A tárlat olyan kortárs művekből válogat, amelyek karakterében megjelennek azok a jellegzetességek, amelyek az autizmus sajátjai is. A június 12-től látogatható kiállításon 8 autizmussal élő fiatal alkotó munkái is megtekinthetőek. A kiállításon résztvevő autizmussal élő alkotók az Autistic Art Alapítvány művészeti programjának keretében alkotnak, a rajzok a program grafikai gyűjteményéből származnak.
Ismétlődő formák, külvilágot kizáró fókusz, a lényegtelen kiemelése a lényegessel szemben – ezek ugyanúgy jellemzőek a kortárs művészetre mint az autizmusra. Az autizmus jellemzően nem művészeti téma. Egy különleges kiállítás keretében azonban most 8 autizmussal élő alkotó mellett olyan kortárs képzőművészek munkáit ismerheti meg a közönség, amelyek tartalmukban, témájukban vagy alkotói módszerükben reflektálnak az autizmusra. Az „Autizmus mint metafora” című kiállítás dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben és a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban tekinthető meg június 12-től.
Az Autistic Art Alapítvány 10 bentlakásos autista lakóotthont támogat, ezek közül 6 otthonban egy különleges művészetterápiás foglalkozás is működik, ahol a fiatalok szabadon rajzolhatnak. Az alapítvány missziója, hogy a Magyarországon autizmussal élő gyermekek és felnőttek életkörülményeit javítsa. Az országban egyedül az Autistic Art Művészeti Program biztosít művészeti foglalkozásokat kortárs művészeti szemlélettel, mely az autista személyek belső világának bemutatását és saját vizuális eszközrendszerük megerősítését támogatja. A művészeti foglalkozásokon születő rajzokat, alkotásokat jótékonysági aukciókon és kiállításokon mutatják be, valamint a kiemelkedő alkotások megjelennek az Autistic Art design divatmárka termékein, sálain, noteszein, pulóverein.
Tarr Hajnalka, a kiállítás egyik kurátora az alapítvány művészeti programjának vezetőjeként kezdte tanulmányozni az autista fiatalok alkotásait.
9 éve, amikor először tartottam rajzfoglalkozást autizmussal élő emberek számára, nagyon meglepődtem azon, hogy a spontán rajzolói metódusuk milyen sok ponton ismerős számomra a kortárs művészetből. Ez egy nagyon izgalmas terület, és ez a kiállítás egy újabb bizonyíték arra, hogy érdemes foglalkozni az autizmus és a művészet kapcsolatával.
A művészek esetében a műterem és az ott izoláltan végzett tevékenység egy saját világ, biztonságát ad, de egyben részlegesen ki is zárja a külvilágot. A műteremben végzett gyakorlatok számtalan művész esetében hasonlóak az autisták önkéntelen működéséhez. Ilyen például a repetitív munkamódszer, a struktúrák, számbeli és téri rendszerek, modulok alkalmazása is.
A kiállítás megtekinthető: