A Mentőcsónak Egység Szociopoly című előadása a tíznapos országos színházi fesztivál, a POSZT egyik legizgalmasabb eseménye lehetett volna. Az interaktív társasjátékban a nézők négy, mélyszegénységben élő családot „alakítanak”, akiknek minden keresetét a segély vagy a közmunka jelenti. Az előadás a négy család egy hónapját modellezi: a színészek elmesélnek egy történetet, de ugyanilyen fontosságú az, hogy a „családoknak” folyamatosan dilemmákat kell megoldaniuk. Inkább fizessük ki a villanyszámlát akkor is, ha nem marad pénz ételre? Inkább hagyjuk, hogy kikapcsolják az áramot, de legalább lesz tápszer a gyereknek? Vagy oldjuk meg okosba', és hagyjuk a fenébe az erkölcsi kérdéseket?

A Szociopoly tehát nemcsak azért fontos előadás, mert égető társadalmi kérdéseket választ témájául, hanem azért is, mert mindezt színházi értelemben is újító, izgalmas formanyelven teszi meg, hiszen a döntéseket szó szerint a nézőknek kell meghozniuk, így az átélés sem hasonlítható egy hagyományosabb színházi előadáshoz. 

a fentieket csak az tudja, aki korábban, máshol már látta az előadást, a POSZT off-programja keretén belül meghirdetett előadás ugyanis a közönség távolmaradása miatt elmaradt. A vitaszínházi műfaj miatt legalább nyolc darab olyan nézőre lett volna szükség, akik végig tudják nézni az előadást, hiszen a négy családnak legalább 2-2 fősnek kellett volna lennie, hogy az emberek megbeszélhessék egymással a dilemmák megoldásának módját. De ennyien sem voltunk – és ezt nehéz a nézők vagy a társulat hibájának tartani.

Korábban írtunk arról, mennyi gyerekbetegsége van a tavaly kis híján botrányba fulladt, idén pedig új ügyvezetéssel a megújulást hangoztató fesztiválnak az alkalmatlan helyszínektől kezdve a belvárostól távol eső Zsolnay Negyed erőltetésén keresztül az egyik, kisstílű spórolás miatt elmaradt szakmai beszélgetésig. A korábbi, tavalyig dolgozó szervezőcsapat egy tagja az Indexnek elmondta: ők szívesen segítettek volna az új gárdának, de egyetlen kérdéssel sem keresték meg őket. Sőt, az új csapat olyannyira nem volt tisztában a POSZT körüli, korábbi ügyekkel, hogy – mesélik a Szociopoly alkotói – a meghívó fél lepődött meg a legjobban, amikor a Mentőcsónak társulat jelezte, hogy köszönik szépen a meghívást, de az előadás már tavaly is szerepelt a fesztiválon.

mint az „Alter POSZT!” címen meghirdetett, „alternatív és független” előadásokat bemutató programsorozat többi eseménye is. A műsorfüzetben, amiben látszólag napi bontásban szerepelnek a programok, nincs utalás arra, hogy a honlapon további előadások is megtalálhatóak.

Bár az első napokban valóban sok program volt a Zsolnay Negyedben, mostanra már nem szerveztek a város vérkeringéséből amúgy kieső, tehát csak a célzottan ide érkező vendégekre számítható helyre túl sok előadást, a meghirdetettel ellentétben még a délelőtti szakmai beszélgetéseket is beköltöztették a belvárosba. Úgyhogy valódi, átgondolt közönségszervezés nélkül nemigen lehetett abban bízni, hogy munkanapon délután öt órakor beesik pár néző. 

Harmadrészt a Szociopolyt rászervezték a napi versenyelőadásra: aki a Vígszínház sztárszínészekkel teli produkciójára is oda akart érni, vagy el sem jöhetett a Mentőcsónak bemutatójára, vagy a vége előtt el kellett mennie. Ezért is maradt hoppon a Szociopolyra váró két zsűritag is, aki noha nem a kötelező program része, megnézték volna az előadást. A korábbi program, egy felolvasószínház pedig később ért véget, mint a Szociopoly meghirdetett kezdése. (Információink szerint a szervezők felajánlották, kezdődhetne az előadás a meghirdetettnél korábban.) 

Úgyhogy Fábián Gábor színész szégyenkezéstől vörös fejjel átélte minden színházi ember rémálmát, és lefújta az előadást. „Még soha nem kellett elmondanom ezt a monológot, és sose gondoltam volna, hogy pont egy olyan fesztiválon kell majd megtennem, ahová meghívtak, és fizettek nekünk azért, hogy itt legyünk. Ami így persze tiszta pénzkidobás volt nekik.”

Más kérdés, hogy a szervezők gondoltak a spórolásra is: ahogy Fábián kérdésünkre elmondja, ha már nem tudnak játszani, beülni sem tudnak a versenyelőadásra nézőként, mivel haza kell menniük. A szervezők közölték velük:

A fesztivál új vezetői figyelnek a kritikára, nemrég egy háttérbeszélgetésen mondták el az újságíróknak, mennyit tanultak az eddigi hibáikból. De onnantól, hogy egy színházi fesztivál két, mindent felülíróan legfontosabb rétege – a nézők és az alkotók – maradnak hoppon szervezési anomáliák miatt, nem lehet mit kezdeni semmilyen mentséggel. Mert ez a legrosszabb, ami bármilyen fesztivállal megtörténhet.