Ül a „leköszönő fesztiváligazgató”, tragikus arccal mered maga elé, majd bejön a tenyérbemászó és Tiborcz Istvánra némiképp hasonlító Z. Kaufer Roland, hogy bejelentse: ő a Bánkitó fesztivál új tulajdonosa, és bár ő is liberális gyerek, azért annyira nem kell nyomatni ezt a korrupcióellenességet a fesztiválon.

Ezzel a videóval indult a zenei felhozatal mellett a civil jelenlétre és a társadalmi ügyek felkarolására mindig is nagy hangsúlyt fordító Bánkitó idei kamukampánya.

„A mai Magyarországon láthatóan bármi megtörténhet: nem vagy teljes biztonságban sem te, sem az egzisztenciád, sem mondjuk a kedvenc fesztiválod, mert bármikor besétálhat az ajtón Mészáros Lőrinc, és azt mondhatja,

Köszi, ez innentől a mienk.

Iszonyúan szürreális társadalomban és politikai környezetben élünk, ahol épp csak nem az én pénztárcámból szaladgálnak át az ezresek a strómanok zsebeibe. Ennek akartunk egy fricskával görbe tükröt tartani” – mondja az Indexnek Lukács Áron, a fesztivál egyik szervezője.

Úgyhogy a Bánkitó Facebook-oldalán sorra jelentek meg az olyan videók, amelyeken „Z. Kaufer Roland”, azaz Hajmási Dávid színész különböző olyan dolgokról beszél, amelyek amúgy nagyon nem egyeznek a liberális, egyenlőség- és befogadáspárti, korábban a migrációról, idén a korrupcióról tematikus programot szervező fesztivál szellemiségével. Ráadásul némelyik videón aki nagyon akart, ráismerhetett a Nemzeti Együttműködés Rendszere fontos alakjaira és nagy pillanataira: az egyik videón Mészáros Lőrinc lakomáját idézték meg, a másikon az Orbán Viktorról és becses vejéről készült fotót. 

„Amikor felépítettük a karaktert, végigmentünk az elmúlt évek olyan jellegzetes és sokak által ismert, bár nem a parlamentben megesett, de a magyar politika, közélet és gazdaság működését mégis jól modellező pillanatokon, amiket mindenki jól ismer. Nem véletlen, ha fel lehet ismerni a politika szereplőit és családtagjaikat. Egy olyan alternatív valóságot hoztunk létre, ami azért nyomokban valóságot is tartalmaz” – magyarázza Lukács Áron.

És bár Hajmási Dávid azért úgy játszotta Z. Kaufer Rolandot, hogy még a mai magyar viszonyokhoz képest is elég feltűnő legyen a pofátlansága, a szervezők azt mondják, meglepően sokan hitték el, hogy tényleg új tulajdonos áll a fesztivál mögött. „Gyakran én sem tudom megkülönböztetni a valóságot a kamutól: ha például politikusok három percen belül háromszor mondanak ellen saját maguknak. A visszajelzések alapján úgy tűnik,

viszonylag kevés munkával sikerült olyan jól működő alternatív valóságot létrehozni, amilyet a propagandalapok százmilliós állami megrendelések révén teremtenek.

Úgyhogy innen üzenjük nekik: meg lehet ezt oldani kevesebből is.”

Persze a Bánkitón idén sem csak Z. Kaufer ál-jelenléte utal majd a pajzsra tűzött társadalmi problémára: majdnem annyi civilséggel összefüggő program lesz a fesztiválon, mint amennyi koncert. Sőt, az egész már korábban elkezdődött: a Bánkitó szervezői részt vettek Nem maradunk csendben nevű CEU-tüntetés szervezésében is. A fesztiválon színházi és a civil program is a korrupció közé szerveződik, ott lesz például a TÁP Színház a Korrup Schőnnel, a Dollár Papa Gyermekei a fesztiválra hoz létre előadást a témáról, lesznek beszélgetések, workshopok és társasjátékok, és az összesen 140 ilyen programban részt vesz a TASZ-tól az Amnestyn és az Átlátszón keresztül a Menedékik és a MigSzolig rengeteg neves civil szervezet.

Az állami és az intézményi visszaéléseken kívül szó lesz a hétköznapi korrupcióról és öncenzúráról is (a szervezők a saját plakátjaikat is cenzúrázzák majd, hogy felhívják a figyelmet az utóbbira), már csak azért is, mert bár még el sem kezdődött, a Bánkitó máris belefutott az öncenzúrába. Több promóeseményt szerveztek vidéki városokba, koncertekkel és kapcsolódó beszélgetésekkel. Debrencenbe – ahogy Lukács fogalmaz, „Kósa Lajos felségterületére” – épp egy CEU-val és az állam beavatkozásával kapcsolatos beszélgetést terveztek, de három klub is visszautasította őket, míg a negyedik igent mondott. „Aztán kiderült, hogy csak nem nézték át elég részletesen, mire bólintanak rá: egy héttel a program előtt kezdtek el arról írogatni, hogy nem szeretnék, ha a nevük egy lapon szerepelne a CEU-val, és hogy ők ne is látszódjanak a kiírásban. Durva látni, mennyire működik már a diktatúrákra jellemző önkorlátozás” – állítja Lukács Áron.

Arról pedig, hogy nem félnek-e, egyszer csak tényleg leszól valaki fentről valahová úgy, hogy azt megérezze a Bánkitó is, azt mondja: „Ma Magyarországon kapával-kaszával mennek neki azoknak a civil szervezeteknek, amelyek azt a munkát végzik el, amit normális esetben az államnak kéne. Ilyen körülmények fel kell erősíteni azokat a reflektorokat, amik őket világítják meg, hogy mindenki lássa, miért is fontos mindez. Nekünk pedig minden lehetőségünk megvan erre.

Lehet, hogy az ember fél felemelni a hangját, de ez mindenkinek állampolgári kötelessége.”