Az internet odáig volt a jóképű brazil szörfösért, Eduardo Martinsért, aki hosszú évekig küzdött a leukémiával, majd amikor felépült, beleszerelmesedett a fényképezésbe, és fotósként járta be a világ több háborús övezetét is. A vonzó történet több mint 120 ezer követőt szedett össze az Instagramon, a képeket pedig lehozta például a Wall Street Journal, a Vice és a BBC is.

Egyetlen probléma volt csupán Martins sztorijával: hogy kamu az egész. Ahogy a Guardian cikkéből kiderül, Martins (vagy egy magát annak hívó csaló) ellopta egy brit szörfös, Max Hepworth-Povey képeit, és a sajátjának hazudta a jóképű fickó arcát, majd más fotósok munkáit is ellopta, és a saját munkáiként tüntette fel azokat. Hogy nehezebb legyen leleplezni, a lelopott képeket gyakran megtükrözve töltötte fel az internetre.

Martins Instagram-profilja azóta már nem elérhető, az általa feltöltött képeket pedig közben a Getty Images is eltávolította. Miután leleplezték, egy vele korábban interjút készítő újságíró megkereste a botrány miatt, amire még írt egy utolsó üzenetet, majd végleg eltűnt.

Ausztráliában vagyok. Úgy döntöttem, hogy egy évet egy furgonban töltök, elszakadok mindentől, az internettől is. Nyugalmat szeretnék. Találkozunk, ha visszatértem. Nagy ölelés.

A szerző, Fernando Costa Netto korábban egy brazil szörfös magazin, a Waves számára készített interjút vele, de további tervei is voltak a képekkel: kiállítást szeretett volna rendezni Eduardo Martins munkáiból. Az újságíró júliusban készített interjút a fotóssal ("fotóssal"), amelyben azt állította, hogy 18 éves korában állapítottak meg nála leukémiát, amelynek kezelése hét évig tartott, a kérdésekre pedig épp Moszulból válaszol, korábban pedig Aleppóban sebesítette meg egy lövedék.

Martins több brazil újságírónővel is felvette a kapcsolatot, akikkel aztán az Instagramon csetelt. Egyikük, a Sao Paulo-i Renata Simões épp egy szörfös projekt miatt fordult hozzá, amelynek a Gázai övezet ad otthont, a fotós azonban sosem hallott erről. Az újságírónak ez vált gyanússá, hiszen Martins korábban azt állította, hogy jól ismeri a térséget.

Egy másik alkalommal egy Sao Paulo-i fotós, Nina Keller interjúvolta meg, akinek Martins úgy próbált imponálni, hogy azt állította: nem félt a háborútól, csak a ráktól. Keller sosem találkozott Martinsszal, ő azonban rendszeresen küldött neki üzeneteket, sőt, még virágot is. Egy másik Sao Paulo-i fotós a Guardiannek beszélt arról, hogy Eduardo Martins képei között nem talált összefüggést vagy hasonlóságot, miközben a legtöbb fotós általában saját stílusban alkot, számára így egyértelmű volt, hogy a fényképek különböző forrásokból származnak.