Azelőtt nemigen készült magyar film ennyi pénzből
2017. október 28., szombat 08:04
Már forgatása idején, 1933 szeptemberében világfilmként hirdették a Rákóczi induló című magyar-német-osztrák koprodukciót, amelyet a közelgő november 2-5 között megrendezésre kerülő Budapesti Klasszikus Film Maratonján be is mutat a Magyar Nemzeti Filmarchívum. Annyi mindenképpen igaz ebből az állításból, hogy azelőtt nemigen készült magyar film ennyi pénzből és ekkora apparátussal. Az összköltségek az egymillió pengőt is meghaladták, ráadásul nagy előrelátással egyszerre két garnitúra színésszel, németekkel és magyarokkal is felvették, hogy a nyelvi nehézségek ne okozzanak problémát Európa mozijaiban. Ez akkoriban nem volt ritkaság, hiszen szinkronizálás még egyáltalán nem létezett, legalábbis Európának ezen a részén. Első sorban emiatt, no meg a nemzeti filmgyártás pártolása érdekében tucatnyi filmet forgattak így, több nyelven, Budapesten a harmincas évek elején. A külföldi filmesek számára amúgy is vonzó volt a nyugatinál jóval olcsóbb budapesti Hunnia műterme és persze a vidéki, falusi környezet, ami a legtöbb kétnyelvű film cselekményének helyszíne volt.
A Herczeg Ferenc 1893-as színművéből készült film voltaképpen remake, hiszen 17 évvel korábban Kolozsváron már készült belőle egy némafilm az eredeti címmel. Az azóta sajnos elveszett A dolovai nábob lánya főszerepét, Tarján főhadnagyot Csortos Gyula játszotta, aki az 1933-as verzióra már apaszerepbe öregedett, és Jób Ferencet, a dolovai nábobot alakította a magyar változatban. Egykori szerepét az akkor csúcskorszakában lévő Jávor Pál alakította, partnere a pályakezdő Dajka Margit volt. Rajtuk kívül a kisebb szerepeket szinte mind olyan magyar színészek alakították, akiket a német stáb is átvett, hiszen jól beszélték a nyelvet és népszerűek voltak Berlinben is. Egy részük neve azonban származási okokból már nem kerülhetett fel a német változat főcímére. Közéjük tartozott a film zeneszerzője, a világhírű Ábrahám Pál és a rendező Székely István, aki helyett a német főszereplő, Gustav Fröhlich nevét írták a főcímre. Így tehát a film a békebeli Németország egyik utolsó békebeli filmje lett.
Az itt látható fotósorozat a Rákóczi induló pénzügyi vezetőjének és adminisztrációs menedzserének, Jeszenszky Tibornak a hagyatékából került elő. A képeket Manninger János, a filmgyár szomorú sorsú állófényképésze készítette a Hunnia műtermében és a külső helyszíneken: Nyíregyházán, Tiszalöknél a Tisza-parton és Tatán, az Eszterházy-kastély parkjában, ami a filmben a dolovai kastély kertje volt. A szüreti mulatságon egy egész falu részt vett és a dolovai bevonuláshoz 300 gyereket szerződtetett a produkció. Amikor Nyíregyháza környékén a bíró kidoboltatta, hogy a filmprodukció statisztériát toboroz, a környékbeli falvakból több mint háromezren jöttek be, sokan 15-20 kilométert gyalogolva, hiszen a filmesek ötször annyit fizettek, mint amennyi a napszám akkor ezen a környéken volt.
Székely István rendező, mellette a két Tarján főhadnagy: Gustav Fröhlich és Jávor Pál. A forgatás során az egyes jeleneteket párhuzamosan vették fel a két színésszel és a stábokkal. Fröhlichnek azonban itthoni népszerűsége miatt egy rövidke cameo-szerep is jutott a magyar változatban: ő az a bizonyos "Guszti", akit magyar alteregója, Jávor nagy szeretettel köszönt a Dunakorzó teraszán a film nyitó képsorában. (Fotó:
Magyar Nemzeti Filmarchívum)
Ugyancsak a két Tarján viccelődése az állófényképész kamerája előtt a film egyik utolsó jelenetében. Ez a kép természetesen nem került ki a mozik kirakataiba, hiszen egy, a stábtagok számára készült ún. werkfotóról van szó, ami éppen a két verzió különlegességét helyezi előtérbe. A két változat párhuzamosan nézve nagyjából egyforma, csak bizonyos szerkesztési-vágási eltéréseket lehet felfedezni, amiből a német és magyar közönség minimális ízléskülönbségére lehet csupán következtetni. (Fotó:
Magyar Nemzeti Filmarchívum)
Tisztiszolgából, azaz "pucerből" is kettő volt: Gózon Gyula és Willi Schur a nyíregyházi külső felvételek szünetében. Gömbös Gyula akkori honvédelmi miniszter, maga olvasta el a szövegkönyvet és adott engedélyt a katonaság igénybevételéhez, és az is rajta múlott, hogy éppen Nyíregyháza lett a forgatási helyszín, hiszen azt a huszárlaktanyát jelölte ki a produkció számára huszárostul, lovastul, parancsnokostul. A katonaságot is beleszámítva 8-10.000 főnyi statisztéria szerepelt a filmben. (Fotó:
Magyar Nemzeti Filmarchívum)
Csortos Gyula és Leopold Kramer a magyar és német dolovai nábob. Kramer nem először filmezett Magyarországon. A tízes években a Casablanca rendezőjének, Kertész Mihálynak egyik kedvenc színésze volt. Négy filmet készítettek együtt, többek között Molnár Ferenc Az ördög című színművének első filmváltozatát, amelyben ő játszotta a címszerepet. A négy alkotás közül csak egy maradt fenn, Az utolsó hajnal, amit néhány éve holland kutatók találtak meg Amszterdamban. (Fotó:
Magyar Nemzeti Filmarchívum)
A két Jób Vilma közös képe a forgatás szünetében. Camilla Horn nem csak idősebb, de rutinosabb színésznő is volt a pályakezdő Dajka Margitnál, akinek ez volt második filmszerepe. Ő játszotta 1926-ban a német expresszionizmus emblematikus filmjében, a Faustban Gretchent, s amikor 1933-ban Jób Vilmaként a Rákóczi induló produkciójának kamerája elé állt, már bőven túl volt a huszadik filmszerepén is. (Fotó: Magyar Nemzeti Filmarchívum) (Fotó:
Magyar Nemzeti Filmarchívum)
Újabb közös kép, ezúttal két igazán régi barátról. Jávor Pál és a legendás cigányprímás, Magyari Imre, akik sok magyar filmben szerepeltek együtt. A magyar nóta elengedhetetlen kelléke volt az akkori filmeknek, hiszen ez volt a legelterjedtebb populáris zenei stílus, főleg az ország vidéki részein. A Rákóczi induló budapesti díszbemutatóján kicsit másmilyen zenei produkció is megelőzte a filmet. Ábrahám Pál nyolcvantagú zenekara élén az általa komponált nyitányt vezényelte, majd Cinka Panna jelmezében Rubinstein Erna hegedűművésznő következett, aki a Rákóczi-indulót játszotta el, körülötte színpadias kuructábor tárogatósai kísérték. (Fotó:
Magyar Nemzeti Filmarchívum)
Ábrahám Pál a világhírű komponista a zongorázás kézmozdulatainak imitálásra tanítgatja Camilla Hornt, akinek sikerült ezt a tudományt tökéletesen elsajátítania, legalábbis ez látszik a film német változatában. Ábrahám a forgatást követően nem készíthetett többé filmet Németországban. Kénytelen volt egy ideig magyar és osztrák filmekhez és operettekhez szerződni, majd az évtized végére Európából is menekülnie kellett. Soha többé nem tért vissza Magyarországra. (Fotó:
Magyar Nemzeti Filmarchívum)
Nyíregyháza külterületén veszik fel az ezred bevonulásának jelenetét. Balra a fényterelő lemez alatt a kamera, középen pedig a mikrofont emeli magasba egy filmgyári munkás. A rúd végén lévő fekete gömb valójában szélkosár, ami a hangmérnökök rémét, a dübörgő szélfúvást hivatott kiküszöbölni. A mikrofonos lábainál jól kivehető a deszkákból összeállított "fahrt-sín", amin elvileg zökkenőmentesen tudott kocsizni előre-hátra a félmázsás kamera. (Fotó:
Magyar Nemzeti Filmarchívum)
A forgatásra - nyilván kíváncsiságból - maga az író is ellátogatott. Herczeg Ferenc alighanem a forgatókönyvben mélyed el, aki pedig mellette magyaráz, az nem más, mint aki azt írta.
Zsoldos Andor négy évet dolgozott a könyvön és a produkció megszervezésén, mivel producere és művészeti vezetője is volt egyben a
Rákóczi indulónak. Korábban évekig dolgozott Párizsban és Nizzában, így valószínűleg, neki köszönhető, hogy a magyar változatot feliratozva, a németet pedig szinkronizálva forgalmazták
(Fotó:
Magyar Nemzeti Filmarchívum)
Camilla Horn, a nyíregyházi statiszta-huszárok kedvence. A lapok tanúsága szerint nem csak a kaszárnyában borult fel az élet a "filmszázad" állandó kalandjai miatt, hanem az egész városban is. A városi mozi ki is használta a világsztárok jelenlétét és külön nyomott plakátokon adták hírül, hogy az egyes előadásokon a német színészek „most már visszavonhatatlanul személyesen is megjelennek”. (Fotó:
Magyar Nemzeti Filmarchívum)
A Rákóczi induló stábautója, benne a rendező, akinél sokkal érdekesebb figura a baloldalon álló fehérruhás férfi. Ő
Nádossy Imre, a film producere, aki nem első sorban filmszakmai múltjáról emlékezetes, noha korábban egy másik világsztárral, Fejős Pál rendezővel már dolgozott együtt. A húszas években budapesti, majd országos rendőrkapitány volt, de dolgozott igazságügy miniszteri tanácsosként is. Az évtized közepén aztán három és fél év fogházra ítélték, mert egyik vezetője volt a híres frankhamisítási ügynek. Kormányzói amnesztiával másfél év után szabadult.
(Fotó:
Magyar Nemzeti Filmarchívum)
Tiszalöknél a Tisza-parton a filmbéli ezred-állatorvos,
Huszár Pufi. 1940-es rejtélyes eltűnéséig közel 140 filmben szerepelt, melynek legnagyobb része német és amerikai produkció volt. Akit ölelget, az a
Rákóczi induló adminisztrációs és pénzügyi menedzsere, Jeszenszky Tibor, aki évtizedeken át őrizgette ezt a páratlanul gazdag fotósorozatot. Róla sajnos nagyon keveset tudni, csupán annyit, hogy hirtelen érkezett a filmesek kalandos világába és hirtelen is távozott onnan.
(Fotó:
Magyar Nemzeti Filmarchívum)
Rovatok