Íme, ezek voltak nagyszüleink örömei és szükségletei
2017. október 22., vasárnap 16:00
Jó évtizedes késéssel érkezett csak meg a mozikba a reklám a múlt század elején. A filmművészet már bőven a kamaszkorában járt, amikor az első reklámok megjelentek a nagyfilmek előtt. Ezek azonban még nem mindenütt mozogtak, hiszen az első népszerűsítő tartalmak még nem filmszalagra, hanem üveglemezekre készültek. Nem is akárhogyan, külön fortélya volt a színes reklámdia elkészítésének. Nem csoda, ha hamarosan kifejezetten erre a szakmára specializálódott fényképészműhelyek alakultak országszerte. Az egyik legnagyobb ilyen cég az 1913-ban alakult "Torda reklámvállalat" volt, amely a harmincas években már az egész országban terítette a legszínvonalasabb 8X8 centis színes üveglemezeket. Mellette többen is bekapcsolódtak a mozireklám-szakmába, látva, hogy alapvetően jól kiagyalt, de pofonegyszerű dologról van szó.
A reklámdia ugyanis alapvetően két üveglemez összeragasztásából jön létre. Az egyik ebből fényérzékeny, amelyre ráfényképezik a fekete-fehér reklámgrafikát és feliratokat, amit aztán finom ecsettel és anilines festékkel kiszíneznek. Ezt a műalkotást van hivatva védeni a másik üveglap, amellyel végül összeragasztják, hogy a grafika ne sérülhessen. Ha nem ejtik le, akkor csak egyetlen ellensége van: a nedvesség, amely nem kímélte az itt következő reklámdiaképeket sem. A Magyar Nemzeti Filmarchívum gyűjteményéből mutatunk be néhányat, remélve, hogy jó keresztmetszetet adunk ebből a teljesen eltűnt hirdetési formából. A Filmachívum több százas gyűjteményéből nagyobb merítést november 2-5. között, a Corvin moziban láthatnak azok, akik az első alkalommal megrendezett Budapesti Klasszikus Film Maratonon megnézik az erre az alkalomra válogatott 1936 és 1989 közötti mozireklámokat. Az igazi műfaj ugyanis már akkor is a filmreklám volt, amely mellett érdekes módon egészen a hatvanas évekig meg tudott élni az állóképes reklámdia. Ez úgy történhetett, hogy bemutatásuk a napi műsorrendben kissé előbbre tolódott, és csak akkor vetítették őket, amikor a nézők még a helyüket keresték a nézőtéren. A félhomályban vetített, olcsó költségvetésű reklámhordozók csaknem minden esetben jellegzetesen lokális vonatkozásúak voltak. Rendszerint valamely, a moziépülethez közeli vállalkozást vagy éttermet hirdettek, így olyan cégeknek állítanak emléket, amelyről talán más jellegű hirdetések vagy említések nemigen maradtak fenn. Ezek alapján teljesen életszerű az a mozigépészek terjesztette legenda, hogy a reklámvetítések alatt a gépházban gyakran megjelentek az üzlettulajdonosok, hogy egy-egy pengővel arra ösztönözzék a gépészt, hogy az ő reklámdiájukat kicsivel tovább tartsák a lámpa fényében, mint a többit.
A háború után a reklámdia-iparba a sok államosított kisüzemből és vállalkozásból nagyra hízott Magyar Hirdető is beszállt, igaz ekkor már leszálló ágban volt a reklámdia műfaja. A fővárosban legalábbis mindenképpen, ezért az ötvenes évek fennmaradt diaképei főleg vidéki vagy falusi feladatokra és kötelezettségekre buzdítanak. A színek sem kápráztatták el már annyira a közönséget, hiszen amúgy is egyre több színes film került a vászonra akkoriban. A kis üveglapok elenyésztek, összetörtek és sokat bizony ki is hajigáltak a szemétbe, mert használhatatlan és értéktelen lomnak tartották. Nagyot tévedtek.
Torda József cégének fekete enyves kartonokkal maszkolt diapozitívje. A reklámdiáknak nem csak vastagságuk, de a súlyuk is jelentős volt. A gépésznek külön diavetítőgépet kellett beállítania a reklámvetítésekhez, és a felforrósodott üvegeket egyenként, kézzel kellett ki- és betologatnia a nagyteljesítményű lámpa fénye elé. (Fotó:
Magyar Nemzeti Filmarchívum)
Az épület még áll, ahol egykor ez a nem kis önbizalommal reklámozó vállalkozás működött. Az olcsó árak feltüntetése úgy tűnik, hogy már akkor is nagy vonzerőnek számított, bár bizonyára érdekesebb lenne inkább a "vaserős munkanadrágot" látni, mint a vidáman dohányzó liftboyt. (Fotó:
Magyar Nemzeti Filmarchívum)
Közvetlenül a Fővám térről lehetett behajtani abba az autójavító műhelybe, amelynek ez volt a reklámja nem sokkal a háború után. Az egykori címen ma újépítésű bevásárlóközpont magasodik, talán már senki sem tudja, hogy egykor teljesen más szolgáltatást végeztek ezen a helyen. A koalíciós években készült reklám gyártója Tordáék nagy konkurense, Könczöl Antal belvárosi fényképész-grafikus volt. (Fotó:
Magyar Nemzeti Filmarchívum)
Szintén a koalíciós években készült ez a manipulatív reklámdia, amelynek alkotója jócskán merített az akkori sablonokból. Az akkori Magyarország társadalmának három alappillére a munkás, a paraszt és az értelmiség érdekes kompozícióban jelenik meg rajta, különösen ez utóbbi, akinek csak sziluettjét látjuk, hiszen a politikai párt, aki a reklámot megrendelte, alapvetően nem az ő társadalmi osztályának érdekeit képviseli. Olyannyira nem, hogy a hőbörgő negatív figura is, mintha ugyanabból a kék kontúrvonalból születne meg. (Fotó:
Magyar Nemzeti Filmarchívum)
Békebeli zuglói vállalkozás egy szép régi házban, amely most is áll. Még egy mai fodrász is megirigyelhetné Vághy mester műhelyét, ahol egyszerre öt standon folyt a hajmosás és szárítás „Orkán gázdauerral”, valamint másik három székben a hajvágás és borotválás. Akkoriban ugyanis jobban megérte inkább szakemberrel borotváltatni, mint otthon a késsel bíbelődni. A biztonságosabb „önborotva” csak a negyvenes években kezdett elterjedni, eleinte azonban csak lassan, mert az ápolt úriember amúgy is sűrűn járt a fodrászhoz frizuraigazításra. (Fotó:
Magyar Nemzeti Filmarchívum)
Mindössze egy házra Vághy mester fodrászatától, ma is álló földszintes zuglói épületben működött Juhos Albert vendéglője, amely szintén gyümölcsöző befektetésnek számított a negyvenes években. A vállalkozás elődje 1889-ben jött létre, s ezzel Zugló egyik legrégibb ilyen intézménye volt, amelyre a ma élők leginkább csak Makrapipa vendéglőként emlékezhetnek. A filmgyár közelsége hírességeket is idevonzott, s a kerthelyiségben álló hatalmas akváriumból a vendég maga választhatta ki a halat, amit aztán kívánsága szerint készítettek el a konyhán. (Fotó:
Magyar Nemzeti Filmarchívum)
E reklám tervezőjének nem csak a helyesírás lehetett gyenge pontja, hanem a grafikai tervezés is. Azonban jól látszik ezen az üvegen az is, hogyan készültek egykor a fényképeket, rajzokat és feliratokat ötvöző kompozíciók. Újságokból kiollózott fotók vagy grafikák kollázsába helyeztek el újabb rétegeket, amelyeken a feliratok voltak, lehetőleg világos vagy szürke tónusban, hogy a színezéssel könnyen elérhessék a kívánt hatást. Az erről készült repró lett végül a reklámdia maga. A tánciskola nem mellékesen Vághy mester fodrászatával egy épületben működött. (Fotó:
Magyar Nemzeti Filmarchívum)
Egy kispesti bádogosmester hirdetése, aki teljes körű szolgáltatást ígér fürdőszobától a háztetőig. A vállalkozás az évek során bizonyára kinőhette korábbi műhelyét, mert szemlátomást módosítani kellet a reklámon a címet. Az üvegre fényképezett hirdetéseknél viszonylag egyszerű volt a reklámot "updatelni" azzal, hogy az emulzióból kivakarták a régi címet és tussal beírták az újat. Ha a fényképész tiszta körülmények között dolgozott, ezt a beavatkozást észre sem lehetett venni. Itt is csak az emulziót később megtámadó penész szürkesége az egyetlen árulkodó jel. (Fotó:
Magyar Nemzeti Filmarchívum)
A kispesti Fő utca környékén számos nagynevűcsárda és sokasztalos étterem működött egykor. Legtöbbjük halételeiről és jó hangulatú kerthelyiségeiről volt híres. Az egyik legnépszerűbb ilyen külvárosi intézmény Hesz Lajos „Magyar tanyája” volt, amely igyekezett a lehető legszélesebb igényeket is kielégíteni. Hatalmas kerthelyisége mellett tágas zárt étteremmel, saját cigánybandával és külön söntéspulttal (ma azt mondanánk: kocsma) is rendelkezett. (Fotó:
Magyar Nemzeti Filmarchívum)
Nagyapáink bezzeg-idején ez volt a szexuális felvilágosítás. Csak meg kellett várni, hogy a gyerek megkérdezze a drogériában, hogy mi a szösz az a „ma-pa”. A fülig pirult szülők nyilván nem árulták el, hogy a "ma-pa" jóvoltából játszhatnak önfeledten mamás-papást, ugyanakkor jótékonyan azt sem hazudhatták, hogy rágógumi, mert az akkor még nem volt. (Fotó:
Magyar Nemzeti Filmarchívum)
Alighanem egy plakát reprodukciójaként készült az ötvenes években ez a figyelemfelkeltő dia, amely reklámnak a legnagyobb jóindulat mellett sem nevezhető. A korszak plakátjain és hirdetésein jól megfigyelhető, hogy még aktívan dolgozott a szabadpiacon felnőtt háború előtti szakembergárda, akik még ezeket a központilag elrendelt fenyegetéseket is a legmagasabb színvonalon valósították meg. (Fotó:
Magyar Nemzeti Filmarchívum)
Érdekes reklámsablon a kommunizmus éveiből, aminek a funkcióját nem is olyan könnyű megfejteni. Nyilván valamilyen sajátos liturgia alapján rendezett filmszínházi ünnepélyen vetítették, amit üzemi kívánságműsorral vagy elvtársi szívküldivel kombináltak. A kompozíció közepén szabadon hagyott mezőbe a sztálini műszak tervteljesítési eredményeit kellett csak utólag beírogatni milliméteres betűkkel. (Fotó:
Magyar Nemzeti Filmarchívum)
Nem sokkal az első világháborút követően nyílt meg az Orient mozi az Izabella és Aradi utca sarkán, ahol ezt a kissé ízléstelen reklámot is vetítették. Neve a mozik háború alatti névmagyarosítási hullámában a Körönd nevet kapta, igaz nem sokkal később már magát a Köröndöt is átnevezték Hitler térre. A filmszínház a háború végén megszűnt, csoda, hogy ez a reklámdia fennmaradt. (Fotó:
Magyar Nemzeti Filmarchívum)
Budapesti Klasszikus Film Maraton
2017. november 2 és 5 között az Uránia Nemzeti Filmszínházban, a Budapesti Francia Intézetben és a Corvin Moziban négy napos nemzetközi archív filmfesztivál lesz. Fábri Zoltán születésének 100. évfordulója alkalmából először a Budapesti Klasszikus Film Maratonon lesz látható rendező öt, digitálisan restaurált filmje, a nyitófilm a Cannes Classics-ban már nagy sikerrel vetített Körhinta lesz. A rendezvénysorozaton látható lesz a Hannibál tanár úr, a Két félidő a pokolban, az Utószezon és A Pál utcai fiúk digitálisan restaurált 4K felbontású mozikópiája is. A 100. évfordulóra díszdobozos életmű-sorozat első, öt lemezt tartalmazó DVD kollekciója is megjelenik, valamint egy kerekasztal beszélgetés keretében mutatják be Barabás Klára A történelem körhintáján című Fábri Zoltán monográfiát is. A Budapesti Klasszikus Film Maratonon, a restaurált magyar filmremekek mellett, olyan Magyarországon ritkán, vagy sohasem vetített külföldi filmcsemegéket is láthat 35 mm-es kópiákról a magyar közönség, amelyeket külföldi filmarchívumok születésnapi ajándékként küldtek a rendezvényre. A Nyitott archívumok c. programban a magyar vonatkozású, régi mesterműveket teljes pompájukban, gyönyörűen felújítva élvezheti a közönség. A német filmintézettől érkezik a Vaszary Gábor bestsellere alapján, Romy Schneider főszereplésével készült Monpti, a Deutsche Kinemathek-től a Rudolph Máté fényképezte Vampyr, a francia CNC Archívumából pedig az 1938-ban teljes mértékben Budapesten forgatott Egy pesti éjszaka. Az amszterdami EYE Filmmuseumból jön Kertész Mihály Utolsó hajnala, a Bolognai Cinetecából pedig a Martin Scorsese World Cinema Foundation által felújított két film: André de Toth: Két lány az uccán és Fejős Pál: Tavaszi zápor. A Cseh Filmarchívum az Oscar-díjas Üzlet a korzón c. filmet küldi, melynek rendezője, Ján Kadár Budapesten született, a szlovákoktól jön a szlovák-magyar koprodukcióban készült Szent Péter esernyője, a Szerb Filmarchívumból pedig Dusan Makavejev Szerelmi ügy, avagy egy postáskisasszony tragédiája c. filmje, melynek főszereplője Eva Ras, magyar származású.
Rovatok