Amikor a világ legismertebb fotós pályázata változtat valami apróságot a szabályain, mindig felhördülnek a fotósok, hiszen a World Press Photo (WPP) az egyik leggyakoribb hivatkozási alap a szakmában. A WPP viszont most a teljes szabályzatát és az etikai kódexét is újraírta a 2016-os évre, az újdonságok pedig évtizedes hagyományok elé állítanak falat.
Sosem voltak még olyan fontosak a képek a sajtóban, mint manapság, de azok, akik a képeket készítik, gyakran a legalapvetőbb etikai elvekkel sincsenek tisztában, vagy tudatosan veszik őket semmibe a hatásosabb látvány kedvéért.
Itt van két szám, amik jól jelzik, milyen komoly gondok lehetnek ma az újságokban megjelenő képekkel, az önök szeme előtt. A WPP felmérésében megkérdezett profi fotósok
Az elmúlt években pályázati botrányok sora rontotta a hírképek hihetőségébe vetett bizalmat. A WPP tavalyi jelentése szerint a pályázat legjobbjai közé választott képek húsz százalékát kellett elutasítani túlzott manipuláció miatt, ami megrendítően nagy szám. Azt jelenti, hogy a szakma legjobbjai sem veszik figyelembe a fotózás alapvető etikai szabályait, és olyan mértékben nyúlnak a képeikhez, hogy azok már nem a valóságot, hanem a fotós művészi értelmezését mutatják.
Ilyen esetekben a hírfotó többé nem lehet hiteles bizonyítéka, kordokumentuma az ábrázolt történelmi eseményeknek, tehát a fotós újságíró szakma alapjai sérülnek.
Ez a fotó a tavalyi pályázatról jól illusztrálja a dilemmát, ami azokra vár, akik egy kép hitelességét vagy eredetiségét elemzik. Vajon beállított kép? Pont így kapta le a macskát a vadonban, aki épp arra járt? - A kép egyébként nem manipulált, a fotós infra-távirányítóval fotózza a vadont, a kép pedig az állatok egyik kitaposott itató-útvonalán készült.
A legsúlyosabb botrány épp tavaly tört ki a WPP-n, igaz, nem Photoshop használata miatt: 2014-ben egy nagydíjat is vissza kellett vonni, mert a fotósról kiderült, hogy megrendezte egy rokonával a sorozatának egyik fotóján látható szabadtéri autós szexjelenetet – a szituációt valóságként tálalva.
A csalás nem is a pályázaton derült ki, hanem az eredményhirdetés után emelt szót a képek ellen a sorozatban szereplő város polgármestere, majd a bekéretett fotókról sorban derült ki, hogy az állítások nem stimmelnek a képek mellett, és maguk a fotók is megrendezettek.
Jövőre ezért új szabályok vonatkoznak arra, milyen szituációkban készült riportokkal (nem) lehet pályázni. Arról viszont nem írnak, hogy ezt pontosan hogyan akarják ellenőrizni, hiszen utólag szinte lehetetlen megmondani egy képről, hogy a fotós megváltoztatott-e valamit a helyszínen.
Ha megnézik például a tavalyi pályázat kiemelt képeit, több olyan fotót találnak, ahol az alany és a fotós közösen alakították a képet – ezek továbbra is elfogadottak lesznek, ha a fotós egyértelműen jelzi a képhez csatolt leírásban, mire kérte az alanyt.
A World Press Photo új szabályai szigorúbban korlátozzák a képszerkesztő programok eszközhasználatát, és a pályázó fotósoknak minden esetben be kell küldeniük az eredeti (feldolgozatlan, nyers) fotót is a pályázati anyag mellé. Eddig sem lehetett bármit megcsinálni a fotókkal, de ezek a szabályok nem voltak egyértelműen leírva, ami a rengeteg túlkapás és kitiltás egyik fő oka volt.
Mostantól sokkal világosabb, *mi számít elfogadható módosításnak, és mi van a tiltólistán. A beküldött képeket a zsűri mellett független technikai szakértők is elemezni fogják, hogy megállapítsák a képek eredetiségét. Ezek elég komoly szigorítások. Nem zárnak ki viszont minden beavatkozást: az érzékelő hibáit vagy a film karcolásait továbbra is el lehet majd tüntetni - ha ez nemmódosít más, fontos elemeket a fotón.
Hogy pontosan mik ezek a betiltott photoshopos trükkök, azt épp néhány hete magyaráztuk ebben a cikkben. Röviden: olyan képi manipuláció, amivel jelentősen megváltozik a kép színvilága vagy eltűnnek a képről fontos részletek.
Az biztos, hogy ezekkel a szigorításokkal mindenki jól jár. A pályázat nem a balhékról fog szólni, és a szigor talán arra ösztönzi majd a nagydíjakért versengő fotósokat, hogy inkább koncentráljanak a képek üzenetére, mint a művészi tálalásra. Kevesebb lesz a hatásvadász fotó, viszont hihetőbb lesz minden jelenet, ami előtt most néha fejcsóválva áll a fotókiállításokon.