Bár természetesnek kellene lennie, már szinte mellbevágó élmény, amikor Magyarországon valami úgy valósul meg európai uniós támogatásból, ahogy az a tervekben volt, és valóban arra fordítják a támogatást, amire kell. És nem mondjuk gyúrótermet építenek 700 millióból roma központ helyett, mint Kisvárdán.
És az is ritka, hogy ha valami mégis megvalósul, az ember azt érzi és látja, hogy minden egyes fillér jó helyre került, és nagyon sok ember, nagyon sok energiáját fektette abba, hogy valami jól sikerüljön.
Két évvel az átadás után jutottunk el a Miskolctól 25 kilométerre fekvő Edelénybe, a szinte romjaiból felélesztett és gyönyörűen felújított L'Huillier–Coburg kastélyba, ahol Magyarország legnagyobb, egybefüggő rokokó falfestményei találhatók. Azóta sem térek magamhoz, hogy valamit ennyire jól összehoztak, az azóta természetesen már többször átszervezett, majd tavaly végleg szétdarabolt Forster központ vezetésével.
A végletekig lepusztult kastély felújítására 1,8 milliárd forint uniós támogatást ítéltek meg, 350 milliót a magyar állam tett hozzá, így összesen valamivel több, mint kétmilliárdot költöttek rá, és ez az összeg valószínűleg valóban teljesen a kastélyban van. Nem csak a kastélyt hozták rendbe, de a Bódva kitisztításával visszaállították az eredeti természeti környezetet is, így az edelényi kastély ismét egy szigeten fekszik.
Amikor jegyvásárláskor közölték, hogy a kastély csak vezetett, másfél órás túrával látogatható, bevallom, morogtam egy sort, hogy befizetjük a 3200 forintos családi belépőt, és várni kell még húsz percet. Négy gyerekkel voltunk, két saját lányunkkal és két unokaöcsénkkel, el sem tudtam képzelni, mit fognak ezek csinálni egy másfél órás idegenvezetés alatt. Bár szeretnek múzeumba járni, teljesen biztos voltam benne, hogy az idő fele nyávogással telik majd. Majd az is kiderült, hogy az extra hosszú túra egy közel fél órás film vetítésével indul. Na, mondom remek, nézhetünk valami unalmas narrációt a kastély történetéről.
Aztán legnagyobb meglepetésemre betereltek egy moziterembe, rányomták a gyerekre a 3D-s szemüveget és a négy gyerek legközelebb két óra múlva szólt hozzánk. Nem nyávogtak, nem fáradtak el, nem kellett se enni, se inni, se pisilni, se kakilni, gyakorlatilag mágnesként vonzotta őket a program. Nem unalmas narrációt, hanem egy igényesen megírt és kitalált kisfilmet kaptunk, ami M. Tóth Géza, Balázs Béla-díjas animációs filmrendező munkája, a főszereplő Rost Andrea volt. A film története szerint Forgách Ludmilla grófnő, második férje, Esterházy István és Ludmilla fia, Dessewffy Ferenc az edelényi kastély örökösei, a kastély azonban még koránt sincs kész, ezért a grófnő megbíz egy felvidéki festőt, Lieb Ferencet, hogy fesse ki a termeket. A legnagyobb összefüggő magyarországi rokokó falképek végül 1770-ben készültek el. (Bár én olvastam olyan verziót is, miszerint nem egészen bizonyos, hogy Lieb festette a freskókat, ő csak egy, a lehetséges festők közül).
A grófnőnek pontos elképzelése volt, milyen mintákat és színeket szeretne a kastélyba. Akart egy olyan szobát, amiben a négy évszak és egy olyat is, amiben a négy kontinens elevenedik meg. A film bemutatja, hogyan éltek a kastélyban az 1700-as években, mint ahogyan azt is, milyen gondokkal kellett megküzdenie egy korabeli festőnek, ha pontos ábrázolásokat kívánt készíteni. Honnan tudhatta volna például, hogy milyen állatok élnek a négy kontinensen? Honnan tudná egy felvidéki festő, hogy néz ki egy teve? Vagy egy elefánt? Végül a festő, a grófné fiával, Ferussal arra jutotta, valószínűleg úgy néz ki az elefánt mint egy vaddisznó, csak hosszabb az orra. Elég hamar világos lett, hogy a kifejezetten igényesen elkészített filmben a kastély barokk festményei elevenednek meg, ennek egyik legnagyszerűbb példája a kertben hintázó kislány, ami az egyik terem fő motívuma, és az edelényi kastély logója is lett. (A grafikai munka Kuszkó Rajmundé.)
Miután a filmnek vége lett bekövetkezett, amit soha nem gondoltam volna, nem csak a velünk lévő négy gyerek, de az összes többi is egymást taposta, hogy végigjárhassák a termeket, és élőben is megnézzék a festményeket, felfedezzék a termek falain és a plafonon a film szereplőit. Valóságos verseny indult azért, hogy ki és melyik teremben találja meg előbb a Lieb Frenc által festett hosszú orrú vaddisznót. Az idegenvezető tökéletesen vezette végig a gyerekeket a kastélyon, folyamatosan feladatokat, kérdéseket adva nekik, aminek megválaszolásához szükség volt arra, hogy alaposan megnézzenek mindent festményt. De minden más szempontból is nagyon gyerekközpontú az egész: külön faldarabokat tettek ki a gyerekeknek, amit megtapogathatnak és bebújhattak az egész kastélyt behálózó fűtőalagutakba is. A kastélyban található, és valami csoda folytán épségben maradt cserépkályháknak ugyanis az a specialitása, hogy nincs rajtuk ajtó, a szolgák hátulról, a falból bebújva fűtöttek, hogy ne zavarják a tulajdonosokat.
A filmben is szereplő Ferus, azaz Dessewffy Ferenc életét az utolsó szobában Facebook bejegyzések formájában olvashatják a gyerekek. Dessewffy végül utód nélkül halt meg, az edelényi kastély sorsa igen hányattatott lett. Először visszaszállt a kincstárra, majd a német Szász–Coburg–Gotha hercegi családból származó Ferdinánd herceg vásárolta meg. De a Coburgok Magyarországon a Felvidéken, hontszentantali kastélyukban éltek, az edelényi birtokot pedig inkább csak gazdasági megfontolásból szerezték meg, ami Edelénynek gazdasági fellendülést hozott, de a kastélyt folyamatosan bérbe adták, állapota leromlott. A 19. század második felétől kezdve volt itt járásbíróság, óvoda, majd börtön, szolgálati lakásokkal. A négy égtájt ábrázoló szobába tyúkokat telepítettek, ezért annyira megrongálódtak a falfestmények, hogy nem is sikerült teljesen felújítani. De a falakat máshol is átmeszelték, belevésték a vezetékeket. Egészen a nyolcvanas évekig lakások voltak az épületben, 1986-ban feltárták ugyan a meszelésrétegek alól a falképeket, ám a kastély azóta lakatlanul állt, így időjárás tovább roncsolta a képeket. A mostani felújítás több mint öt évig tartott.
Voltunk már egy pár kastélyban, mert a gyerekek imádják, de olyan alaposan átgondolt és tökéletesen kivitelezett koncepciót, mint az edelényi kastély, még nem láttunk. Mondjuk két óra elteltével jól esett volna egy kávé a végén, de ehhez nem jutottunk hozzá, mert hiába tervezték meg sok pénzért egy szuper kávézót is az épületbe, az elmúlt két évben még senki nem látott fantáziát abban, hogy üzemeltesse.