Csak magát okolhatja a fogságáért – vallotta meg Theo Padnos, aki 2012-ben esett szíriai fegyveresek fogságába. A 48 éves amerikai szabadúszó újságíró azonban sokaknál szerencsésebb volt: két év után kiszabadult, és filmet forgathatott arról, hogy mi történt vele.

Szeptember végén lesz a cambridge-i, egy héttel később a New York-i bemutatója a filmnek, amelyben Padnos visszatér azokra a törökországi, izraeli helyszínekre, amelyeken keresztül vezetett az útja a fogsághoz. Szíriát azonban elkerülte a stáb.

A török–szíriai határ mentén felidézte a pillanatot, amikor rossz döntést hozott, és megbízhatónak vélt, hite szerint a Szabad Szíriai Hadseregnek dolgozó kísérőivel átlépett Szíria területére – ahol lényegében azonnal elfogták és a CIA ügynökekének gondolva őrizték.

Kísérői valójában az an-Núszra emberei voltak, amely éppolyan saríaalapú iszlám állam megvalósítását tűzte ki célul, mint az Iszlám Állam – még ha azzal nem is volt szoros szövetségben.

„Itt dobtam el az életem. Mintha egy szakadék szélén sétálgatva úgy döntöttem volna, hogy beleugrom. Most, hogy visszatértem, arra gondolok, hogy minek ugrottam egyáltalán” – idézte őt a Voice of America.

Túlélését részben biztosan annak köszönheti, hogy tudott arabul, ismerte az iszlámot, tanult Jemenben és Szíriában is. Állítása szerint bizalmi viszonyt, valamiféle baráti kapcsolatot alakított ki néhány fogvatartójával. 22 hónapos fogsága alatt a fegyveresek 3-25 millió dollár közötti összegeket kértek, de a hivatalos verzió szerint senkinek sem fizettek.

A baráti viszony állítólag egésze az an-Núszra Front egyik vezetőjéig ért, akivel kiszabadulása előtt még együtt is utazhatott.

Filmjének épp ez adja a különlegességét, túl azon, hogy egyáltalán túlélte a fogságot. Olyan emberről van ugyanis szó, aki kívülálló, de mégis ismerője a nyelvnek, a térségnek és kultúrájának – mondta róla a film rendezője, David Schisgall, aki szerint Padnos történetén keresztül az is kiderül, hogy fogva tartói veszélyesek voltak, de mégis emberségesek.

Ezt az üzenetet persze egészen más megvilágításba helyezi a tény, hogy sokan, hasonló helyzetből nem térhettek haza. Még Padnos édesanyja, Nancy Curtis – a Padnos valójában Curtis választott írói neve – is azt mondta, vegyes érzelmei voltak fia hazatérése után, tudva azt, hogy másokat kivégeztek. Padnos egy héttel azután szabadult, hogy az Iszlám Állam lefejezte James Foley amerikai újságírót.

Padnos túlélését még valószerűtlenebbé teszi, hogy 2013 júliusában egy sikertelen szökési kísérleten is túl volt: ekkor cellatársa, Matthew Schrier kituszkolta magát a szűk ablakon, ám Padnost nem tudta keresztülhúzni rajta. Schrier az aleppói épületből kiszökve a város egy részét ellenőrző Szabad Szíriai Hadsereg erőihez jutott, akik Törökországba szállították. Schrier az egyetlen nyugati, aki meg tudott szökni a fogságból. Padnos még további 13 hónapig maradt a fogságban.

Mielőtt könnyedén alávaló gyávaságnak bélyegeznénk a dolgot, érdemes belegondolni, hogy mire számíthat egy társ sikeres szökése után az ott maradó rab, főleg, hogy az elmenekülő pontos leírást tud adni a fogva tartás helyszínéről rengeteg felesleges bonyodalmat okozva a fegyvereseknek, akiknek ilyenkor akár egyszerűbb is lehet likvidálni a megmaradt foglyot. Padnost is újabb kínzásoknak vetették alá, de nem ölték meg.

13 hónappal későbbi kiszabadításának részletei azonban nem ismerhetők meg teljesen. Az bizonyos, hogy a család a katari állambiztonsági szolgálat vezetőjével lépett kapcsolatba. Hivatalosan humanitárius okokból engedték szabadon, nem váltságdíjért.