Ezúttal a Magyar Színházi Társaság nem érti, hogy miért hagyják figyelmen kívül a jelöltjeik névsorát az állami kitüntetések odaítélésekor, hiszen ők szakmai szempontok alapján terjesztették fel kollégáikat például a Jászai Mari-díjra, ahogy eddig is, de kénytelenek voltak szembesülni azzal a megalázó helyzettel, hogy a 32 felterjesztett név közül egy sem került be a kitüntetettek közé. A Facebookon közzétett nyílt levelükben azt írják:

Értetlenül állunk a dolgok ilyetén alakulása előtt. A szakma ilyen mérvű semmibevétele még sosem fordult elő. (...) A Magyar Színházi Társaság Elnöksége kellő szakmai garanciák híján megfontolja, hogy a jövőben részt vegyen-e egy ilyen általa szakmailag nem befolyásolható folyamatban, amíg a Jászai Mari-díj és az összes művészeti középdíj eredeti céljának megfelelően vissza nem kapja régi rangját.

Nesze neked Kulturkampf 2019.

Korábban a Munkácsy-díj Bizottságban betöltött szerepéről mondott le Krajcsovics Éva festő, miután megtudta, hogy az idén odaítélt 14 Munkácsy Mihály-díj közül hetet olyan művészek kaptak, akiket nem is a jelölőbizottság terjesztett fel a díjra.

A nyílt levél szövegét változtatás nélkül közöljük.

A Magyar Színházi Társaság Nyílt levele a 2019. évi állami kitüntetésekről

A Magyar Színházi Társaság, mint a színházi szakma ernyőszervezete, minden évben alapos előkészítő munka után él azzal a törvény adta jogával, hogy a tagszervezetek javaslatai alapján általa érdemesnek tartott személyeket terjesszen fel különböző állami szakmai díjakra. Ezeket a felterjesztéseket alapos vita, az adott személyek munkásságának ismerete, és különböző egyéb megfontolások jellemzik, például, hogy a színházi szakma teljes spektruma lakhely, munkahely, foglalkozás, sőt férfi-nő szempontból is képviselve legyen.

Amíg egy olyan kuratórium döntött a miniszteri díjakról, ahol az egyes területek – tervezők, dramaturgok, rendezők, budapesti, vidéki és határon túli színművészek – is képviselve voltak, könnyebb volt ezeknek a kritériumoknak eleget tenni, de még az elmúlt években is igyekezett a kuratórium magáévá tenni és érvényesíteni ezeket az alapelveket. Nagyon megörültünk, hogy az idén az utolsó pillanatban kiderült, kétszer annyi művész részesülhet művészeti középdíjban, mint eddig.

Ezek után sokk-ként ért bennünket a lista, amelyben a Magyar Színházi Társaság által felterjesztettek közül senki, de a kuratórium által felterjesztett 32 művész közül is csak heten kapták meg a Jászai Mari-díjat. A bábművészeknek osztható Blattner Géza-díj esetében még rosszabb a helyzet, mert ott a négy felterjesztett művész közül egyikük sem kapta meg a díjat. Értetlenül állunk a dolgok ilyetén alakulása előtt. A szakma ilyen mérvű semmibevétele még sosem fordult elő. Emlékszünk még Fekete György állásfoglalására, aki annak idején a 90-es évek elején kiállt a kuratórium döntése mellett és politikai nyomásra sem volt hajlandó azon változtatni.

Most azt látjuk, hogy sem a szakmai szervezetek, sem a miniszter által felkért kuratóriumok véleménye nem számít, s nem tudjuk, ki az, aki végül is dönt a díjazottak személyéről. A Magyar Színházi Társaság Elnöksége kellő szakmai garanciák híján megfontolja, hogy a jövőben részt vegyen-e egy ilyen általa szakmailag nem befolyásolható folyamatban, amíg a Jászai Mari-díj és az összes művészeti középdíj eredeti céljának megfelelően vissza nem kapja régi rangját.