Kerényi Miklós Gábor neve az operett műfaját nem ismerő szerencsések számára akkor kerülhetett elő először, amikor zaklatási ügybe keveredett (értsd: több egykori színésze, tanítványa mesélt arról, miket művelt velük), és rövid úton kirúgták a színházból. Egy tökéletes világban soha többé nem is hallanánk felőle, mert minek is kellene a Csárdáskirálynő rendezőjének dolgairól bármit is tudni.
De ez nem egy tökéletes világ.
Kerényi Miklós Gábor a Facebookon tett közzé egy hosszú posztot, ami a 90 százalékos öntömjénezés mellett (idézünk: A Kálmán Imre Teátrumban (aminek az elnevezését én adtam még tavaly…) a nem várt meglepetést számomra az ott dolgozó büfések és nézőtéri dolgozók jelentették… mindegyiknek volt egy jó szava és olyan kedves, megkülönböztetett tisztelettel néztek rám, hogy elérzékenyültem. (…) Közben rengeteg autogrammot osztottam, a nézők körbeálltak és támogatásukról biztosítottak. Egy középkorú úr pedig azt mondta: Ami önnel történik, az nem más, mint a ma divatos, valakiknek az érdekében álló karaktergyilkosság. Ne adja fel, Tanár Úr!) annyi információs értékkel bír, hogy
Kerényi Miklós Gábort a Budapesti Operettszínház korábbi igazgatóját, majd művészeti vezetőjét 2017 novemberében rúgta ki a színház jelenlegi vezetése, miután szexuális visszaéléssel vádolták meg. Kerényi később elismerte, megesett, hogy vállfával elfenekelt egy fiatal művészt, de tagadta, hogy bármilyen szexuális visszaélésről is szó lett volna, ahogyan azzal amivel más, nevüket nem vállaló művészek vádolták meg.
Kerényi még novemberben kiadott egy bocsánatkérő nyilatkozatot, de abban nem reagált a szexuális visszaélésekről szóló vádakra, és úgy fogalmazott, "sokszor közelítette meg a határt, ami még elfogadhatónak tekinthető". Erről a vele készült interjúnkban is nagyon hosszan és lelkesen mesélt.