Hangosan ritkán nevet az ember azon, ha valakivel másvalakik erőszakoskodnak, a Kérsz teát?! című kétszereplős színdarab viszont úgy szól a nők elleni zaklatásról, hogy bizonyos pillanatokban nem lehet röhögés nélkül kibírni. És nem azért gurgulázik a közönség, mert perverz idiótákból áll, akik a zaklatást viccesnek tartják, hanem mert a 45 perces darab szórakoztatóan, okosan és túlzó nyomasztás nélkül tart tükröt a magyar valóságnak arról a szeletéről, amelyikben a csaj nem mer nemet mondani, de ha mégis, akkor a férfit nem érdekli. Meg amelyikben elfogadott gondolat, hogy ha a csaj flörtöl, mindenképpen szexelni is akar, vagy különben szűzkurva. És amelyikben a legtöbbek szerint a nő hibája, ha zaklatják vagy megtámadják, hiszen minek ment sötétedés után futni, minek ment fel beszélgetni a haverjához, minek ült hozzá olyan közel, minek ivott annyit a bulin, minek öltözik kihívóan, hát mert biztos csak azt akarja.
Nem a ruhaletépős, behatolós, brutálisan kényszerítő nemi erőszakos eseteket, hanem az akár ahhoz is vezethető szürke zónát ábrázolja a darab. A fizikai nemi erőszak melletti, talán még rejtettebb és kevésbé tudatosított, így szinte elfogadott jelenségeket mutatja be, mint a manipuláció, a nyaggatás, a szexre való rábeszélés, az érzelmi zsarolás, amik nagyon sokak szerint az udvarlás részei – holott távolról sem azok.
A NANE Egyesület „Csak az IGEN jelent igent!” kampánya szerint a szex bármikor visszautasítható, és nincs olyan helyzet, amikor a szex jár valamelyik félnek. A kampány része egy új honlap, www.nane.hu/kerszteat amelynek célja egyfelől, hogy tudatosítsa a nőkben, minden helyzetben joguk van visszautasítani a másik fél kezdeményezését, másfelől pedig bemutatni, hogy mit jelent az elutasítás, milyen verbális és non-verbális formái vannak. A weboldal ad támpontokat arra nézve is, hogy mit jelent a beleegyezés, és hogyan kell azt jól kérni.
A darabot az A38 hajón mutatták be november 30-án. Teljesen hétköznapi helyzeteken keresztül illusztrálja a manipuláció sokféleségét, és azokat a szituációkat, amikor az egyik fél nincsen tisztában a beleegyezés fogalmával. A realista epizódokban a menedzser fogdossa a beosztottját, az autószerelő a női sofőrnek tesz gusztustalan megjegyzéseket, az ex-pasi próbálja némi alkohol kíséretében rábeszélni szexre az ex-nőjét, a tanár bizalmaskodva nyomul a diákjára, az eladó a vásárlóra, az audis meg a buszmegállóban várakozó nőre.
Sötét világot fest a Kérsz teát?!, de a kiváló színészek folyamatosan feloldják vicces elemekkel a feszültséget, parókákkal, alsógatyában parádézó pipaszár férfi lábakkal vagy a témát érintő, de túlzóan nyanyás és papás hangszínben elmondott konklúzióval.
Az előadást Bánki Gergely és Sipos Vera írta és rendezte a NANE Egyesület szakértői támogatásával, és ők is adják elő. Sokkal rövidebb mint egy megszokott színházi darab, a készítők a 45 perces hosszt ahhoz szabták, hogy az előadást egyetemi keretek között fiataloknak bemutathassák, és ezzel minél több emberben tudatosítsák azt, hogy milyen árnyalatai lehetnek a zaklatásnak. Hogy akit zaklatnak, tisztában legyen a jogaival, azzal, hogy bármikor mondhat nemet. És hogy aki zaklat, csapjon a fejéhez, és értse meg, ha valaki nem kér a közeledéséből. Illetve, hogy ne számítson okésnak egy közösségben, ha valaki másokat bánt.
A Kérsz teát?! a szex és a teázás analógiáját vezeti végig a darabon. Ezt a hasonlatot a Rockstar Dinosaur Pirate Princess nevű amerikai blogger írta le először idén márciusban, és a gondolatmenete annyira megkapó volt, hogy azóta a brit rendőrség erőszakellenes oktatóvideóban is felhasználja (itt látható angolul). Most pedig a Kérsz teát?! darabban kerül elő az analógia újból, ami arról szól, hogy elvileg mennyire egyértelmű(nek kellene lennie) a beleegyezés és az elutasítás különbségeinek, és hogy az élet más területein, mint például a teázásnál valóban mennyire egyértelműek ezek.
Mert ha valakit megkínálunk egy csésze finom teával, és azt mondja, hogy igen, kérek szépen, akkor az azt jelenti, hogy kér szépen egy csésze finom teát. Aztán olyan eset is van, amikor azt mondja, hogy kér, de aztán mégsem, akkor az frusztráló lehet, mert áztattuk a filtert, beletettük a mézet, de ebből nem következik, hogy márpedig akkor mindenképp megissza, és például ezért jogunk van kiborulni és például ledönteni a torkán az illatos nedűt. Vagy ha esetleg az illető eszméletlen, akkor sem itatunk vele teát, ha pedig szól, hogy nem kér, akkor egyszerűen nem csinálunk neki teát, és nem sértődünk meg, nem verjük meg, és nem öntjük le a torkán mégis. A teázásnál ennyire egyszerű beidegződések viszont a szexnél gyakran egyáltalán nem működnek.
A darab közben eleinte hiányoltam a történetből azokat a férfiakat, akikből szintén rengeteg van, és akikre nem jellemző az erőszakos viselkedés, a jelenetek között ugyanis csak egyetlen olyan akad, amikor a férfi jófej és a nő valóban viszonozni akarja a közeledést. Aztán a végére arra jutottam, hogy ebben az esetben badarság kiegyenlített képet várni, ugyanis ha a nők elleni erőszakról szóló, érzékenyítő kampánydarabot szemlélem éppen, akkor ott bizony a nők elleni erőszakról lesz szó. És nem mondjuk a férfiak elleniről, ahogy azt egy kritikus felszólaló hiányolta az előadás után.
A készítők terve az, hogy egyetemeken mutatják be a darabot, a kampány indulásakor három egyetemmel (ELTE, Corvinus, BME) vették fel a kapcsolatot, az oktatási intézmények egyelőre viszont nem kapkodnak érte. Egyedül az ELTE jelezte, hogy szándékában áll meghívni az előadást. Pedig a kulcs kérdés az, hogy miként jut majd el a lehető legtöbb emberhez a darab, mert ha valahogy érdemes a nők elleni erőszakról beszélni és elgondolkoztatni, akkor a Kérsz teát?! a tökéletes megoldás. Éppen ezért komoly veszteség lenne, ha nem lenne még szélesebb közönség előtti folytatása.