Elveszítheti a magyar állam a legendás Esterházy-kincseket, miután a hercegi család ausztriai alapítványa pert indított a sok milliárdos értékű gyűjteményért. A legértékesebb tárgyak évek óta Fertődön vannak egy vitatott kormánydöntés eredményeként, a látogatóktól elzárva, ami most gyengíti a magyar állam pozícióját a jogvitában.
Az Esterházy család pert indított Magyarország ellen a 20. század elején a fraknói várból Budapestre átszállított 260 műtárgyért – írja a bécsi Kurier cikkére hivatkozva a huppa.hu. A perben február 22-én várható döntés a fővárosi bíróságon.
Az eljárás tétje a valaha volt legjelentősebb magyar főúri műtárgyegyüttes, az Esterházy-kincsek birtoklása. Ezt a legendás gyűjteményt, vagy legalábbis egy részét utoljára nagy kiállításon 2006 és 2008 között láthatta a közönség az Iparművészeti Múzeumban, ekkor magyar és német nyelvű katalógus is készült róla. Az Esterházy család háromszáz éven át gyűjtötte össze az ötvösmunkákat (tálakat, kupákat, serlegeket), értékes textileket, ékszereket és díszfegyvereket. A magyar arisztokrata családok között a leggazdagabbnak számító família szinte egyedüliként rendelkezett olyan erőforrásokkal, amelyek lehetővé tették egy kisebb európai uralkodói gyűjteménnyel egyenértékű kollekció kialakítását. A kincseket fraknói várukban őrizték (ma Forchtenstein, Burgenland).
Ezt a gyűjteményt veszítheti el most a magyar állam az elmúlt évek több hibás, felelőtlen kormányzati döntése eredményeként. Annak megértéséhez, hogy állt elő a jelenlegi helyzet, és kinek milyen érvei lehetnek a jogvitában, vissza kell menni időben 1918 őszéig, amikor a Monarchia felbomlott. Esterházy Miklós herceg ekkor úgy döntött, hogy a legjobb darabokat Fraknóból Budapestre szállíttatja. A gyűjtemény így kettészakadt, a "krémje" a fővárosba került (ezeket nevezzük azóta Esterházy-kincseknek), a darabszám szerint nagyobb, de minőségre kevésbé értékes része Fraknón maradt, ahol a kincstár máig jelentős turistalátványosságnak számít.
A Tanácsköztársaság idején a Budapestre került tárgyakat államosították, és átszállították az Iparművészeti Múzeumba. Amikor a jogrend helyreállt, az Esterházyak nagyvonalúan megengedték, hogy a kincsek a múzeumban maradjanak, ezt a letéti szerződést Esterházy (V.) Pál herceg 1923-ban megújította.
A jogi helyzet ekkor még világos volt: a magyar állam elismerte a család tulajdonjogát, de azokat a múzeumban mindenki láthatta, sőt az Esterházyak elő is írták, hogy a kincseket a nagyközönség és a tudományos kutatás számára hozzáférhetővé kell tenni. Csakhogy jött a következő történelmi sorsforduló: 1944 telén, amikor közeledett a front a fővároshoz, Pál herceg feltételezte, hogy a múzeumokat ki fogják fosztani a szovjetek, ezért a kincseket átszállította saját Tárnok utcai palotájába. Ez nagyon rossz ötlet volt, mert az Iparművészeti Múzeumot a Vörös Hadsereg nem rabolta ki, viszont a Várnegyedet rommá bombázták, és a palota is több találatot kapott. A kincsek a pincében, ládákban jórészt átvészelték a katasztrófát, de a boltozatok leomlottak, a tárgyak eláztak, összetörtek.
Esterházy Pált arisztokrata származása miatt 1948-ban az ÁVO letartóztatta, és egy koncepciós perben, koholt vádakkal elítélték, egészen 1956-ig raboskodott, amikor külföldre tudott a rendszer elől menekülni (az ausztriai vagyon viszont mindeközben az övé maradt). A romos palota pincéjében rejtőző kincseket 1949-ben államosították. (A herceg kifosztásának történetét korabeli titkosított dokumentumokkal együtt ebben a tanulmányban lehet elolvasni.)
A magyar államot valójában nem az Esterházy család perelte be most be, hanem egy olyan magánalapítvány, ami a család egykori ausztriai vagyonát kezeli, és kulturális hagyatékát őrzi és ápolja. Ennek az az oka, hogy az utolsó herceg, Esterházy Pál elhunyta után, 1989-ben a hercegi cím és a vagyon kettévált. A címet az unokaöccse, Antal örökölte, akinek jelenleg is van egy lakosztálya a magyar állam jóvoltából Eszterházán, a vagyont viszont Pál özvegye, az egykori balerina Ottrubay Melinda. A gyermektelen hercegné jó előre felkészült arra, hogy halála után - ez 2014-ben következett be - a vagyon ne jusson az oldalági rokonok, vagyis a tényleges család kezére: kiszervezte három magánalapítványba.
Az alapítványok és Esterházy Antal között régóta feszült a viszony, a vagyonkezelő szervezetet Melinda unokaöccse, Stefan Ottrubay irányítja.
Nem vitás, hogy a magyar állam 1948-49-ben visszataszító jogsértések sorozatát követte el. Csakhogy ezután a tönkrement kincseket az Iparművészeti Múzeum gondjaiba vette, megmentette a szinte biztos pusztulástól, és több évtizedes - részben az elmúlt évekig tartó - munkával restaurálta. Enélkül a gyűjtemény nem maradt volna meg, ami érv lehet a per során. Másrészt viszont az Iparművészeti Múzeum a rendszerváltás után szinte permanens szakmai válságba került, ami abban is megnyilvánult, hogy az addigra jórészt helyrehozott tárgyegyüttest nem állították ki. Időszaki tárlatokon a kollekció egy része szerepelt ugyan, de a nagyközönség számára általában nem volt hozzáférhető, amit többnyire a műtárgyak "állapotával" indokoltak.
Végső soron ennek következménye lett, hogy 2013 nyarán, amikor Eszterházán kihelyezett kormányülést tartottak, felvetődött, hogy a frissen helyreállított kastély alkalmasabb lenne a kincsek bemutatására, mint a múzeum. A szakma hevesen ellenezte a lépést, azt mondták, az épületben nincsenek meg a megfelelő körülmények a tárgyak őrzésére, hiányzik a modern, klimatizált kiállítóhely, és Budapesten sokkal több látogató tekinthetné meg a gyűjteményt (már ha lett volna megfelelő kiállítás az Iparművészetiben, tehetnénk hozzá).
A kormány ezeket a szakmai aggályokat lesöpörte az asztalról, az Iparművészeti Múzeum akkori főigazgatója, Takács Imre az ügy miatt lemondott, megelőzve tervezett menesztését, és 2016 decemberében a tárgyak egy részét, vélhetően a legjobb 70 darabot, Fertődre szállították. Vélhetően, mondjuk, mert az Esterházy-kincseket azóta se látta senki. A szakma aggályai az eltelt két év fényében teljesen megalapozottak voltak, Eszterházán sem lett kiállítás. 2018 tavaszán a Magyar Nemzet úgy tudta, a kollekció egyik fele beládázva áll a kastélyban, Budapesten maradt része ugyancsak beládázva várta az Iparművészeti Múzeum rekonstrukció miatt költözését. Tudomásunk szerint a helyzet Fertődön érdemben azóta sem változott.
De nemcsak ezért volt hibás döntés a tárgyak elszállítása és aztán elraktározása. 2013-ban a családi alapítvány jelezte, hogy tisztázni akarják a műtárgyak kérdését, mivel a magyar kormány Lázár János kancelláriaminiszter kezdeményezésére az állami múzeumokban lévő összes műtárgy eredetét vizsgálat alá vonta, és megígérte, hogy a jogtalanul elkobzott alkotásokat visszajuttatja a korábbi tulajdonosok utódainak. Az alapítvány akkor felajánlotta az államnak, hogy a kincsek továbbra is Magyarországon maradhatnak, de elvárja, hogy legyenek szabadon hozzáférhetők a tudomány és kutatás számára, és Magyarország legyen kész kiadni őket, ha a fraknói gyűjtemény többi részét kiállítják valahol a világban.
A fertődi leköltöztetéssel viszont az állam megsértette az 1923-ban kötött letéti szerződést, hiszen az világosan kimondja, hogy a gyűjteménynek az Iparművészeti Múzeumban kell lennie, mint ahogy azt is, hogy a tárgyak a család tulajdonában állnak. Eszterházán a tárgyak az alapítvány szerint nincsenek biztonságban, és ahogy mondják, a "pincében" nem is hozzáférhetők, ezért döntöttek a per mellett. (Szabó Szabolcs független képviselő tavaly év végén megnézhette a tárgyakat, és egy erről készült videóban azt mondja, az ötvösművészeti remekművek jelenleg egy biztonságos trezorban vannak.)
Karl Wessely, az alapítvány kulturális igazgatója az osztrák Kuriernak azt nyilatkozta, céljuk a 100 millió euróra becsült gyűjtemény tulajdonjogának visszaszerzése, de az nem egészen egyértelmű, hogy a 2013-ban tett ajánlat a kincsek Magyarországon hagyásáról ugyanúgy érvényben van-e, ha a bíróság február végén - vagy később, az ilyen perek sokáig szoktak tartani - nekik ad igazat. Amit ennél is kevésbé lehet tudni, hogy mikor és hol láthatja együtt a nagyközönség a lenyűgöző kollekciót, ami tulajdonképpen 1944 óta nem volt rendesen kiállítva. Az biztos, hogy az Iparművészeti Múzeumban már akkor sem lehetne a gyűjteményt bemutatni, ha visszahoznák a kincset Fertődről, ugyanis az intézmény egy hosszadalmasnak ígérkező bővítés és rekonstrukció miatt tavaly bezárt.
FRISSÍTÉS: Cikkünk megjelenése után kaptunk egy közleményt az Esterházy Magánalapítványtól, amelyben tisztázzák, hogy nem szeretnék a kincseket elvinni Magyarországról, amennyiben a bíróság nekik ítéli a tulajdonjogot:
"A Privatstiftung továbbra is a magyar kulturális örökség elidegeníthetetlen részeként kezeli a kivételes értékű gyűjteményt, és tartja magát azon vállalásához, hogy a számára kedvező bírósági ítélet után is Magyarországon tartja a kincseket. A Privatstiftung véleménye, hogy a kincsek ne a kevésbé frekventált és látogatott Fertődön, hanem a nemzetközi kulturális vérkeringésbe szervesen bekapcsolódott Budapesten, egy közgyűjtemény keretein belül, méltó körülmények között kerüljenek bemutatásra, legyenek elérhetőek a kutatóknak, és láthatóak az érdeklődő nagyközönségnek. A Privatstiftung meggyőződése, hogy így szolgálja V. Esterházy Pál végakaratát, és így teszi egyben a legjobb szolgálatot Magyarországnak. A Privatstiftung – a peres eljárástól teljesen függetlenül – továbbra is arra törekszik, hogy a magyar állam képviselőivel párbeszédet folytasson a műkincsek és a történelmi Esterházy család kulturális örökségével kapcsolatos összes nyitott kérdésben."
(Borítókép: Megnyílt az Esterházy-kincsek - Öt évszázad műalkotásai a hercegi gyűjteményekből című kiállítás Budapesten, az Iparművészeti Múzeumban 2006. december 12-én. Fotó: Honéczy Barnabás / MTI)