A szocialista haute couture hazai vezéregyéniségét néhány hete emlegettük már az Indexen egy Fortepan-válogatásban, mint a leghíresebb korabeli Váci utcai divatszalon, a Clara szalon vezetőjét, de Rotschild Klára élettörténete jóval összetettebb ennél.

Hiába született róla több újságcikk is az utóbbi években, a többség számára még mindig csak alig vagy egyáltalán nem ismert a neve. Pedig kevés olyan fordulatos életpálya volt abban az időszakban, min az övé.

A két világháború közötti időszakban családjának (melynek nem volt köze a bankár Rotschildokhoz) három jól menő divatszalonja is volt, melyekből az államosítást követően semmi nem maradt. Ő viszont az ötvenes években mégis kapott egy lehetőséget, újra szalont vezethetett, ahová külföldről is jártak a politikusfeleségek. Sőt, egy idő után még nyugatról is érkeztek vásárolni a Váci utcai szalonjába.

Hogy ezt hogyan érhette el? Egyfelől tehetséggel, másfelől jókor volt jó helyen, és amikor a kezdetben a régi rendszert teljesen lebontani akaró kommunista pártvezetőknek is szüksége lett jól szabott ruhákra, ezért - mint annyi minden más, szakértelmet kívánó foglalkozás esetében - visszanyúltak az annyit szidott Horthy-rendszerhez. 

Rotschild Klára pedig már a háború előtt is ugyanazt csinálta: hiába nem volt semmilyen képesítése, pontosan meg tudta jegyezni az aktuálisan legmenőbb párizsi divatházak új kollekcióit, itthon pedig csak a fotografikus memóriájára támaszkodva legyártatta azokat a ruhákat sokkal olcsóbban, egy nagyon kicsit "pestiesítve' azokat.

Hiába nem tudott se rajzolni, se szabni, se tervezni, azt pontosan tudta, hogyan kell irányítani a maga köré gyűjtött szakembereket, és egyszerűen olyan szeme volt a divathoz, mint senki másnak.

Járt a szalonjába Horthy István menyasszonya és I. Faruk egyiptomi király ugyanúgy, mint évtizedekkel később Kádár János vagy Joszip Broz Tito felesége, ő pedig utazhatott Párizsba, és a szalonját hivatalosan hiába nevezték Különlegességi Nő Ruhaszalonnak, majd később hiába tartozott a Centrum Áruházhoz, gyakorlatilag ugyanúgy a maga ura volt, mint a kommunizmus előtt.

A Magyar Narancs idézi a világhírű Life magazin 1967-es cikkét, melyben csodálkozva ismertetik Christian Dior és Yves Saint Laurent magyarországi megfelelőjét, ahol a legolcsóbb ruha is drágább az egyhavi átlagfizetésnél. És ahol Gábor Zsazsától Psota Irénen és Honthy Hannán át Münnich Ferenc feleségéig számos korabeli híresség is megfordult.

Rotschild Klára életéből ugyanakkor számos részlet ma sem ismert még pontosan: miközben a szülei Auschwitzban haltak meg, a férje, Glücksthal Pál pedig munkaszolgálatosként pusztult el, ő valahogy túlélte a vészkorszakot. Nem világos, mi történt pontosan a szalonjával a háború után, és azt sem tudni, mi történt vele addig, amíg meg nem kapta a maga lehetőségét a kommunistáktól.

Sőt, a halála körülményei sem teljesen tiszták: a 73 éves asszony valószínűleg kiugrott az ablakon a hetedik emeleti lakásából (noha arra vonatkozóan is voltak pletykák, hogy nem önszántából tette). A legvalószínűbb magyarázat az, hogy a begyulladt fogbeültetése okozta pokoli fájdalmakat nem bírta elviselni - a másik alternatíva pedig a kivehető protézis lett volna, de úgy tűnik, ezt a hiúsága nem bírta elviselni.

Ha ön bármilyen módon kapcsolatba került vele, akkor emlékeinek egy készülő kiállítás és könyv is hasznát veheti. Simonovics Ildikó viselettörténész, és a Kiscelli Múzeum kurátora a saját bevallása szerint küldetésének tekinti a divatlegenda emlékének megőrzését, könyvet és egy kiállítást is tervez életművének. Őt ezen az emailen lehet elérni.