85 éves korában meghalt Karl Lagerfeld német származású francia divattervező. A Chanel divatház kreatív igazgatója február 19-én, kedden vesztette életét a párizsi Amerikai Kórházban, sajtóhírek szerint halálának oka hasnyálmirigyrák volt. Az utolsó hetekben gyengélkedett, de mindvégig dolgozott, sajtóhírek szerint nemrég a Fendi őszi kollekciójának bemutatójára küldött instrukciókat.  Január 22-én szokásával ellentétben kihagyta a Chanel két jelentős párizsi divatbemutatóját, de a cég távollétét csupán fáradtsággal magyarázta. Ez volt az első alkalom évtizedek óta, hogy a show végén nem hajolt meg az ünneplő közönség előtt. Részben ezért, részben magas életkora miatt az elmúlt hetekben már nyíltan találgatták, hogy ki lesz az utóda a divatház élén.

Hírnevéhez munkáján kívül médiaszereplései és jellegzetes öltözködése is hozzájárult. Általában fekete öltönyt viselt lófarokban megkötött, hátrafésült hosszú ősz hajjal és sötét napszemüveggel, valamint kesztyűvel. Híres volt éles nyelvéről, fanyar humorú, csípős megjegyzéseiről, ugyanakkor önmagát sem kímélte, megjelenéséről például egyszer azt mondta:

Úgy nézek ki, mint önmagam karikatúrája, és szeretem, hogy ez így van. Olyan, mint egy maszk. És nálam legalább egész évben tart a velencei karnevál.

Lagerfeld 1933. szeptember 10-én született Hamburgban Karl-Otto Lagerfeldt néven, bár születésének időpontját gyakran máshogy adta meg. Édesanyja hegedűművésznő volt, apja pedig egy Amerikából sűrített tejet importáló cég vezérigazgatója. A jómódú nagypolgári családi hátteret később tudatosan alakította át úgy, mintha egy lecsúszott német arisztokrata családból származna, mivel ez a változat jobban illett a nyilvánosság számára magáról megalkotott képhez. Ezt tükrözte a divatvilágban közkeletű beceneve is: "Kaiser", vagy "a császár".

A fiatal Lagerfeld a Dior egy 1950-es, hamburgi bemutatója után kötelezte el magát a divat mellett. Szülei a háború után, 18 évesen Párizsba, a divat fővárosába küldték, ahol 1954-ben egy kabáttervével megnyerte az International Woolmark Prize nevű versenyt – amelyen Yves Saint Laurent is díjat nyert –, így kezdődött divattervezői pályafutása, ami hamarosan világhírűvé tette.

Kezdetben Pierre Balmainnek, a kor egyik híres francia tervezőjének dolgozott asszisztensként, majd olyan rangos cégeknek készített terveket, mint a Patou, a Chloé, a Krizia, a Charles Jourdan és Mario Valentino. 1965-ben kezdődött az együttműködése az olasz Fendi divatházzal, ami öt évtizeden át tartott. Yves Saint Laurent-nal, a korszak másik meghatározó francia divattervezőjével kezdetben barátok, később versenytársak voltak egészen Saint Laurent 2008-ban bekövetkezett haláláig.

Lagerfeldnek volt saját brandje, amit többször szüneteltetett és újraindított, de sikerei igazán a Chanellel fonódtak össze, ahol 1983 óta dolgozott kreatív igazgatóként. Kezdetben nagy fenntartásai voltak, hogy egyáltalán elvállalja-e a munkát. „Abban az időben már jó nevem volt a szakmában, a Chloénak és a Fendinek dolgoztam. Figyelmeztettek, hogy ne menjek el a Chanelhez, mert borzalmasak. Amikor odamentem, Coco már tíz éve halott volt, és mindenki ájultan tisztelte az emlékét. Ha meg akarsz ölni egy divatházat, tiszteld az alapítót" – mesélte később. Lagerfeld a saját képére formálta a Chanelt, modernizálta a brandet, de gondoskodott arról, hogy Coco emléke se merüljön feledésbe, és az ikonikus CC logót is megtartotta. "Még ha ő maga soha nem is tervezett ilyesmit, azért nagyon Chanel, nem?" - indokolta az arculatváltást.

A divat mellett kulturális projektekben is részt vett, 1973-ban például Andy Warhol L'Amour című filmjében önmagát – vagy inkább karikatúraszerű túlzással megformált alteregóját – alakította. A 2000-es években már élő legendának számított, három dokumentumfilm és több könyv foglalkozott pályafutásával.

Lagerfeld a magánéletét illetően zárkózott volt, az 1970-es évektől különös, szexmentes meleg kapcsolatban élt egy arisztokrata származású, nála jóval fiatalabb fiatalemberrel, Jacques de Bascher-val, aki 1989-ben meghalt AIDS-ben. Kapcsolatukról a nyilvánosságnak Lagerfeld először csak 2006-ban mesélt. Párja halála után egyedül élt, 2001-ben végigcsinált egy emlékezetes fogyókúrát, és 13 hónap alatt leadott 42 kilót. „Egyszer csak szerettem volna másként öltözködni, Hedi Slimane ruhákat viselni. De ezeket nem korombeli férfiaknak gyártják, hanem vékony, fiatal fiúknak, ezért le kellett adnom legalább 40 kilót." Tapasztalatait könyvben írta meg, és a tévében is szívesen népszerűsítette az egyedi diétát. Élete utolsó időszakában keresztfia, Hudson Kroenig és Choupette nevű nagy, vörös birman fajtájú macskája állt hozzá legközelebb, 2013-ban azt mondta az utóbbiról, hogy ha a törvény engedné, elvenné feleségül. Choupette több reklámban is szerepet kapott, Lagerfeld egyik kollekcióját róla nevezte, és az életét dokumentáló Instagram oldalnak 128 ezer követője lett.

Lagerfeld önmagával szemben rendkívül szigorú, fegyelmezett, művészi allűröktől mentes divattervező volt, akit a szakmában hidegfejű üzletemberként tartottak számon. Életfilozófiáját így foglalta össze egy interjúban:

„Az életnek nincs semmilyen titka. A titok a munka. Tartsd össze magad, és talán még annyi, hogy élj józan életet. Ne igyál. Ne dohányozz. Ne szedj drogot. Ez mind segít valamennyit."

(Borítókép: Karl Lagerfeld a 2011-2012-es párizsi Chanel divatbemutatón. Fotó: Benoit Tessier / Reuters)