Nem először merül fel az az ötlet, hogy az öt hazai művészeti egyetemet, azaz
egy nagy egységként kezeljék, de a öt évvel ezelőtt megrendelt hatásvizsgálat eredménye annyira elborzasztó volt, hogy inkább gyorsan felhagytak vele. Igaz, akkor még nem Kásler Miklós volt az emberi erőforrások minisztere, és Orbán „ebben az országba nem kell több 10-12 nagy egyetemnél" Viktor sem támogatta olyan lelkesen az elképzelést, mint most, az új kultúrkampf idején, aminek egyik vezérelve a központosítás (lásd még a 476 sajtóterméket tömörítő, stratégiai jelentőségű, DE FÜGGETLEN médiaalapítvány).
A Hvg.hu cikke szerint a legjobban a 150 éves Zeneakadémia félti az önállóságát, de a többieknek sincs ínyére az átalakítás, amit állítólag már a hamarosan kezdődő parlamenti ülésszakon meg is vitatnának, hogy ősztől már életbe is léphessen. Ami a legszebb vagy inkább „legneresebb” az egészben, hogy a tervek nem a felsőoktatási államtitkárságon készülnek, és az oktatásért felelős államtitkár és a felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár is csak pletykákból és a magyarázatot kérő, az előkészítésből természetesen kihagyott rektorok telefonjaiból értesült a létezésükről.
A Hvg.hu úgy tudja, a Zeneakadémián a miniszterelnökkel jóban levő művészeket próbálják mozgósítani, hogy lobbizzanak az intézményi önállóság mellett. A színművészeti, a képzőművészeti és a táncművészeti egyetem vezetői szerint az intézmények közötti gyakorlati, alkalmazásbeli és szemléletbeli eltérések miatt az összehangolt működésnek semmi értelme. A rektorok elméletileg már egyeztettek, és a felsőoktatási helyettes államtitkár elé viszik a kifogásaikat – az elé a Horváth Zita elé, akit ugye az átalakítás megtervezéséből teljesen kihagytak. Az akasztófahumor viszont nem hagyta el az öt intézmény dolgozóit, az ernyőszervet máris Budapesti Összművészeti Egyetem, azaz BÖSZME néven emlegetik.
És hogy miért nem lenne jó ötlet (eufemizálunk) az összevonás? Amikor ez legutóbb felmerült, a kérdést megvizsgálva az államtitkárság arra jutott, hogy
2010-ben is felmerült a központosítás, akkor a rektorok szenvedélyes hangú levelekben tiltakoztak Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás-miniszternél. Batta András, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem akkori rektora szerint
a lépés pénzügyi előnye bizonytalan kimenetelű, szakmailag, mivel rendkívül különböző hagyományokról, képzési struktúrákról és formákról van szó, nem indokolt.
A Magyar Táncművészeti Főiskola rektorhelyettese Szakály György ezt mondta:
Nem vetélkedhetünk egymással abban, hogy spicc-cipőre, márványra vagy kottára legyen pénz. Nem lehet a 10 éves balettnövendéket a 30 éves szobrász hallgatóval egy kollégiumba zárni.