Hétfőn este az ATV Egyenes Beszéd című műsorának vendége volt a zaklatási botrányba keveredett Kerényi Miklós Gábor. Az Operettszínház azóta kirúgott művészeti vezetője elismételte, hogy nagyon sajnálja, ha bárki úgy érzi, hogy ő megbántotta, de állította, hogy a térdre fektetések és fenekelések ártatlan játékok vagy legfeljebb apai feddések voltak, azokban semmi szexuális tartalom nem volt. Azt pedig, hogy bárkinek fogdosta volna a nemi szervét, határozottan tagadta, ahogy azt is, hogy 1992-ben az Operaház rendezőjeként vállfával verte volna el egy 13 éves gyerekszínész fenekét. Maros Ákos vállfával való elfenekelését pedig játéknak minősítette, amiben a táncos is benne volt. 

 Kerényi szavaiból alapvetően az derült ki, hogy nem érzi úgy, hogy amit tett, amikkel vádolják, azok az adott helyzetben elítélendő dolgok lettek volna, legfeljebb félreérti most ezeket a közvélemény vagy már más ezeknek a dolgoknak a megítélése. Arról beszélt, hogy ő igazgatóként olyan volt, mint a társulat apja, az apa pedig lehet szigorú, lehet egy zsarnok, de lehet kedves is.

Én nagyon sokszínű apa voltam, zsarnok is voltam, de kedves is

– mondta a rendező. Arról is beszélt, elképzelhető, hogy azt gondolta, hogy valakivel kedves vagy közvetlen, akkor a másiknak kedveskedőnek vagy közvetlenkedőnek tűnt a viselkedése, ezt pedig sajnálja. Emellett pedig azt is mondta, hogy ő rendezőként bizony üvöltözős, ebből pedig egy bemutatót is tartott a stúdióban. Ez szerinte azért van, mert minden idegszálával a produkcióra koncentrál, ezzel pedig a színészeknek sincs baja. Igaz, volt, hogy színészek sírtak, de csak a dühtől, hogy nem tudtak úgy teljesíteni, ahogy akartak, vagyis az üvöltözés valójában segítette a színészeket. 

Rónai Egon többször is megkérdezte, hogy miért kell a színészeket fenekelni, hogy mi szükség van erre, amire a rendező több különböző választ is adott. Egyrészt azt mondta, hogy őt is rendszeresen ütötték a tanárok az iskolában, a matektanárnő méterrúddal osztotta a tenyereseket, a tornatanár pedig pecsétet nyomott mindenkinek a fenekére, de ezt jobban viselték, mint az osztályfőnök hosszú lelki fröccseit. Másrészt azt mondta, hogy ő nagyon szeret például piros pacsizni, mert 

a piros pacsi egy szellemi játék, egy idegi játék. Aki tud piros pacsizni, annak más a sugara, más a koncentrációja. 

A műsorvezető kérdésére, hogy erkölcsi értelemben követett-e el bűnt, Kerényi határozott nemmel válaszolt, mint ahogy szerinte szexuális jellege sem volt semminek, amit csinált, bár a színházban "a lelkünkkel és a testünkkel dolgozunk," így bárminek lehetne szexuális jellege. Arra pedig, hogy egy színész nyilatkozata szerint rettegésben éltek az Operettszínház dolgozói, azt mondta, hogy egy zsarnoki színház nem lehetne az egyik legsikeresebb színház 17 éven át, nem adhatna jó fizetéseket, aki pedig azt mondja, hogy rettegésben élt, az nem vett részt a sikerekben. 

Mindazonáltal Kerényi hangsúlyozta, hogy a csendet és a békét tartja most a legfontosabbnak, és úgy érzi, hogy most arra van szükség, hogy szembenézzenek az emberek bizonyos dolgokkal. Éppen ezért bár azt javasolták neki, hogy fenyegessen perrel mindenkit, ő nem perelt senkit és nem is szeretne. De ahogy tudja, azért megvédi magát. Az interjú végén Rónai Egon azzal búcsúzott vendégétől, hogy maradjon távol a vállfáktól.