Egy három éven át tartó színházi nevelési programot indított el hévégén Szúcs-Bányatelepen a Katona József Színház és az Autonómia Alapítvány. Minden héten érkeznek majd budapesti diákok Szúcsra, a szervezők azt remélik, hogy megnyithatják a szegregátumot, hogy a gyerekek fejlődni tudnak, és bátran és büszkén tudják majd megfogalmazni a céljaikat.
Két óra autózás után érkezünk meg az ország egyik legszebb részén fekvő, Heves megyei Szúcsra, az autóból kikászálódva keressük a Katona József Színház igazgatóját, Máté Gábort, a színészeket és az önkénteseket, de nem nagyon látunk senkit. Rövid telefon után kiderül: rossz helyen járunk, a minket érdeklő program ugyanis Szúcs-Bányatelepen – vagy helyi nevén a Bagólyukban – van, ami Szúcstól még három kilométer.
Egy kis földutcás zsáktelepülés, ahol 24, nagyon rossz állapotban lévő ház sorakozik egymás után. A környéken hajdan virágzott a bányászat, ezek a száz éve épült típusházak a bányászcsaládoknak készültek, később pedig, a háború alatt ide gyűjtötték össze a környéken élő, mintegy kétezer zsidót, és innen indult el deportálásuk. A szegregátumban ma a falu legszegényebb rétege él, többségében romák.
Ide érkezik az elkövetkező három évben, minden egyes héten a Katona József Színház egy színházi nevelési program keretében, az új kezdeményezés címe Eltáv, a programban együttműködő partnerük az Autonómia Alapítvány. A három év alatt többféle színházi nevelési, és közösségépítő programon vesznek részt a szúcsi romatelep lakói a Katona Behívó programjában résztvevő fiatalok, és a programot irányító Végh Ildikó vezetésével.
A projekt végső célja egy Szúcson és Budapesten is bemutatandó közösségi színházi előadás. A heti rendszerességgel zajló foglalkozásoknak azonban ennél sokkal fontosabb, és messzebb mutató haszna van.
A Katona ifjúsági programját, amiből ez a program is kinőtt, Máté Gábor már igazgatói kinevezésekor elindította német színházak mintájára, ennek célja az ifjúság színházba szoktatása és az állampolgári tudatosságra nevelés. „Ami itt történik az ennek a továbbgondolása,
három évnek ugyanis már lehet kellő komolysága. Itt nem arról van szó, hogy valaki egyszer segítséget nyújt, és megnyugtatja a lelkiismeretét, hanem ez valóban egy olyan hosszú program, ami már maradandó eredménnyel járhat”
- fogalmazott a színházigazgató. A Katonának volt már több helyi, szociális programja, de ilyen hosszú még soha.
Helyben hatalmas lelkesedés fogadta a programot, Csóka Sándorné Margó, a Szúcs Községért Egyesület elnöke egyenként járta végig a családokat, hogy elmondja nekik, mit is várhatnak ettől a programtól, és miért érdemes részt venni benne.
Nagyon sok helyi gyereknek nehezen megy a szóbeli kommunikáció, és az iskolában a felelés hatalmas nehézséget okoz neki.
Így, hogy részt vesznek egy színházi programban, megismerkednek olyan fővárosi fiatalokkal, akiknek sokkal nagyobb a szókincsük, ők is jobban tudnak fejlődni, bátrabban tudnak majd fogalmazni” – fogalmazza meg, hogy miért is örül a programnak.
Máté Gábor hangsúlyozta, hogy ebben a projektben nagyon fontos a kölcsönös egymásra hatás, nemcsak a helyi gyerekeknek hasznos a program, hanem a résztvevő fővárosi fiataloknak is, akiknek ezáltal bővül a látókörük.
„Ha elkerülnek a puha és finom Budapestről egy ilyen helyre, az nem csak az ő gondolkodásukat változtatja meg, hanem ezt tovább is terjesztik, ezáltal az egész társadalom gondolkodása szélesedik”.
Szúcs Bagólyukban pár éve svájci támogatással újították fel a helyi közösségi házat, ami annyira bevált, hogy egy nagyon jól működő közösséget kovácsolt a helyiekből. A programhoz tehát, nem a semmiből kellett elkezdeni építkezni, hanem egy egészséges közösségre lehetett alapozni - fogalmaznak a szervezők is.
Az itt élők többsége jól érzi magát, szeretnek itt lakni, nem vágyódnak el feltétlenül, de munka nincs, a település 80 százaléka munkanélküli. Bagólyukban a házak állapota nagyon rossz, sok helyen nincs víz, sem áram, omladoznak a tetők, vizes a vakolat. (A projekttel párhuzamosan az Autonómia Alapítvány a házak felújításában is szeretne segíteni a helyieknek, erről egy másik cikkben számolunk majd be részletesen.)
Egy ilyen szegregátumban hangsúlyozottan fontos szerepe van egy közösségi háznak, a gyerekek gyakorlatilag itt töltik a napjaikat, itt tudnak játszani, kapnak rajzeszközöket, teát, gyümölcsöt, fűtenek, és folyik a víz a csapból. Csóka Sándorné a közösségi ház felújítása kapcsán ismerkedett meg az Autonómia Alapítvánnyal, majd közös gondolkodás következett a polgármesterrel, az alapítvánnyal és a Katona József Színházzal, együtt írták meg a pályázatot egy német szervezethez, amit el is nyertek.
„Olyan projektet akartunk indítani, ami nemcsak egy-két alkalom, hiszen igazán hosszú távú eredményeket, hosszú programmal lehet megvalósítani. Azért is mert itt több munka elérni egy olyan szintre, amire adott esetben pesti fiatalokkal hamarabb elérünk.
Három év múlva úgy tudjuk majd itt hagyni ezt a közösséget, hogy olyan lehetőségeket adunk a kezükbe, amivel igazán élni tudnak
- hangsúlyozza Végh Ildikó. Ez idő alatt egyébként nem csak a gyerekekkel foglalkoznak, hanem workshopokat tartanak az itt tanító pedagógusoknak és szociális munkásoknak, amit fel tudnak használni a saját oktatási intézményeikben. Szorosan együttműködnek az osztályfőnökökkel, hogy lássák, melyek azok a képességek, amelyekben a résztvevő gyerekeknek fejlődniük kell. Jelenleg öt óvódás és 15 általános iskolás vesz részt a programban, és van egy középiskolás csoport is.
„Az a cél, hogy a képességeik fejlődjenek, bátrabbak legyenek és büszkék legyenek magukra. Hogy lássanak olyan lehetőségeket és perspektívákat amiket nem látnának, ha zárva marad ez a telep”
- fogalmaz Végh Ildikó. Ő is azt tapasztalta, hogy a helyiek nagyon nyitottak a programra. „Ha van is bennük tartózkodás, az inkább arra vonatkozik, hogy meddig maradunk itt, hogy komolyan gondolkodunk-e, hogy nem csak pénzt akarunk-e lenyúlni?”
A Katona-klubos fiatalok minden héten eljárnak majd Szúcsra, és havonta egyszer a program összes résztvevője eljön. Mint Végh Ildikó hangsúlyozta, remélik, hogy a résztvevő fővárosiakra nagy hatással lesz ez a három év, és ha esetleg egyetem után olyan pozícióba kerülnek majd, hogy segíteni tudnak, akkor ezt megteszik.
Minden évben készítenek majd egy előadást, amit elvisznek a fővárosba is, meg más romatelepekre, és amiben a felnőttek is kapnak feladatokat, hiszen ők építik majd a színpadot és varrják a jelmezt. De a végső cél Végh Ildikó szerint az, hogy segítséget nyújtsanak a tanulásban a szúcsi gyerekeknek, és megmutassák nekik merre lehet innen tovább menni.
„A színház nagyon jó eszköz arra, hogy ők maguk büszkén tudjanak magukról és a helyzetükről beszélni. Hogy legyen álmaik, és ezeket az álmokat meg is tudják fogalmazni. Ha megkérdezem a kicsiket az álmaikról, akkor mindegyik el tudja mondani, hogy én Messi szeretnék lenni, és Caramel, én tanár, én orvos. Ha megkérdezek ugyanerről a 15-16 évest, akkor ők már nem mondanak semmit.
Egyszer csak elfogynak az álmok, és sokkal közelebb kerül a valóság.
A Katona Eltáv programja várja minden segíteni tudó civil jelentkezését! Az érdeklődők egy ősszel induló civil egyetem keretében, illetve a program kampányában megoszthatják a civil szférában szerzett eddigi gyakorlati tapasztalataikat, illetve alkalmanként szállást biztosíthatnak az Eltáv budapesti eseményeire érkező szúcsiaknak. Az érdeklődők jelentkezését a Katona mostantól folyamatosan várja a vegh.ildiko@katonaszinhaz.hu címen.