Már 23 éve rendezik meg Somogyvámoson a 25 éves Krisna-völgy évfordulóját Búcsú keretében. Most szombaton voltak eddig a legtöbben, a faluban a várakozó autók is hosszú dugósort képeztek, az eddigi rekord 3500 látogatót is meghaladta 1000 fővel az eladott aznapi belépőjegyek száma. Így a tömeg ellenére próbáltunk szórakozni a krisnás programokon. Száriöltögetés és körbevonatozás mellett az kérdeztük meg az ide látogató kisgyerekes szülőktől, hogyan ismerkednek a gyerekeik a szokásokkal és mivel töltik el itt az időt. Csuhébaba készítéstől az ökrösszekeres utazásig terjedt az ajánlat. Volt, aki szalmabálán üldögélt és fagyizott, és hennafestésre fizették be a gyereket, de volt aki jobban kimaxolta a programokat: tűzzománcot készített, kérdezz-felelek labirintusba ment, vagy a krisnás iskolában próbálta ki a hangszereket. 

A 3,5 éves lányommal és az anyámmal mentünk krisnás programokat tesztelni Somogyvámosra, azt vizsgáltuk meg, hogy mennyire gyerekbarát az idei felhozatal. A hosszú autósort kivártuk, leparkoltunk a kijelölt farakások között, és elindultunk a nagy tömegben a bazársoron át a fősátor felé, ahol a táncos előadások voltak. Az árusoknál dinófogakat tanulmányozott a lányom és kis plüss elefántokat simogatott. Persze mire kitaláltam volna a következő programot, mindig megelőzött. Első jó ötlete a vegán gépifagyi volt, itt is nagy sor állt, de mivel allergia miatt nem ehet tejterméket, minden legális (tejmentes) fagyinak örül annyira, hogy a sorban állás nem zavarja. (Itt minden étel, édesség tejmentes, ami igazi kánaán volt nekünk, de a gluténmenteseknek is sok lehetőség van).

Aztán a kisvonatot követelte, szerencsére épp jött egy, ami visszavitt minket a nagy tóig, ahol a kérésére két percre kiugrottunk ökröket simogatni, és rohantunk vissza, nehogy lemaradjunk a retúrjáratról. Sikerült épp beugrani a vonatba indulás előtt. Útközben hallgattuk az idegenvezetős gépi szöveget, amiből kiderült, hogy 93 óta működik a Krisna-völgy, és azóta épültek itt az emlékművek, iskolák, lakóházak, szent helyek, és egy kis csörgedező patakból azóta duzzasztották a nagy tavat, ahonnan visszafordult a vonat. A sok elültetett fának és vegyszermentes gazdálkodásnak köszönhetően nagy élővilága is lett a területnek. Elmentünk a 2009-ben akkreditált általános iskola és a helyi művészeti stúdió mellett is, ahol a nagy elefántszobrok is készültek, majd a vonat a tehenészet mellett állt meg újra, a bazársor tövében. Itt kiszálltunk, és berohantunk a tehenészetbe, ahol Piroska szerzett szalmát és teheneket kezdett etetni.  

Persze ezt lehetne kevésbé spontán, és futás nélkül is művelni. Körbekérdeztünk, ki hogyan programoztatja a völgyben a gyerekét. Megismerkedtünk többek között a hittudományit végzett Andival, az orvos Eszterrel Vámospércsről, és Bettivel a zalaegerszegi természetgyógyásszal is. Kérdésem az volt, hogy mit lehet itt csinálni a kisgyerekeknek a fűben rohangáláson és a szalmabálán való ülésen kívül. Persze amellett hogy közben megismerhetik a Krisna-völgyet, ami egy különleges falu, betekinthetnek egy szerzetespár életébe is az egyik falusi házban a búcsú alatt napi három alkalommal.   

"Megyünk egy fesztiválra, ahol lesznek bocik, kézműves foglalkozások meg zene - ennyit jelentett be a gyerekeknek az orvos Eszter a Debrecen melletti Vámospércsről. A siófoki nyaralást szakították meg a húgával, és összesen négy gyerekkel jöttek a völgybe: 3 évestől 8 évesig. - Azt, hogy minden olyan, mint Indiában, már itt észlelték, főleg a két nagyobb. A spirituális részt még nem igazán firtatták, így arról nem beszélgettünk most velük. Ebből a részből elsősorban a bocik hogyléte érdekelte a gyerekeket". A tehenészet (Tehénvédelmi központ) ugyanis kifejezetten állatbarát, nem vágnak le egy marhát sem, megvárják, amíg végelgyengülésben elhunynak. 

"A meditáláson és az előadásokon kívül ugyanazt csináljuk a lányommal, mint amikor még egyedül jártam ide" - mondta Andrea, aki Barcsról jött. Először még a természetgyógyásza hívta el egy hajnali meditálásra a templomba. A négy feletti lányos anyukáknak láthatólag könnyű dolguk volt: a táncbemutató, az arcfestés a gopi pöttyökkel, a hennafestés, a száriba öltözés, a hajba fűzhető ékszer mind leköti a lányokat. Andrea ötéves lánya a beszélgetésünk alatt háromszor cserélt szárit. Aznap a valóságshow jött be nekik is, amely során egy szerzetes életét próbálhatják ki: kis mantrázás, száriöltés, és kenyérlepény-sütés (puri) erejéig. "Itt megismerkedhetünk azzal is, hogy az itt lakók hisznek Krisnában, és az indiai kultúrát követik" - tette hozzá.

"Lelki feltöltődés miatt jöttünk el ide, hogy zenét hallgassunk, beszédeket, és találkozzunk osztálytársakkal" - mondta a kisgyerekes Andi, aki a csillaghegyi hittudományira járt jógamester szakra. A kétéves lányának nem magyarázta el, hova jönnek, mert ebbe nőtt bele, már harmadszor van itt, és jógatáborban is voltak már vele a völgyben. Este hétkor még összefutottunk velük, addigra megnézték az összes programot, a valóságshow-t, meghallgatták a fuvola és hegedűkoncertet, sokat sétáltak, még előadást is hallgattak Sivaráma Swamitól, a völgy ötletadó atyjától az igazmondásról és becsületességről, a vegetarianizmus fontosságáról. "Virággal, a lányommal ételt ajánlottam fel a templomban. A nagyon színes kelmék tetszettek itt is neki, és a színes Krisna és a Rádha szobrok. A főiskola sátrával szemben a pihenőligeten meg a mantraösvényen jól lehetett hűsölni a szalmabálákon, ott gyerekpelenkázó is volt színes ruhákkal körbecsipeszelve". Nagyon tetszett neki az is, hogy szódavizet osztogattak a szomjazóknak, meg locsolták az utat, hogy ne legyen poros.

Találtunk fiúkat is, akik jól érezték magukat, például a 12 éves Ádámot. "Az egész családunkat érdekli a Krisna-völgy, mégha búcsún most is vagyunk először" - mondta anyukája, a természetgyógyász Betti Zalaegerszegről. A völgyben már jártak többször, ahogy a zalaszántói Sztúpa szentélynél is voltak már. Beszélgetésünk alatt a lánya után a fia is kapott egy hennatetoválást. Ő egy gekkót kért a karjára. A kirakodóvásáron többek között kis elefántot és rózsavízlominádé-szirupot vettek, meg mákolajat. Benéztek a szertartásra is, majd a krisnás általános iskolában töltöttek el sok időt, kipróbálták az összes hangszert, amin itt játszanak a gyerekek: a mridangát (kétfenekű agyagdob), a karatalát (cintányér), a harmóniumot (fújtatós zongora) és a csörgőt. Az Ollóvágta műhelyben pedig Ádám megint egy papírgekkót kért. Nagyon tetszett nekik az iskolában a Karma-labirintus is, ahol kérdésekre adott válaszok után kell haladni, és a helyes válaszok segítenek kitalálni az útvesztőből. 

Az általános iskolában egyébként hétközben 22 tanuló tanul, és 14 magántanuló. Szankszrit nyelvet is elsajátítanak itt, és különböző hangszereken játszanak. Tehenészettel is foglalkoznak, kertészkednek, főzni tanulnak és sok más gyakorlati anyag van még. 

Szülőként nehéz nézelődni a búcsúban, ezt állapítottuk meg Eszterrel, aki még elmesélte, hogy valahányszor krisnásokat faggattak a szári ruházatról meg a hajviseletről, a gyerekek pár perc alatt leléptek. Nekem is a legnehezebb az volt, hogy a tömegben mindig lelép a lányom a következő érdekes mozzanat miatt, miközben én beszélgettem, anyám meg fotózott. Gyakran el kellett futnunk a bazársor végén található tehenészetbe is, ellenőrizni, hogy megellett-e egy mindennapos tehén. Kalandos gyerekkel menni a Krisna-völgybe, hisz mindent ki kell próbálni. Pár helyszínen sikerült csak lazítani: a meditáló ösvénynél, ahol kicsit jógázott, a tónál, ahol aranyhalakat nézegettünk vagy a játszótereknél tudtunk tízpercnél hosszabban elidőzni.

Este, amikor indultunk haza, összefutottam Gabriellával, aki Siófokról jött. Kiderült, hogy az elmúlt négy órában a programfüzet végén található játék feladványait nyomozta folyamatosan a két gyerekével. Ott ugyanis olyan kérdések voltak, minthogy Melyik virág rokona az okra? (Hibiszkusz). Mit jelent a piros pötty a nők homlokán? (Férjezett.) És a helyes választ az adott helyszíneken kellett bediktálniuk, és akkor kaptak egy pecsétet, hogy megkeressék a következő helyet. Hat pecsét után végül szerencsekereket forgattak, és egy füstölőt nyertek. Ők sem unatkoztak.