Az, hogy most ősszel visszatérsz a képernyőre, nehéz döntés volt? A Hír TV akarta így, vagy te?

Nem volt nehéz egyáltalán. Amint kiderült, hogy teherbe estem, ami körülbelül egy éve volt, azonnal tudtam, hogy vissza szeretnék jönni szeptemberben. Ha tervezem, sem alakulhatott volna szerencsésebben, nyár elején szültem, nyáron amúgy is leállás van, eltelik három-négy hónap, amiről azt gondoltam, hogy az már sima ügy, vissza lehet jönni. Nem biztos, hogy első gyereknél is így érezném, de a másodiknál már igen. 

A másik pedig, hogy az első gyerekemnél is hathetes korában éreztem, hogy menni akarok, és csinálni akarom. A legrosszabb énem jön elő belőlem, ha nem csinálhatom. Az irigy, a rettenetes, aki figyeli, hogy de jó a többieknek, ezt én is meg tudnám csinálni. És azzal nem lehet együtt élni, az a házasságom végét jelentené. És az én végemet is. Úgyhogy bejelentettem, hogy jönni akarok, és nyitottak voltak rá. A köztévéhez képest ez nagy változás, ott ezt arra használták, hogy menjél csak el gyesre, aztán majd magadtól elmész a tévétől is. Itt meg az első kérdés az volt, hogy jó, de hogy csinálunk baba-mama szobát.

Azt nyilatkoztad erről, hogy úgy érzed, magyarázkodnod kell amiatt, nyolc hónapos terhesen még dolgozol, és ősszel visszajönnél. Kiknek kellett magyarázkodnod?

Nagyon sok a beszólás. Nyilván szemtől szemben nem, úgy inkább a csodálkozó tekintetek mennek, hogy tényleg, máris? De sok, főleg névtelen kommentelőtől az ember megkapja, és most is meg fogom kapni, hogy négy hónapos gyerek mellől hogyan merészelek dolgozni menni. Azt már megkaptam, hogy miért kell kilenc hónapos terhesen műsort vezetni. Kedden még forgattunk, szombaton megszületett Jakab Simon. Ezt nem így terveztük, kicsit korábban jött, de mindegy. Sokaknak ez furcsa és idegen, de én vekerdysta vagyok ebben, a gyereknek akkor jó, ha az anya jól érzi magát. És én jól érzem magam. Egyetlen egy dolog van, hogy mindig meghízom, ha terhes vagyok. És az nem kellemes, hogy beszólnak, hogy miért híztál meg terhesen. A nőknél még mindig az a fontos, főleg, ha képernyőn vannak, hogy hogyan néznek ki, és nem az, hogy mit kérdeznek. 2017-re ezen akár túl is lehetne lenni, de nincs még túl rajta a magyar társadalom.

Feltűnt, hogy szinte minden kommentre reagálsz a hivatalos Facebook-oldaladon. Még a trollkodásra is, a személyeskedő sértegetésekre is. Valaki azt írja, hogy Alinda egy liberális buta liba, erre te válaszolsz neki. Ennek mi értelme?

Volt olyan is, hogy csak annyit kaptam, mondjuk ezt magánüzenetben, hogy maga egy ostoba picsa. Erre azért nem reagáltam.De a többire miért ne? A Facebook-oldalamat úgy kezelem, hogy az az én nappalim. Ha oda bejön valaki, és mond egy ilyet, reagálok rá. Ugyanezt más nyilvános fórumon már nem teszem meg. Azért van olyan, hogy kitiltok valakit, ha huzamosabb ideig személyeskedik. De vannak olyan levelezőpartnereim, akik nézik a műsort, vállaltan máshogy gondolkodnak, mint én, sok mindenben nem értünk egyet. Nem állítom, hogy mindig közös nevezőre jutunk, de vannak, akikkel tisztelettel tudunk beszélgetni. Ezért nem zárok ki senkit eleve, az más kérdés, hogy kevesen vannak, akik minősítő jelzők nélkül képesek kommunikálni.

A minősítő jelzők miatt írtad egy kommentelőnek, hogy pont ezért lettél aktívabb közéletileg, ebből van eleged. Hoztál egy tudatos döntést, hogy mostantól kevesebb művészettörténész és több aktuálpolitikához köthető vendég?

Politikai újságíróként indultam, aztán mentem a kultúra felé. Mindig is érdekelt a közélet, de amikor a Zárórát csináltam a köztévén, kihagytuk belőle a közéletet, mert azt gondoltam, hogy ez ettől közszolgálati.

Nem feltétlenül azon a szinten, hogy Rogán Antalra mit felel Botka László, hanem hogy mi van az oktatással, mi van a kompromisszumainkkal, mi van az újságírással, mi még tényleg a hatalmat ellenőrizzük, vagy már egészen mást csinálunk? Nem akarom már kihagyni ezeket a kérdéseket. És azt látom, hogy a vendégeim sem, aki ki akarja hagyni, az el sem jön.

Ők sokan vannak? Korábban azt mondtad, hogy van egy listátok azokról, akik nem hajlandóak eljönni. Azért nem jönnek, amilyen a Hír TV most, vagy azért, amilyen a G-nap előtt volt?

Volt egy ilyen lista két éve, amikor elkezdtük, nyolc-tíz név volt rajta. Ebből öt már eljött, és van, akiről tudom, hogy most már jönne. De például Alföldi Róbert nem fog eljönni ebbe a műsorba, és nem miattam, mi szomszédok voltunk, jóban vagyunk. De azt mondja, hogy őt annyira megbántotta a G-nap előtti Hír TV, hogy egyszerűen nem akarja semmilyen szinten legitimálni ezt a csatornát. Nyilván én vitatkozom vele, azt mondom, hogy a tévé sokat változott, hiteles emberek jöttek, egészen más a hangnem. De nem tudok mit kezdeni a személyes sértettséggel, meg kell értenem. Évente négyszer feltesszük neki a kérdést, hogy jön-e, és ő évente négyszer elmagyarázza, hogy miért nem.

Mostanában amúgy átalakult a visszautasítás. Pont ma ért egy csalódás, egy nagy színészegyéniség, akit régóta hívtunk, de mindig drámai hangú telefonhívásokban kért meg, hogy még várjak, mert most túl érzékeny, most hagyta el a színházát. Ma azt mondta, hogy most ment le róla egy porté az m1-en, és nem gondolja, hogy szerencsés lenne még egyszer elmondani ugyanazt. Én ezt ócska, szar, gyáva érvnek tartom.

És olyan is van, aki egyenesen közölte, hogy letiltották a minisztériumból, még arra is adott ötletet, hogy hívjam meg egy másik minőségében, úgy nem tudják letiltani. Ezek nem totál kádárista reflexek?

Az el nem jövők közül egyvalaki, Hosszú Katinka nagyon becsípődött neked. Többször említetted mindenféle fórumokon, hogy mennyire gáz, hogy nem ad interjút. Miért pont ő?

Mert közéleti állásfoglalásokat tesz, véleményt formál, de nem válaszol az erre irányuló kérdésekre. És ez nem korrekt. Nagyon régóta hívjuk, és mindig van valami kibúvó, hogy miért nem jön. Nem muszáj közéleti szerepet vállalni, és akkor mondhatja, hogy nem akar beszélni, mert ő egy sportoló, és sportolni szeretne. És nem csak arról van szó, hogy hozzám nem jön, egyáltalán nem ad olyan interjút, ahol kellemetlenebb kérdéseket kaphat. Sokáig védtem a támadásoktól, amikor azt mondták róla, hogy nem is ő írja a szövegeit, nem ő találja ki azokat, amikkel előáll. Azt mondtam, hogy micsoda macsó szemlélet, hogy nem hiszitek el, hogy van egy vagány csaj, aki beleáll, és kimondja. De az nincs rendben, hogy előkerül egy hír, hogy miatta nem tudnak mások úszást oktatni az állam által építtetett uszodában, és erről nem lehet beszélni vele. Azzal együtt mondom ezt, hogy fantasztikus, amit sportolóként művel.

Abba belemész, ha valaki bizonyos feltételekkel jön csak el? Hogy mondjuk politikáról vagy magánéletről nem kérdezheted?

Azt a kompromisszumot meg tudom kötni, hogy a magánéletet ne érintsük. De bármilyen más tiltást nem. Baán László például azt mondta, hogy szívesen jön, de arról nem beszél, hogy Habony Árpád megkapta a Szépművészetit az esküvőjére. Erre azt mondtuk, hogy ilyen nincs. Minden kérdésre lehet azt mondani, hogy erre nem akarok válaszolni. De hogy meg se kérdezzem, az az én cenzúrázásom, és abba nem mehetek bele.

Amikor Kiss Tibi, a Quimby énekese elmondta a műsorodban a varangykirályos verset, sejtetted, hogy ekkora ügy lesz belőle?

Azt tudtam, hogy ez nagyon erős, és meg is lepett, mert nem következett a beszélgetésből egy ilyen robbanás. Tudtam, hogy körbemegy majd a médiában, de nem tudom, jó-e, hogy így történt. Sosem célom, hogy aki szemben ül velem, és bevállal egy ilyet, rosszul jöjjön ki belőle. És tudom, hogy neki rossz volt, napokig rossz volt, de aztán helyreállt a világ rendje. Újságírószemmel tök izgalmas, hogy így történt, de ha a humánus énemet nézem, akkor meg nem biztos, hogy jó. Azóta többször előfordult, hogy erős dolgok hangzottak el, és pont a Tibi esete miatt a promóba nem vágtuk be. Mert nála már a promóból botrány lett, még meg sem nézték a műsort. Kivágni semmit nem lehet, hiába érkeznek ilyen kérések egyre többször, de azt megteszem, hogy nem hirdetem vele a műsort. Aki látja, látja, aki nem, az csak emiatt ne nézze meg.

Mit csinálsz, ha valaki azt kéri, hogy vágjatok ki valamit?

Tavaly májusban nagyon komoly veszekedéseim voltak emiatt. Két vendéggel is eljutottam oda, hogy le akarták tiltani az adást, de ezt nem tehetik meg. Az adásban válaszoltak a kérdésre, aztán utólag próbálták volna kozmetikázni.

Ezek valóban olyan súlyos dolgok voltak, amilyennek ők érezték?

Az egyik igen. Egy művész úgy érezte, hogy politikai állásfoglalásra kényszerítem, holott csak a menekültekről kérdeztem, lévén ő maga nem magyarországi születésű. Nagyon sérelmezte, mondván, hogy ő nem beszél politikáról. Ez is a félelemről szól, hogy ha véletlenül megnyilvánulok, és a menekültekkel szimpatizálok, akkor engem kiköp a rendszer. A másik indokolatlanabb túlreagálás volt.

Gundel Takács Gábort szinte a teljes adásidő alatt arról faggattad, hogy miért maradt olyan sokáig az általa is vállalhatatlannak tartott köztévén. Ez a vita régóta megy más közszereplők, például Hajós András, Tilla vagy most Stohl András kapcsán, hogy szereplésükkel hitelesítik a csatornáikat, még akkor is, ha nem politikai műsort vállalnak, és ők is problémásnak tartják mondjuk a Tényeket. Ebben ennyire kérlelhetetlen vagy?

Nehéz ügy ez. Az, hogy fontos-e nekem, hogy a műsorom előtt és után mi történik abban a tévében, megosztó kérdés. Csomóan azt mondják, hogy nem fontos, az én szabadságom adott. Ez végül is akceptálható, másfelől meg ezek felelős emberek, és igenis ők hozzák a nézőket az előttük meg az utána következő műsoroknak. Nekem ez fontos, ha a Hír TV-ben azt látnám, hogy a hírek ilyenek vagy olyanok, akkor azt kellene mondanom, hogy ezt nem vállalom. De meg kell értenem az egyéni helyzeteket. Még mindig vannak tisztességes újságírók az Origónál például. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányan, de vannak. Mert van olyan, hogy családom van meg lakáshitelem, és nem ugrok a semmibe.

A Gundel Takács-interjú után támadtak azzal, hogy milyen alapon kérsz számon valakit, amikor te is egy oligarcha, Simicska Lajos tévéjénél dolgozol.

Úgy, hogy

Ha én nem adtam volna interjúkat, amikor a Hír TV-hez igazoltam, vagy azt mondtam volna, hogy a simicskás kérdésekre nem reagálok, akkor tök jogos lenne ez a felvetés. De vállaltam, megtettem, beleálltam a döntésbe. Ezt várom másoktól is, mondják el, hogy mit miért vállalnak. Én el tudom mondani, hogy miért vállaltam. Átgondoltam, hat hónapon át gondolkodtam rajta, kialakult véleményem van róla.

Szerinted médiaháború van, ahogy korábban is volt már, vagy azoknak van igazuk, akik szerint itt semmilyen háború nincs, az egyik fél próbálja betartani a szakmai szabályokat, a másik meg régen felrúgott minden létező szabályt?

Szerintem médiaháború van, és nem gondolom, hogy mindkét fél betartja a szabályokat. A média próbálja megvívni azokat a harcokat, amiket a politikusok ide projektálnak. Az a személyeskedés, ami a médiában zajlik, nonszensz. A média önmagával van elfoglalva. Magamról is olvastam olyasmit, egy zárt csoportból küldte át valaki, ami ha kikerülne onnan, hitelrontási per lenne belőle. Teljes hülyeség, minden eleme rágalom. De egy zárt csoportban beszélnek rólam, keresik, hogy hol van rajtam a fogás, azért, mert nem vagyok értelmezhető a NER-ben, amiben ők dolgoznak. Számomra ismeretlen emberek vannak ezzel elfoglalva, ami nagyon megtisztelő és nagyon ijesztő. Szóval háború van, és nem állunk nyerésre.

Kik nem állnak nyerésre?

Akik nem propagandistái a rendszernek.

És ebben a helyzetben lenne értelme a vitának? Szívesen látnád a műsorodban Andy Vajnát, Kökény-Szalai Vivien TV2 hírigazgatót vagy az Origo vezetőjét?

Vajnát igen, Kökény-Szalait nem. Az a különbség, hogy Vajna letett valamit az asztalra korábban. Ő egy tulajdonos, ami fontos státusz. De az, hogy egy alkalmazott, egy hírfőnök hogyan hamisít híreket, nem elég egy beszélgetéshez. Az Origo tartalomigazgatóját viszont hívtam többször is, mögötte van újságírói teljesítmény korábbról, például a Kulcsárról írott könyv, de nem jött el. Az egy nagyon érdekes beszélgetés lenne, érdekel, hogy a múltjából hogyan következik ez a státusz, mit gondol az újságírásról, mi a jövője szerinte.

Te választanád az újságírást szakmádnak, ha most lennél 20 éves?

Nem. Látom, hogy milyen drámai a helyzet, és nem hiszem, hogy tíz múlva jobb lesz. Különben is ma már youtuberek vannak, annyira meg nem vagyok exhibicionista. Nem is javasolnám senkinek, örülök, hogy már nem tanítok huszonéveseket. Mit tudnék nekik mondani? Legyél kíváncsi, legyél tisztességes, ellenőrizd a forrásaidat, legyenek kétségeid, ezek ma nem értékek. Én arra szocializálom a gyerekeimet, legalábbis a nagyobbat, hogy tanuljon nyelveket, mondom neki már most, hogy te nem itthon fogsz egyetemre járni, menni kell kifelé, olyan dolgokat kell tanulni, amik nemzetközileg is eladhatóak.

Teljesen elképzelhetetlennek tartod, hogy Magyarország olyan hely lesz 25 év múlva, ahol érdemes lesz élni a gyerekeidnek?

Nem tartom valószínűnek. 25 év alatt azért nagyon sok minden történhet, de a következő tíz évre nem fogadnék nagy összegben.

Borítókép: Ajpek Orsi.