A képzőművészet liberalizációjaként és a lelkes, hiú műkedvelők kihasználásaként is fel lehet fogni az ArtUP 2017 kiállítás ötletét, de az biztos, hogy ha megvalósul, semmi baj nem lett volna vele, a kapitalizmusba legalábbis simán belefért volna. A Lurdy Házba tervezett nagyszabású „nemzetközi művésztalálkozó és kiállítás” alapötlete annyi volt, hogy félretéve a képzőművészetben bevett, minőségi alapú, kurátori válogatást, szabadon, színvonalra, stílusra és minden másra tekintet nélkül

bárki kiállíthatta volna saját műveit, akinek megért pár tízezer forintot, hogy utána elmondhassa magáról, ő olyan művész, akinek már volt kiállítása.

A főszervező Geraldine D. Grandpiere a Facebookon hirdette meg az eseményt, így a műveiket jellemzően a Facebookon is megosztó, azokról különféle művészeti csoportokban beszélgető lelkes alkotók is könnyen belefutottak a lehetőségbe, amiről most, utólag persze már többen azt írják: azért is nem éltek vele, mert „már akkor látszott, hogy kamu”.

Pedig a szervezésbe önkéntes alapon besegítő, a többieknél elismertebb festő, Jávorka Csaba az Indexnek azt mondja: amióta kiderült, hogy elmarad a kiállítás, azon gondolkodik, melyik ponton kellett volna gyanút fognia, de sehogy sem tud rájönni. Úgy véli, vagy mégsem rosszhiszemű dologról, lenyúlásról van szó, legalábbis nem a főszervező részéről, „vagy nagyon tudatosan és profin csinálták”. A keretek tényleg biztatóak voltak: Jávorka mellett több olyan ismert festőt is megkerestek vagy díszvendégnek vagy önkéntes, legfeljebb egy majdani ingyenes standdal jutalmazott szervezőnek, akiknek a neve nemcsak vonzotta a bemutatkozásra vágyókat, de egyfajta garancia látszatát is keltette, igaz, hamisan. „A saját festőtársaink adták meg a rendezvény becsületét, megbocsáthatatlan, aljas dolog volt így kihasználni bennünket” – mondja remegő hangon Jávorka.

De az olyan sztorik is erősíthették a bizalmat, mint az egyik reménybeli kiállítóé, aki kérdésünkre most arról számol be: gondolkodott a részvételen, fel is töltötte egy művét az adott Facebook-csoportba, ami miatt a szervező meg is kereste, szeretne-e kiállítani. De mivel jelezte, nem engedheti meg magának a regisztrációs díjat, előbb részletfizetést ajánlottak fel neki, majd amikor arra is nemet mondott, azt mondták, nem baj, azért így is kiállíthat. Mindenesetre a már csak a Google archívumából előhívható honlap borzasztó helyesírása és stilisztikája nem adott okot a bizalomra, igaz, ilyen alapon elég kevés magyarban lehetne megbízni.

a legolcsóbb kategória egyszerűen annyit tett lehetővé, hogy egy ember maximum négy, maximum egy négyzetméteres képe megjelenjen a csoportos kiállításon, a saját standok ára pedig mérettől függően 60, 80 vagy 100 ezer forint volt, amihez hozzájön még a kiállításokon szokásos katalógus 6 ezer forintos ára. Bár mindennek a kezdeményezés honlapján nem volt nyoma: az Index által megkeresett művészek azt mondták, személyesen, egyesével kapták meg az aláírandó szerződést, amelyben az árak is szerepelnek. Utólag többen furcsának találják, hogy a megadott számlaszám nem egy külön erre a célra létrehozott betét volt, hanem egy G. Noel nevű személyhez tartozott, aki forrásaink szerint a főszervező fia. Az Index birtokába jutott regisztrációs lap ugyanakkor gyanús lehetett volna, ha a jogban jártas festők akartak volna jelentkezni, azon ugyanis szerepelt a „Jelen dokumentum szerződésnek minősül” félmondat annak ellenére, hogy az ég adta világon semmi olyasmit nem tisztázott, amit egy szerződés általában tisztázni szokott, de még formailag sem hasonlított arra.

Szerdán, amikor Geraldine D. Grandpiere egy Facebook-bejegyzésben bejelentette, hogy az elvileg csütörtökön kezdődő kiállítás elmarad, mert „számomra is csak tegnap este derült fény arra, hogy súlyos anyagi problémák léptek fel, amelyeket én nem tudok megoldani egy nap alatt”, az internetről eltűnt a honlap, a helyén csak egy közlemény maradt három nyelven: „Az Artup 2017 Budapest elnevezésű rendezvény a szervezőkön kívűl űlló (sic!) okok miatt elmarad. Az esetleges kellemetlenségekért elnézésüket kérjük, a pénzvisszatérítést mihamarabb megkezdjük.” Grandpiere a Facebookon is azt írta, „a befizetési sorrendben mihamarabb megkezdjük a kifizetéseket”, de eddig egyetlen, kiállítónak készült forrásunk sem mondta azt, hogy kapott volna bármit, arra viszont mindenki panaszkodik, hogy a főszervező elérhetetlen, „pedig látszik, hogy folyamatosan online”, és az egyetlen bejegyzés óta nem kaptak más tájékoztatást semmiről. (Geraldine D. Grandpiere-t mi is kerestük, de a hívás egy-két kicsöngés után megszakadt. Írásban is megkerestük, amint válaszol, frissítjük cikkünket.)

Jávorka – aki a Facebookon azt írta, „reggel óta nyugtatóinjekciókon van” – egyébként május 10-én kilépett a szervezők közül, mert elmondása szerint olyan kevesen jelentkeztek, hogy nem tűnt megvalósítónak a kiállítás, amelynek rentabilitásához nagyjából 3 millió forint befizetésére lett volna szükség, így ő azt mondta Grandpiere-nek, le kell fújni az egészet és vissza kell fizetni a pénzt, „de ő erre nem volt hajlandó”. Azt mondja, miután kilépett, hirtelen elkezdtek özönleni a jelentkezések és a pénz, húsz nap alatt még ötvenen jelentkeztek, de arról nincsenek információi, ez hogy lehet, esetleg agitációba kezdtek-e a szervezők, amire ő nem volt hajlandó. Jávorka hozzáteszi: úgy tudja, a szervezők még a Lurdy háznak is tartoznak, és azt is több vidéki kommentelő állítja, ők a regisztrációval együtt átutalták azt az összeget is, amiért cserébe a szállás megszervezését ígérték nekik, de a szállást végül állítólag nem foglalta le senki. Olyanok is vannak, akik azt állítják, külföldről jöttek volna, és csak a reptéren vették észre a számukra is eljuttatott üzenetet az elmaradásról, és írnak vidéki kiállítók is arról, hogy ők már elfoglalták és kifizették pesti szállásukat, családjukkal együtt.

A helyszínt biztosító Lurdy ház konferenciaközpontját is kerestük, de mielőtt a munkatársuk ránk csapta volna a telefont arra hivatkozva, hogy

nem szabad és nem is akar nyilatkozni”,

annyit volt hajlandó elárulni, őket is meglepetésként érte, hogy elmarad a kiállítás.

A kiállítás ünnepélyes megnyitója csütörtök este hatra volt kiírva, az előkészületek már délben megkezdődtek volna, de ehelyett most ki-ki a feljelentéssel foglalkozhat: posztjában Grandpiere is azt írta, „természetesen” megteszi a feljelentést és „a szükséges intézkedéseket”, bár azt nem részletezte, kit kíván feljelenteni, csak azt, hogy nem ő kezelte a pénzügyeket. Ezen kívül a kiállítók között is volt ügyvéd, aki felajánlotta a szolgálatait a többieknek. De hogy mi lesz abból a tervből, amit az utolsó pillanatban lefújt kiállítás megmentésére ötölt ki az egyik festő, még kérdéses. „Hallottam egy magyar külföldön élő milliomosról aki szokott segíteni a magyar embereken”, írta az egyik pórul járt, mire biztatták, kerítse őt elő.

Igen, Soros Györgyre gondolt.

FRISSÍTÉS:

Cikkünk megjelenése után megkeresett bennünket G. Noel, akinek neve a regisztrációs lapokon/szerződéseken szerepel. Leszögezte:

Nem megszervezett átvágásról van szó, ha így lett volna, nem kötöttünk volna meg több szerződést is,

például a Lurdy házzal. Ha át akarom vágni az embereket, csúnyán fogalmazva nem fogom saját magamat ilyesmivel szarba keverni.” Hozzátette: úgy gondolja, részben a Lurdy házon is múlt, hogy így alakultak a dolgok. Nekik egyébként már, mint elmondta, kifizették az előleget.

G. Noel elmondta: mivel már megkezdődött a rendőrségi eljárás, csak olyasmit mondhat el, „ami ezt nem hátráltatja.” Azt is hangsúlyozta, eddig épp az eljárás miatt nem léphettek semmit, de „amint lehet, szeretnénk és módunkban is áll visszafizetni” a befizetett összegeket a művészeknek, hogy ők „minél kevesebb kárát lássák” az eseményeknek.

(A képek a kiállításra szánt alkotások. Címlapkép: Jávorka Csaba.)