrét gyilkosság, hanem az általános emberi gyarlóság, a bűn fogalma a darab témája. A szereplők a megértés stációit járják körül. Nincs feloldozás, nincs megbocsátás. Megnyugvást az ébren tartott emlékezetben kereshetni.
A Borbély Szilárd és Szögi Lajos alakját megformáló Fekete Ernő szuggesztív játéka mellett érdemes kiemelni Bán János és Tasnádi Bence epizódszerepeit. A Bán tökéletesen hozza a saját tudatlanságába bezárkózott kisember zsigerből utálkozó alakját, Tasnádi pedig a fő vádlott cigány ember szerepében előadott monológját a darab legerősebb jelenetévé teszi.
Borbély Szilárd 1963-ban született Fehérgyarmaton, és 2014 február 19-én halt meg Debrecenben. A József Attila-díjas magyar költő, író, irodalomtörténész, egyetemi oktató, az irodalomtudományok kandidátusa volt. 2013-ban jelent meg Nincstelenek című regénye, amely szinte minden irodalmi toplistán az élen végzett.
Erősen didaktikus a darab. Ez is az említett általánosságot szolgálja, vagy ettől válik érthetővé?
Szerintem az általánossága miatt használja ezt az eszközt a szerző. Ráadásul a kar szerepeltetése egy az egyben a görög drámák formavilágát hozza vissza, ahol is a kórus mindig valamilyen tanulságot próbál több ízben levonni, ami a nézőt kalauzolja az események között. Hogy jól értsék, hogy a néző a történetek mögött azt nézze, ami a szerző szerint a fő gondolat.
Ezek szerint teljes mértékben megtartották a dráma eredeti szövegét?
Abszolút, igen. Egy-két momentummal kiegészítve. Az eredeti drámai anyagban nincs benne a Borbély Szilárd szüleit ért tragédia konkrétuma. Ezt pont azért tettük bele, mert tovább akartam erősíteni a darab általános voltát, amiben a szerző főleg a gyilkosságot, mint olyat nem érti. Hogy ember embert megölhet-e egyáltalán? E fölött nem tudott napirendre térni.
A darab segíthet feldolgozni a tragédiát, és annak az örökségét?
Beszélünk róla. Ahogy Borbély Szilárd is mondja, az emlékezés nagyon fontos. Nem lehet kihagyni bizonyos fázisokat, ugyanúgy, ahogy a gyászmunkában sem. Ezt nem lehet megúszni.
Erre rásegít az, hogy az író törekszik az egyébként egyoldalúan megítélt tragédiában most a romák hátterét is bemutatni?
Igen, és ez is a saját élményéből, a szüleit ért tragédiából következik. Amikor ott volt az őket ért rablógyilkosság tárgyalásain, akkor a bíró kérdéseire felfakadt a gyanúsítottakból az a méltánytalanság, azok az életkörülmények és társadalmi kényszerek, amelyekben élnek, és ez az írót is megdöbbentette. Olyan kilátástalan életet kénytelenek elszenvedni, amiben nagyon sokszor nincs más útjuk, mint a bűnözés, mert nem lehet kitörni ebből a beszorítottságból. Ezért pedig nyilván mindenki felelős.
Egy olyan országban, ahol egy vezető politikus nem szalaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy a holokauszt- vagy a romákat ért sorozatgyilkosságok megemlékezéseinek kapcsán Olaszliszkát felemlegesse, változtathat bármin is egy ilyen darab?
Úgy gondolom, hogy a politika nem tesz eleget azért, hogy ezek a dolgok elsimuljanak. És nem csak a politika, hanem az egész társadalmi berendezkedés sem ezen dolgozik. Persze például az amerikai társadalomban is hatalmas munka volt, mire a feketéknek sikerült beilleszkedniük, és ezt a társadalom el is fogadta. Szinte ugyanaz a munka vár, vagy várna a magyar társadalomra is a romák tekintetében, de ehhez tényleg nagyon sok minden kellene. Csak a legegyszerűbb dolgot említve: fontos lenne, hogy a tévéműsorokban mindig megjelenhessenek olyan romák, akik ezt a negatív képet fel tudják borítani. Például szerintem majdnem minden tévében egy-egy napon az időjárás-jelentést egy romának kéne bemondania. Rengeteg olyan lehetőség van, ami miatt ez az egész dolog gyökeresen megváltozhatna, és ezen dolgozni kéne. Mindkét oldalnak, természetesen.