“A családomban senki sem gondolta volna, hogy majd modell leszek” – nyilatkozta egyszer Cindy Crawford, aki épp ötven éve, 1966. február 20-án született egy illinoisi kisvárosban, Chicagótól nem messze, egy tipikus amerikai munkáscsaládban. Édesanyja csupán 16 éves volt, amikor először teherbe esett apjától, akinek összesen négy gyereket szült: Cindynek két lánytestvére volt, valamint egy öccse, aki három éves korában meghalt leukémiában.

A nagyszülei és a család többi része is a közelben lakott, Crawford pedig máig nagyon hálás, hogy igazi kisvárosi lányként nőhetett fel. Nyaranta a környező kukoricaföldeken dolgozott, vagy az unokatestvéreivel játszott sötétedésig az udvaron, miközben a felnőttek kerti sütéseket rendeztek, esténként pedig nem kellett zárni az ajtókat, annyira rendes környéken éltek.

Cindy kislányként először atomfizikus, később pedig elnökasszony akart lenni, egyik tanára viszont időközben elkezdte Miss Americának szólítani. Crawford aztán hosszú évekkel később egyszer azt is elárulta, hogy nem volt valami népszerű lány az iskolában. Például amikor másodikos volt, az egyik helyi üzlet nevében valaki felhívta, hogy modellmunkát kínáljon neki.

Soha nem is álmodtam arról, hogy modell legyek, és nem is tudtam, hogy ez egy rendes munka. Olvastam a Seventeen magazint (1944-ben alapított amerikai tinimagazin), tudtam, ki az a Phoebe Cates és Brooke Shields, de nagyjából ez volt minden ismeretem a divatról.

Mielőtt elment a találkára, gondosan kicsípte magát, ám az üzletben értetlen tekintettel fogadták. Később közölték vele, hogy ők aztán biztosan nem keresték, Crawford pedig szégyenében kirohant az épületből, ami előtt épp két vele egy suliba járó lány röhögött rajta torkaszakadtából. Ekkor jött rá, hogy nagyon csúnyán átverték.

Mindenkinek jár egy második esély

Egy évvel később egy újabb üzlet nyílt a városban, ami néhány helyi gimissel szerette volna reklámozni magát. Ide már tényleg beválogatták, volt igazi fotózás és divatbemutató is, közben pedig életében először címlapra is került: az egyik helyi fotós, Roger Legel, aki a környék történéseit fotózta (a sporteseményektől a tűzesetekig nagyjából mindent, ami a városban történt), valamint minden héten kattintott párat egy-egy női hallgatóról az Észak-Illinoisi Egyetem lapjába. Egyszer Crawfordra esett a választása, bár tudta, hogy a lány még csak középiskolás. A szülők persze nem voltak elragadtatva az ötlettől, ezért Legel felajánlotta nekik, hogy ők is elkísérhetik a lányt a fotózásra, amire végül egy közeli parkban és Cindy akkori barátjának kerti medencéjénél került sor. Crawford modellkarrierje végül ezeknek a képeknek köszönhetően indult be, így már 17 évesen az Elite Model Managementhez került, amit egyébként Párizsban az a John Casablancas alapított, aki a Strokes frontemberének, Julian Casablancasnak is az apja egyben.

A bimbózó modellkarrier mellett a középiskolát még befejezte, és kiváló eredményei miatt az egyetemre is felvették, ahol vegyészmérnöknek tanult volna, de alig pár hónap után otthagyta a képzést, hogy minden erejével a modellkedésre fókuszálhasson. És a szekér tényleg beindult, előbb Chicagóban dolgozott két évet, majd New Yorkba költözött, első munkáiról pedig csak annyit mesélt, hogy az egykori sulistársak közül néhányan persze irigykedtek és próbálták letörni a lelkesedését, őt ez azonban cseppet sem zavarta.

Mit érdekelt engem, amikor modellkedni sokkal jobb, mint a kukoricaföldeken dolgozni?!

– írta az ősszel megjelent, Becoming című könyvében is.

Viszlát, szőke cicababák!

Crawford a 175 centijével, barna szemével és szépségpöttyével magabiztosan araszolt előre, és amikor 1990 januárjában a Vogue ikonikus címlapjára került Naomi Campbell, Linda Evangelista, Tatjana Patitz és Christy Turlington társaságában (Peter Lindbergh fotója egyébként), az szinte az egész évtizedet meghatározta, és egyúttal Cindyt is a legnagyobb szupermodellek sorába emelte. A híres divattervező, Michael Kors szerint Crawford hatása azért volt igazán nagy, mert barna hajával, vidékies bájával és intelligenciájával megváltoztatta az addig ismert amerikai szépségideált – vagyis a szőke, kékszemű, dúskeblű nőtípust.

Októberben épp a GQ magazinnak beszélt arról, hogy ha be kéne sorolni valahová a saját brandjét, akkor azt mondaná, hogy ő az ízig-vérig amerikai jócsaj a szomszédból. Aztán viccelődve hozzátette, hogy mostanra már talán inkább a MILF a szomszédból. “Nem az a fajta nő voltam sosem, aki elcsábítaná valaki férjét” – nyilatkozta korábban is. De ami Crawfordot igazi márkává tette, hogy a számtalan fotózás, címlap- és kifutószereplés mellett igyekezett más szerepekben is helytállni. Amíg a többi modell többnyire arra várt, hogy végre megcsörrenjen a telefonja, és szerződést kínáljanak neki, addig ő nem tétlenkedett.

15 éven keresztül voltam a Revlon arca, mielőtt piacra dobtam a saját bőrápolómat. Évekig dolgoztam a Pepsivel is, és húsz évig voltam az Omega karórák követe is, ami hosszabb idő, mint ameddig a legtöbb házasság tart. Szeretem a hosszantartó együttműködéseket, a legizgalmasabb módja a pénzcsinálásnak mégis az, amikor egy saját termékkel rukkolsz elő

– nyilatkozta pár hónapja a Forbesnak.

A saját sikerét egyébként máig a saját hozzáférhetőségében látja, illetve abban, hogy sosem volt elitista, egyáltalán nem érezte cikinek a Pepsivel való munkát sem. A nemrég megjelent könyve kapcsán is azt mondta, hogy akár nagyon drágára és exkluzívra is tervezhették volna, de ő ebben az esetben is a saját testvéreire gondolt: ők vajon meg tudnák ezt engedni maguknak?

És Crawford ezeket a szempontokat szem előtt tartva műsort vezetett az MTV-n, fitneszvideókat készített, beszállt a bútorbizniszbe, klipekben tűnt fel, meg egy botrányosan béna filmben (Tiszta játszma), és a Playboynak is levetkőzött kétszer. Bár igazi szupermodell volt, végig igyekezett távol tartani magát a modellek őrült, asztalon táncolós világától, a színfalak mögött inkább könyveket olvasott, amiért talán joggal szokták Kate Moss ellenpólusaként emlegetni. Utólag ő is elismerte, hogy karrierje alatt egy kissé talán túl sokszor mondott nemet az ilyen-olyan lehetőségekre, utólag már talán megengedőbb lenne magával.

Crawford a munka mellett az anyaságba is bátran belevágott, a Richard Gere-rel való négyéves házasságából ugyan nem született gyereke, a válásuk után azonban az egykor szintén modellként tevékenykedő Rande Gerbernek kettőt is szült: fiuk, Presley Walker 1999 júliusában, az anyjára megszólalásig hasonlító, és szintén a modellpálya felé kacsintgató Kaia pedig 2001 szeptemberében született. “Amikor látod, ahogy a férjedből apa lesz, az iszonyú szexi és csodálatos” – mondta a családalapításról.

Az év elején az újságok arról cikkeztek, hogy a barna MILF a szomszédból ötvenedik születésnapjára visszavonul, és végleg búcsút int a modellkedésnek. Crawford nem sokkal később az Instagramon pontosított: azt írta, a gyerekeinek szinte minden évben megfogadja, hogy idén visszavonul, mert szeretne több időt szentelni rájuk, a családra, a barátokra és az egyéb munkáira, de ha a harminc év alatt valamire megtanította a divatszakma, az az, hogy soha ne mondd, hogy soha.

Szeretek  dolgozni. Az önbecsülés és az elégedettség, amit a munkától kapok, segít jobb emberré és jobb anyává válnom.