Radnóti Miklós egy különleges kéziratáért is folyhat a licit pénteken négy órától az Andrássy Egyetem tükörtermében a Központi Antikvárium szervezésében.

„Harminc éves működésem csúcspontja ez a kézirat” – mondta Bálinger Béla, a Központi Antikvárium vezetője. Radnóti ugyanis minden piszkozatot megsemmisített, így az alkotói folyamatba nem igen enged bepillantást. Az 1935 novemberében elkészült Járkálj csak halálraítélt! azonban kivételes darab: piszkozat ugyan ebből sem maradt meg, de a tisztázott példány, amelyet a Nyugatnak küldött el, megvan. Erre Radnóti a már kész verset vitte fel, itt azonban az utolsó pillanatban tett egy – a vers hangulatában is fontos – kiigazítást, akkurátusan kisatírozva egy sort, amely mostanáig rejtve maradt. Miután egy gyűjtőtől az antikvárium átvette a kéziratot és felfigyelt a satírozott sorra, értesítette a Radnóti-hagyatékot kezelő Ferencz Győzőt. „Ő a szakma legnagyobbja, rögtön jött be nagy lelkesedéssel és segített a részleteket kontextusba helyezni, és mi nekiláttunk a sor felfedésének” – mondta Bálinger, megjegyezve, hogy ilyenek még azért később is előkerülhetnek a Radnóti-hagyatékban. „Nem is tudom, miért nem gondolt még erre senki.”

A sor felfedése aprólékos munkát igényelt, de különleges technikai hátteret nem. „Nagy felbontásban beszkenneltük a kisatírozott sort és az alatta, felette lévő néhány sort. Először azt vettem le, amiről látszott, hogy csak satírozás. Aztán keresztirányú vonalakat néztük meg, ilyenek csak alul voltak, az eredeti szöveghez tartoztak” – Lám Andrea, a Központi antikvárium munkatársa. „Aztán azt vizsgáltam, hol erőteljesebb a tinta, hol lehet dupla vonal van. Ez alapján tűntek elő újabb részek. Aztán az íráskép, a kötések alapján célirányosan kerestem azokat a részeket, ahol kevésbé láthatóan lehet vastagabb a tinta.” 

Az első három szó egy fél nap alatt előkerült, Lám azonban az utolsó szóval megszenvedett, pedig itt már a rím is adhatott támpontot. „Már a szó végéből is megvolt az -ák, de az eleje nagyon át volt satírozva. Félretettem a szöveget, másnap újra elővettem, és egy fél nap alatt sikerült előhozni a teljes utolsó szót is.

A kézirat egyébként tíz éve már volt aukción, akkor azonban a rejtett sor jelentősége elsikkadt, így aki a pénteki árverésen – az újdonság ismeretében kedvezően alacsony összegről – ötmillió forintról induló kéziratot megveszi, különleges darabhoz jut. (Az  kézirat védett, sorsát követi az állam, amelynek hozzájárulásához van szükség az értékesítéskor és külföldre nem vihető ki. )

Persze az irodalomtörténet boldog lenne, ha lennének Radnóti-piszkozatok, másrészt mondhatnánk, hogy azok a sorok azért kerültek papírkosárba, mert a költő sem akarta őket látni. Ez azonban semmiképp sem áll egy tisztázott példányba beírt változtatásra. Itt már késznek érzett mű áll, a változtatás tehát egy olyan sort ért, amelyet egyébként az utolsó pillanatig megfelelőnek talált Radnóti.

Zsugorodj őszi levél hát!

zsugorodj, rettentő világ!

az égről hideg sziszeg le

és rozsdás, merev füvekre

ejtik árnyuk a vadlibák.

Ez a végleges, ma ismert versszak. Radnóti eredetileg azonban hangulatában is más sort szánt a versszaknak befejezésül:

és rozsdás, merev füvekre villannak holnap a kaszák.