Hazel Drew 20 éves volt, titkokkal teli szőke szépség, akinek a gyilkosát sohasem fogták el. Holttestét 1908-ban vetette partra a víz azon a vidéken, ahol évtizedekkel később a kis Mark Frost a nyári vakációkat töltötte. Hiába keveredett gyanúba naponta újabb gyanús figura, se a félkegyelmű fiú, se a munkaadó professzor, se a búskomor nagybácsi ellen nem volt elég bizonyíték. A máig megoldatlan rejtély és a nyomában született kísértethistória bevallottan a Twin Peaks egyik ihletőjévé vált.
1908. július 11-én egy fiatal nő holtteste lebegett a New York állambeli Teal-tó felszínén. Nem úgy, mint a holtában is gyönyörű, legendás fiktív karaktert, Laura Palmert, a 20 éves valódi áldozatot szinte felismerhetetlenné tette a vízben töltött idő. Azonosítani csak a ruhájáról és a fogtöméseiről tudták. Hazel Irene Drew-nak hívták. Ha nincs ő és Mark Frost nagyanyja, a Twin Peaks nem az lenne, aminek ma ismerjük.
Hazel Drew meggyilkolásából előbb megoldatlan bűnügy, aztán kísértethistória lett. Az utóbbi talán akkor született meg, amikor pár héttel később egy borjú beleragadt a sárba, és tehetlenségében visított a félhold mellett. Szerencsétlen borjút pár helyi részeg az elveszett lány lelkének hitte, és fejvesztve menekültek. A kísértethistóriával találkozott a Twin Peaks-t David Lynch-csel együtt megalkotó Mark Frost gyerekkorában, amikor a nyári szünidőket a tóparti Sand Lake közelében, Tabortonban töltötte. Ahogy erről többször is beszélt: apai nagyanyja, Betty Calhoun mesélt neki esténként, elalvás előtt a tóparton meg-megjelenő szellemalakról. A nagymama afféle óvatosságra intő tanmesének szánta a történetet, ahol a tanulság:
ne merészkedj ki éjjel egyedül a fák közé.
"Nagyjából innen jött Laura" - mondta Frost egy 2013-as, kaliforniai Twin Peaks találkozón. A hasonlóságok sora nem is áll meg ott, hogy Hazel Drew és Laura Palmer egyaránt vonzó, fiatal nő volt, hogy meggyilkolták őket és hogy a holttestük vízből került elő.
Ha a "Ki ölte meg Hazel Drew-t?" kérdésre nincs is válasz, a több mint száz évvel ezelőtti bűnügyről elég sokat lehet tudni, leginkább két nagypályás Twin Peaks-rajongónak, a sorozatról podcastet vivő Mark Givens-nek és egy Twin Peaks-könyvet már jegyző David Bushmannek köszönhetően, akik épp dolgoznak a Hazel Drew-esetről szóló könyvükön. A szerzőpáros nemrég a Washington Postban jelentetett meg cikket, márciusban pedig Givens nyilatkozott a brit bulvárlap, a Daily Mail - magához képest - szokatlanul alapos, exkluzív cikkéhez.
Hazel Drew-t 1908. július 7-én látták utoljára élve, négy nappal azelőtt, hogy a holtteste előkerült volna a Teal-tóból. Este fél nyolc körül, olyan erdős résznél történt ez az utolsó találkozás, ami mókusvadászok, horgászok, sátrazók kedvelt terepe volt, de ahol akkoriban kockázatos volt egy fiatal nőnek egyedül járnia éjjel. Forró nyári napok voltak. Drew a beszámolók szerint málnát szedett, amikor elhajtott mellette egy lovasszekér, rajta két férfival. Az egyikük a 35 éves Rudolph Gundrum, a környéket járó szénárus, a másik Frank Smith volt, a helyiek által félkegyelműként számon tartott, farmon dolgozó segéd. Ő ismerte Drew-t, és az sem volt titok, hogy tetszett neki, ami nem túl meglepő: a lenszőke hajú, kék szemű, csinos alkatú nő igazi kisvárosi szépség volt.
Amikor meglátták, Drew üdvözlőleg meglengette kesztyűs kezével a három szilvával és H monogrammal diszített szalmakalapját. Viszonozták a köszönését, és Frank Smith, aki korábban felkéredzkedett a városon keresztül hajtó szénárus kocsijára, fel is világosította Gundrumot: "ő az öreg Drew idősebb lánya". Azután, hogy a szekér eltávolodott, többet nem tudni arról, mi történt Hazel Drew-val.
A holttest boncolásakor a tüdejében nem találtak vizet, tehát nem vízbe fulladt. A halál oka koponyatörés volt, valaki egy tompa tárggyal ütést mért a fejére. A nyaka köré egy vékony szalagot tekert a gyilkosa.
A nyomozás nagy svunggal indult, a helyi sajtó hetekig napi szinten beszámolt az új fejleményekről. Akárcsak Cooper ügynökéknél, itt is gyakorlatilag naponta új gyanúsított került látókörbe, míg végül egy meglehetősen bizarrul változatos lista állt össze a lehetséges gyilkosokról.
Először is gyanúsított lett a szekéren utazó mindkét férfiból, de főleg Frank Smith-ből, aki - azon túl, hogy köztudottan szemet vetett Drew-ra - ellentmondásokba keverte magát a kihallgatásain.
A fiút végül az alibije többé-kevésbé tisztázta, ezért a nyomozók másfelé kezdtek keresgélni, és felfigyeltek az áldozat vérbeli Twin Peaks-karakternek is beillő búskomor nagybátyjára, William Taylorra. A Teal-tó szomszédságában lakott, és egyike volt azoknak, akik partra húzták a holttestet. A nagybácsi nem sokkal korábban özvegyült meg, túl volt addigra egy öngyilkossági kísérleten. Hozzá annyira nem, de a húgához, Minnie Taylorhoz annál közelebb állt Hazel Drew. A 33 éves Minnie volt az, aki a családtagok közül utoljára találkozott vele (legalábbis a nyomozók által ismert körülmények szerint). Ennek ellenére a nagynéni nem volt hajlandó együttműködni a rendőrséggel.
A Hazel Drew-rejtélyt kutató Sand Lake-i nyugdíjas történelemtanár, a városka helytörténésze, Bob Moore a Daily mailnek azt mondta: meg van győződve arról, hogy Frank Smith, a nagybácsi és a nagynéni is jóval többet tudtak, mint amennyit elárultak a nyomozóknak. Egy másik helyi történelemtanár, Ron Hughes, aki jelenleg szintén egy, a gyilkosságról szóló könyvön dolgozik, maga is a nagybácsira és a félkegyelmű fiúra szűkítette le a lehetséges gyilkosok körét. Bármiféle közvetlen bizonyíték hiányában azonban a rendőrök kénytelenek voltak tovább keresgélni.
A lány félig cselédként, félig nevelőként dolgozott egy bizonyos Edward Cary professzor családjánál. A munkaadói a rendőröknek dicsérték, arról beszéltek, mennyire szerették. A nyomozók különösnek találták azonban, hogy Drew épp az eltűnése előtti reggelen mondott fel, normális indok nélkül. Visszajött egy, az unokatestvéreivel töltött hétvégéről, és bejelentette a felmondását, miután a professzor felesége megkérte, hogy mosson ki. Továbblépni ezen a szálon sem sikerült a nyomozóknak.
Hazel Drew valódi Laura Palmer-előkép volt abban az értelemben is, hogy rengeteg különféle kulturális és szociális hátterű emberrel állt kapcsolatban, és nagyon úgy néz ki, hogy az udvarias, rendes lány - ha nem is élt kettős életet, de - tele volt olyan titkokkal, amelyről a családjának, barátainak fogalma sem volt. A nyomozók, amikor náluk kérdezősködtek, mindig azt hallották, hogy Hazelnek nem volt szerelme, se udvarlója, úgy két éve nem igazán foglalkozott férfiakkal, mióta a vőlegénye összetörte a szívét, és lelépett egy barátnőjével.
Aztán mégiscsak tudomást szereztek egy Edwin Knauff nevű fogorvosról, aki állítólag nős létére megkérte Drew kezét. Gyanúsítottként is kezelték az illetőt, de bizonyíték ellene sem volt. És még csak nem is Knauff volt az egyetlen, akihez valamiféle romantikus szál fűzte az áldozatot. A fiatal nőnek bőven lehetett alkalma sok-sok férfival ismeretséget kötni, mert akkoriban Sand Lake élettel teli hely volt vidámparkkal, táborhelyekkel, rengeteg turistával.
Hazel Drew nem sokkal a halála előt betett egy ruhákkal teli utazóbőröndöt a Troy-i vasútállomás zárt tárolójába. Ebben a Jarvis P. O'Brian vezette nyomozók több tucat képeslapot és levelet találtak, a különféle férfiismerősöket ezekben csak kezdőbetűk jelölték. Volt itt a Daily Mail-cikk szerint még egy újságkivágás is, egy értesítés arról, hogy egy bizonyos Edward LaVoie elindult a Tennessee-beli Chattanoogából. A rendőrség és az újságírók azt gondolták, ez akár kulcs lehet a rejtély megoldásához, talán Drew el akart szökni a férfival. De végül nem találtak kettejük közt semmiféle kapcsolatot.
A gyanúsítottak listája időközben kibővült egy mozdonyvezetővel, aki a szóbeszéd szerint titokban találkozgatott a lánnyal és egy Albany-beli milliomossal, Henry Kramroth-tal, aki egy közeli üdülőközpontot működtetett. A helyi fantáziadús pletykák ráadásul arról szóltak, hogy Kramroth-nál állítólag olykor orgiákat tartottak. (Nehéz lenne róla nem Benjamin Horne-ra és a Félszemű Jack-re asszociálni.) Talán az efféle találgatásoknak akart véget vetni a hatóság, amikor kevesebb mint egy héttel a nyomozás megkezdése után az egyik helyi lap közvetítésével megpróbálták lenyomni a kíváncsiskodó közönség torkán, hogy Hazel Drew balesetben halhatott meg.
A korabeli cikk szerint a legújabb teória lényege, hogy egy gondatlanul száguldozó sofőr elgázolta a lányt azon az éjjelen, és ahelyett, hogy vállalta volna a következményeket, betuszkolta a holttestet az autójába, az elhagyott úton elhajtott vele a tóig, és beledobta. Mivel Hazel Drew sérülései nem erre, hanem egyértelműen gyilkosságra utaltak, nem sok mindenkit sikerült meggyőzni.
A nyomozók végül feladták, hogy megtalálják a rejtély valódi megoldását, nem is sok idő, nagyjából egy hónap után. Ahogy Mark Frost magyarázta: Hazel Drew nem prominens család szülötte volt, és akkoriban a női áldozatoknak nem jutott túl sok együttérzés amúgy sem. Frost maga is végzett némi kutatómunkát Sand Lake-ben a Twin Peaks készítésekor, de olyan nagyon mélyen azért nem ásta bele magát az ügybe, inkább az általános benyomásai voltak, amik a háttérből hatottak a Twin Peaks-re.
Önjelölt detektívek persze mindig akadnak, a helyi történészt, Bob Moore-t például egyfolytában hívogatják telefonon, és Sand Lake-ben a Daily Mail szerint már készülnek a Twin Peaks-rajongók áradatára.