A televíziózás történetének egyik legnagyobb hatású zsenije volt, valódi videóművész, akinek munkássága olyanok számára vált hivatkozási ponttá, mint Chevy Chase, Conan O’Brien vagy David Letterman. Karrierje azonban váratlanul véget ért, miután életét vesztette egy autóbalesetben. Bár a temetése szerény volt, koporsóját olyan hírességek vitték, mint Frank Sinatra vagy Dean Martin.
Ernie Kovacs azt vallotta, hogy a hosszú élet titka egy jó gőzfürdő, némi brandy, az egész éjszakákon át tartó munka, valamint napi húsz szivar. Ám hiába ragaszkodott szigorúan a bölcseletéhez, mégsem élt meg matuzsálemi kort. Mindössze 42 éves volt, amikor elhunyt egy tragikus autóbalesetben, élete így épp a pályája csúcsán ért véget.
A Pulizer-díjas tévékritikus, William A. Henry III (Boston Globe, Time) azt írta róla: “Kovacs több volt, mint egy hiszékeny, önáltató bohóc. Ő volt a televízió első jelentős videóművésze. Ő volt a tévé első szürrealistája, a legbátrabb és legkreatívabb írója. Ő volt az első és talán egyetlen szerzőegyénisége. És egy géniusz volt. Kereskedelemből vett magyarázattal élve a géniusz az a vállalkozó, aki új módot talál, hogy pénzt keressen. Kovacsra sosem illett ez a leírás. Kovacs zsenialitása a művészet birodalmában rejlik. Ott az a géniusz, aki a közönséget arra sarkallja, hogy a világot egy új módon lássa.”
Kovacs igazi úttörő volt, és akkora géniusz, hogy a nézők nem is mindig tudtak mit kezdeni a munkásságával. Barátja, Jack Lemmon (A legénylakás, Van, aki forrón szereti, A szomszéd nője mindig zöldebb) egy alkalommal azt mondta: Kovacs mintegy 15 évvel a közönség előtt járt, ezért nem tudták befogadni, a nézők még egyszerűen nem álltak rá készen.
Ernest Edward Kovacs már nem Magyarországon született, hanem New Jersey állam fővárosában, Trentonban, 1919 januárjában. Apja, Andrew Kovacs (eredetileg: Kovács András) 13 éves volt, amikor az Egyesült Államokba érkezett családjával, majd szivarozgató felnőttként sok helyi szívébe belopta magát gyakori tréfálkozásaival. Andrew Kovacs rendőrként kezdte pályáját, majd vendéglátós lett, később pedig szeszcsempészként is működött a tilalom idején, ami annyi pénzt hozott a család konyhájára, hogy egy ideig azt is megengedhették maguknak, hogy a város egyik előkelő részében egy 20 szobás kastélyba költözzenek.
A jómód azonban nem tarthatott, és nem is tartott örökké, a nagy gazdasági világválság idővel Kovácsékat is nehéz helyzetbe sodorta. Ernie állítólag rettenetes tanuló volt, imádott viszont szerepelni, a társait pedig szívesen szórakoztatta viccekkel, így került végül a színjátszás közelébe, ám a tanulmányai idején annyira le volt égve, hogy a moziban csak a B-kategóriás filmekre volt pénze, azok viszont elég nagy hatással voltak a humorára, ami a későbbi munkáiban is visszaköszön.
Kovacs közben olyan súlyosan megbetegedett, hogy orvosai azt hitték, meg sem marad, ám amíg ágyhoz volt kötve, addig sem hagyta el magát: előszeretettel nevettette meg orvosait és a többi beteget a kórházban, illetve a rádiónak köszönhetően elmerült a komolyzenében, ami aztán az egész életét végigkísérte. Miután kiengedték, szivarkereskedőként kezdett el dolgozni, aminek köszönhetően ő maga is szenvedélyes szivarfogyasztóvá vált. Mindezt nem sokkal azután, hogy hosszú hónapokat töltött kórházban tüdő- és mellhártyagyulladással.
22 évesen aztán az egyik helyi rádió, a WTTM lemezlovasa és bemondója lett, aminek köszönhetően a neve ismertté vált az egész városban, valamint annak környékén is. Szokatlan, újszerű bejelentkezéseire hamar felfigyeltek a hallgatók. Nem csoda, hiszen olyan is előfordult például, hogy egy pilótafülkéből köszönt be a rádióhallgatóknak, miközben épp repülőleckét vett. Ezalatt az egyik helyi színház színésze lett, valamint rendezett is, sőt, az egyik városi hetilapban saját rovatot kapott.
Kovacs kilenc évet töltött a rádiónál, majd 1950 januárjától betört a tévébe is, ahol aztán kibontakoztathatta a tehetségét. Első műsora a Pick Your Ideal volt, majd ő lett a Deadline For Dinner és a Now You're Cooking műsorok arca is, amelyekben helyi séfeket interjúvolt meg. A Three to Get Ready 1950 novemberében startolt, és ez volt az első rendszeresen jelentkező reggeli műsor a tévében (és nem csak Philadelphiában), ami több mint egy évvel megelőzte az NBC Today című reggeli adását. Kovacs ebben már brillírozott rendesen, például amikor odakint szakadt az eső, a stúdióban pedig pedig épp az időjárás-jelentést vették fel, Kovacs egy létra tetejéről locsolta a munkáját végző időjóst. De szívesen mozdult ki a stúdióból is: előfordult, hogy gorillajelmezben rohant keresztül az egyik philadelphiai éttermen, meg olyan is, hogy egy építkezés helyszínére kalauzolta el a nézőket, ahol az egyik gödörről azt állította, annyira mély, hogy átszeli a Földet, és Kínában ér véget, és ekkor váratlanul felbukkant a képernyőn egy kínai, mondott néhány szót a nyelven, majd eltűnt. Nagyon fontos, hogy mindezek élő adásban, mindössze heti 15 dollárból valósultak meg.
Ahhoz képest, hogy soha nem élt Magyarországon, Ernie Kovacs egész jól beszélt magyarul, amire jó példa az alábbi jelenet, amelyben egy Molnár Miklós nevű fokhagymazabáló szakácsot alakít, aki elmagyarázza, hogyan kell kolbásszal töltött csirkét készíteni. Hát így:
A bort vedelő Molnár Miklós karaktere egyébként többször is visszatért, például ebben a jelenetben, Buffalo Miklosként.
Ernie Kovacs 1945 augusztusában vette el első feleségét, Bette Wilcoxot, akitől két gyermeke született: Bette (az anyja után) és Kippie. Miután hét évvel később elváltak, a lányok a korban szokatlan módon az apjukhoz kerültek, mert a bíróság az anyjukat mentálisan labilisnak találta. A nő viszont ezt nem hagyta annyiban, ezért váratlanul elrabolta a gyerekeket, majd Floridába szökött velük. A hosszú és költséges keresés végül eredménnyel járt, így a lányok újra az apjukhoz kerültek. A történet csaknem harminc évvel később filmet is inspirált, az Ernie Kovacs: Between the Laughter című életrajzi drámát 1984 tavaszán mutatták be, forgatókönyvírójának, April Smithnek pedig egy Emmy-jelölést hozott. A gyerekeiért küzdő Ernie Kovacsot egyébként a Jurassic Park-filmekből és A függetlenség napjából ismert Jeff Goldblum játszotta, aki egyébként Wes Anderson Grand Budapest Hoteljében is egy Kovácsot alakított.
A tévés 1951-ben ismerte meg második feleségét, Edie Adamst, akivel egyik saját műsora, a Three to Get Ready hozta össze.
Bárcsak azt mondhatnám, hogy én fedeztem fel őt, de a műsor csak névlegesen volt az enyém, valójában a producer döntött mindenről. Később mondanom kellett valamit, úgyhogy azt mondtam neki: házasodjunk össze!
A tévés úttörő igen sajátos nézeteket vallott a házasságról, egy alkalommal viccelődve azt mondta: "Ha egy nő pokollá kívánja tenni egy férfi életét, nem kell hosszú, bonyolult terveket szőnie, elég, ha hozzámegy feleségül."
Adams pedig tényleg hozzáment, igaz, előbb némi időt kért, hiszen a terv szerint hat hétre Európába utazott, ami épp elegendő időnek tűnt arra, hogy végiggondoja a döntését. A nő azonban mindössze három nap után úgy döntött, hogy megszakítja az utazást, és igent mondott. A pár 1954 szeptemberében kelt egybe Mexikóvárosban, ahol New York századik polgármestere, William O'Dwyer adta őket össze (aki 1946-tól 1950-ig volt hivatalban), méghozzá spanyolul, és bár a nyelvet sem a menyasszony, sem a vőlegény nem ismerte, O'Dwyer megnyugtatta őket, hogy csak annyit kell válaszolniuk minden kérdésre, hogy "Sí".
Adams egészen Kovacs 1962-es haláláig a férjével maradt. “Úgy bánt velem, mint egy kislánnyal, és imádtam! Női felszabadulás, légy átkozott!” – mondta egyszer viccelődve az asszony a házasságukról. Egyetlen közös gyermekük, Mia Kovacs mindössze hároméves volt, amikor az apját elvesztette. A lány Kovacs halála után húsz évvel, 23 éves korában, szintén autóbalesetben hunyt el.
Ernie Kovacs egy autóbalesetben hunyt el Los Angelesben, 1962. január 13-án, a hajnali órákban. A tévés egy újszülöttköszöntő partiról tartott hazafelé, miután egy másik tévés sztár, Milton Berle épp akkoriban fogadott örökbe egy kisbabát feleségével. (A szervező Billy Wilder, A legénylakás és a Van, aki forrón szereti rendezője, írója, illetve producere volt.) Kovacs a szakadó esőben elvesztette uralmát a jármű felett, a Chevrolet pedig egyenesen egy villanyoszlopnak csapódott. Szinte azonnal életét vesztette. A legenda szerint holtteste mellett egy meggyújtatlan szivar hevert, ami miatt sokan arra következtettek, hogy káros szenvedélye okozhatta a balesetet.
Temetésekor Kovacs koporsóját Frank Sinatra, Dean Martin, Mervyn Leroy, a bulit szervező Billy Wilder, az Ernie Kovacs Showból ismert Joe Mikolas és a cikkben már említett Jack Lemmon vitte – a baleset után ő azonosította a holttestet is, mivel a váratlanul megözvegyült Adams képtelen volt rá. Kovacs kérésének megfelelően a szertartás szerény volt, és olyanok vettek rajta részt, mint Buster Keaton, Kirk Douglas, James Stewart (Az élet csodaszép, Hátsó ablak), Charlton Heston (Ben Hur, A majmok bolygója), Groucho Marx és az újdonsült apuka, Milton Berle.
Kovacs hatása óriási volt, nélküle nem lenne ugyanaz a Szezám utca, a Monty Python, Max Headroom figurája és a Flight of the Conchords sem, de pályájuk során olyan nevek hivatkoztak rá, mint Chevy Chase, Conan O’Brien vagy David Letterman. Abban nagyjából mindenki egyetért, hogy Ernie Kovacs volt az amerikai televíziózás egyik legviccesebb, legeredetibb figurája, egy igazi zseni, aki imádta a spontaneitást, bátran kísérletezett a különböző effektekkel, technikákkal, trükkökkel, valamint olyan gegekkel, amelyek még akár évtizedekkel később is visszatértek a televíziózás történetében. Például amikor Eugene nevű figurája ebédelni készül, és kiveszi az elemózsiáját az uzsidobozból, akkor azok megmagyarázhatatlan módon az asztal túlsó végén ülő ember ölében landolnak. Hogyan kivitelezte ezt Kovacs? Természetesen a döntött kamera és díszlet bevetésével, ami ma már csak egy megmosolyogtató trükknek tűnik, de a korban radikális újdonságnak számított, Kovacs előtt nem találkozhattak ilyesmivel a tévénézők. Kovacs pedig mindent bevetett a szórakoztatásukért, egy alkalommal állítólag még egy jaguárral is megbirkózott élő adásban.
Hogy Ernie Kovacs zsenialitását valóban megértsük, érdemes megnézni legalább egy részt valamelyik műsorából. Korai tévés munkáinak zömét élőben sugározták, és az aktív évei számához képest csak viszonylag kevés felvétel maradt utána, Kovacs halála után az özvegye a szívéhez is kapott, amikor megtudta, hogy a szalagokat, amelyek a férje munkáit őrizték, rendszeresen törölték, hogy aztán később újrahasznosítsák azokat.
Kovacs megmaradt felvételeiből aztán idővel kiadtak egy válogatást, ami VHS-en és DVD-n is megjelent, majd 2011-ben megjelent a hatlemezes The Ernie Kovacs Collection, egy évvel később pedig ennek folytatását is piacra dobták. Kora tévékritikusai egyenesen imádták Kovacs zabolátlanságát, zsenialitása előtt pedig máig fejet hajt a szakma, így ez a néhány gyűjtemény tényleg a legkevesebb, amit tehettek az emléke gondozása érdekében. Bár a nézők nem mindig tudtak mit kezdeni a poénjaival, az idő végül mégis őt igazolta. Ahogy az a legtöbb géniusz esetében történni szokott.