A nemzet dalszerző-énekese, Kovács Ákos interjút adott a Heti Válasznak. A művész ritkán szólal meg, ezért is érdemes odafigyelni a mondanivalójára. Az már csak plusz öröm, hogy nem közhelyeket, hanem magvas gondolatokat pufogtat. Ebből álljon itt néhány, abban a reményben, hogy unokáink is olvassák majd, és ami a legfontosabb: tanulnak belőle. 

Ákos a párizsi merényletekről tanár úri magasságokig emelkedett, amikor az okokat kutatva leszögezte:

Mert néhány kalasnyikovos ember komolyan vette, hogy "refugees welcome".

Természetesen mi mástól, mint a saját művészetétől ájuljon el az ember. A Minden álom véget ér című dal (elnézést, szerzemény) soha nem volt még olyan aktuális, mint a párizsi merényletek után:

Van abban valami hátborzongató, amikor egy régi dal a máról kezd el szólni. Ezt a szerzeményt a párizsi vérengzés után két nappal énekeltem szűkebb közönség előtt, és amikor elhalt az utolsó hang, csak néztünk egymásra a színpadon: a teremben mindenki tudta, hogy mit jelez a taps előtti, bennszakadt csönd.

Ákos Pozsonyi Bucó Ádám egykori punk lázadáskoncepcióját tette magáévá:

Ma konzervatívnak lenni a legnagyobb lázadás a mindent eluraló globális trenddel szemben.

Magvas gondolatokat ígértem, íme, ennél magvasabbat földművelésügyi értelemben sem tudnék idézni tőle:

A kultúra szavunk az agricultura szóból származik, ami földművest jelent: először a saját kérges lelkünket kell felszántani, hogy a belénk vetett mag megteremjen.

Arra a felvetésre, hogy Ákos dalainak egy része is szakrális jellegű, a dalszerző ezt válaszolta:

Valószínűleg a közönség csekély százaléka érti az összes hivatkozást, de valamilyen csoda folytán a többiekre is hat. Sok üzenetet kapok olyanoktól, akiknél éppen leesett a tantusz. Nem ezért csináljuk, de nem is ugrunk el előle.