A legendák, botrányos történetek, tragédiák és milliárdos árverések helyett a művészetre koncentrál a Nemzeti Galéria kedden nyíló Modigliani-kiállítása. Magyarországon még soha nem volt ekkora kiállítása az olasz festőnek, akinek hosszú nyakú, pupilla nélküli portréit és aktképeit még azok is ismerik, akik nem szeretik a festészetet.
Amedeo Modigliani 36 évet sem élt, mégis ő lett az európai modernizmus egyik legfontosabb mestere. Életében nem sok képet adott el, mindössze egy egyéni kiállítása volt, az is botrányba fulladt. Tavaly viszont egy aktját 170 millió dollárért árverezték el, ami a második legmagasabb ár, amit aukción műtárgyért valaha fizettek.
Modigliani szinte soha nem volt józan, szerette az alkoholt, a kokaint és a hasist is, a kávéházakban az asztalok tetején táncolt, Párizs utcáin meztelenül rohangált. Élettársát, Beatrice Hastingst, akivel egyébként a Louvre-ba jártak szeretkezni, veszekedés közben egyszerűen kilökte az ablakon. (Még szerencse, hogy a földszinten voltak.) Későbbi szerelmét, Jeanne Hébuterne-t a hajánál fogva vonszolta végig Párizs utcáin, de a nő mégis annyira ragaszkodott hozzá, hogy amikor 1920-ban a festő meghalt, nyolc hónapos terhesen kiugrott szülei negyedik emeleti lakásából.
Ezek azok a történetek, amelyekkel a Nemzeti Galéria most nyíló Modigliani-kiállítása nem foglalkozik. A 61 Modigliani-művet bemutató kiállítás egyik célja ugyanis éppen az, hogy a sok legenda, a tragikus élettörténet, a viharos szerelmek, az árveréseken elért rekordárak helyett a közönség foglalkozzon végre a festő képeivel. Azzal, hogy híres portréi és aktképei mellett hányféle műfajban alkotott, milyen lelkesen követte kortársai pályáját, milyen művelt és nyitott gondolkodású művész volt, akit sosem lehetett könyv nélkül látni. Magyarországon még soha nem volt ekkora kiállítása, a képek és a szobrok Párizsból, Bécsből, Amszterdamból, Jeruzsálemből, Philadelphiából, Dallasból és Oszakából érkeztek, nem egy közülük magángyűjteményekből.
A Nemzeti Galéria meglehetősen szűkös helyre beszorított kiállítását öt nagy részre osztották. Az elsőben az olasz festő korai képeit és szobrait láthatjuk. Többek között azt a portrét, amit egyik mecénása, Paul Alexandre öccséről készített. Modiglianinak ugyanis szinte mindig voltak támogatói és műkereskedői. Folyamatosan adott el képeket, még ha nem is drágán, az pedig, hogy csak egy egyéni kiállítása volt, abban az időben nem is számított rossznak. A nyomorgó festő mítosza annak köszönhető, hogy elverte az összes pénzét, és nem annak, hogy nem voltak bevételei – magyarázta a kiállítás egyik kurátora, Kovács Anna Zsófia. A mecénás öccséről készült kép azért különleges, mert a hátoldalát is megnézhetjük. Ezen egy másik festmény, egy aktkép van, ami vagy nem tetszett a festőnek, vagy csak így akart spórolni a vászonnal.
Modigliani eleinte szobrásznak készült, a kiállításon számos ókori egyiptomi, afrikai törzsi hatást mutató szobrát is láthatjuk. Később részben anyagi, részben egészségi okok miatt mégis a festészetet választotta. A képeket könnyebb volt eladni, elkészítésük pedig nem terhelte annyira a beteges művészt. Egyébként főleg építkezésekről, metróépítések helyszíneiről lopta a köveket a szobraihoz.
Külön szekciót kaptak legendás portréi, amiket főleg művésztársairól készített, láthatunk többek között Max Jacob-, Jean Cocteau-, Diego Rivera-képeket, és a kiállítás tisztázza Picassóhoz fűződő viszonyát is. A Modiglianiról szóló regények, filmek szerint féltékenyek voltak egymásra, és ahol tudtak, versengtek egymással. Valójában inkább csodálták egymás munkáit, Picasso például haláláig őrizte Modigliani Ülő sötét hajú lány című képét, amit szintén láthatunk a kiállításon. Modigliani híres portréi amellett, hogy nagyon szépek, elég nyomasztóak is tudnak lenni, hiszen egyik jellegzetességük, hogy nem rajzolt nekik pupillát. Ő azonban úgy látta, hogy alakjai igenis néznek pupilla nélkül is, sőt, „néma életigenlést sugároznak”.
Természetesen külön részt kaptak az aktok is. Modiglianiról az a legenda is járja, hogy ő festett először fanszőrzetet az aktképekre. Az viszont nem igaz, hogy egyetlen önálló kiállítását emiatt pornográfnak minősítették és bezárták, a rendőrök csupán annyit kértek, hogy tegyék egy kicsit messzebb a kirakattól a meztelen nőket ábrázoló képeket. A képek készítésekor egyébként meglepően szemérmes volt, amikor egyik mecénása éppen aktfestés közben kereste fel, nagyon feldühödött, mert úgy érezte, hogy amíg a kép el nem készül, az csak rá és a modellre tartozik.
A Nemzeti Galériában bemutatott aktok közül a Fekvő akt kibontott hajjal a legkülönlegesebb, már csak azért is, mert ez a kép tényleg ritkán látható. Több mint húsz éve vette meg Oszaka városa egy olyan múzeuma számára, ami a mai napig nem nyílt meg. A képet azóta egy raktárban őrzik, az elmúlt 27 évben csak kétszer adták kölcsön európai kiállításra.
Élete utolsó két évét az egyre betegebb festő Nizzában és környékén töltötte, remélve, hogy ettől jobban lesz. Itt a híres művészek helyett ismeretlenekről készített megható portrékat. Néhány csodás kép elkészítéséhez elég, de a gyógyuláshoz már kevés volt az itt töltött idő.
(A Modigliani-kiállítás június 29. és október 2. között, a Magyar Nemzeti Galéria C épületében látható mindennap 10 és 18 óra között.)