Az Eagles of Death Metal tagjai sérülések nélkül úszták meg a koncertet, de a mostani interjúból kiderül, tényleg csoda, hogy ép bőrrel megúszták a tömeggyilkosságot. A hangmérnökre például az egyik merénylő rászegezte a gépfegyverét, rálőtt, de nem találta el, miközben azt hitte, lelőtte őt.

A 26 perces csoportos interjú helyenként egészen drámai, egyértelműen érezni, hogy a zenészek mennyire az események hatása alatt vannak továbbra is. Jól felépített mondatok helyett sokszor hiába keresik a szavakat, idővel ki is mondják: nincsenek szavak, nem lehet hogyan beszélni a tragédiáról.

Leginkább a frontember Jesse Hughes érzelmei voltak láthatóak, ő többször el is sírta magát az interjú alatt.

Annyira bűntudatom volt, amiért otthagytam a barátaimat a színpadon

— mondta remegő hangon. Amikor megszólaltak a fegyverek, Jesse az öltözőbe rohant, ahol hiába kereste a barátnőjét, úgyhogy pánikban kiszaladt a helyiségből. Az együttesből voltak, akik a színpad mögötti vészkijáraton gyorsan kijutottak az utcára, a dobos pedig a dobjai mögött keresett először fedezéket.

Matt McJunkins basszusgitáros nem tudta, hogy keresztül merjen-e rohanni a a színpad másik végén lévő kijárat felé, vagy egy közelebbi szobába menjen be. Végül az utóbbi mellett döntött. A helyiségben ömlött a víz egy lövésektől kilyukasztott vízvezeték miatt, és a néha elhallgató, majd újra megszólaló gépfegyver-ropogás egyre közelebbről hallatszott. Egy nő combjából ömlött a vér, volt, aki a koncert utánra odakészített pezsgősüveget ragadta meg, hogy megpróbálon valamivel védekezni , ha bejönnek a fegyveresek.

Az együttes tagjai az interjúban beszámoltak a különféle reakciókról és önfeláldozásokról: többen egyenesen mások elé vetették magukat a lövéseknél. Nick is, az ajándéktárgyakat árusító fiú, aki az együttessel együtt turnézott, valakinek éppen segíteni próbált, amikor lelőtték — mondták.

A folyosók abban a káoszban olyanok voltak, mint egy labirintus,

sokan nem tudták, merre menjenek, és voltak olyanok is, akik annyira sokkos állapotba kerültek, hogy mozdulni sem tudtak.

Miután mindannyian kijutottak, a rendőrségen még mindig nem volt információjuk, hogy mi történt, nem voltak hírek, csak azt látták, hogy egyre több ember kerül elő véresen.

Mindenkit lelőttek, túszaik vannak, rajtam is vér van

- kapta a valószínűleg egyszerre rémisztő és érthetetlen SMS-t Josh Homme, az alapító, aki nem utazott el a többiekkel Párizsba. Ő az elsők között szerzett tudomást a tragédiáról a külvilágban, hiszen gyakorlatilag élőben tudósították a szintén sokkos állapotban lévő barátai.

„Senki nem tudja egyedül feldolgozni, csak közösen fog menni” — mondták megrendülten az Eagles of Death Metal tagjai, akik a tragédia közösségteremtő erejéről beszéltek. Ők azt szeretnék, ha az I love you all the time című számuk mostantól elsősorban a tragédiáról szólna, azt kérik, ezt játsszák mások is, ha az ő zenéjükkel szeretnének emlékezni, a kapcsolódó díjakat pedig az áldozatok javára fordítják. Végül Jesse Hughes ígérete:

Alig várjuk, hogy visszatérjünk Párizsba. Szeretnénk, ha elsőként játszhatnánk a Bataclan Clubban, amikor újra meg fog nyitni.